Buda és vidéke, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-04-29 / 17. szám
Budapest 1894. (4.) BUDA és VIDÉKÉ Április 29. v.-ve s nagy részben lebontva s szívesen elismerem, bogy a hatóság egyrészt a közpénztárra va'ó tekintettel pénzügyi szempontból mindenkor óvatosan járt el, másrészről a méltányosságot sem tévesztette szem elöl a telek- és háztulajdonosokkal szemben, kik nagyobbrészt szegényebb sorsú polgártársaink közé sorolandók. De 1878-ban a közgyűlés csak az alapeszmét jelenthette ki határozat alakjában és évi 10.000 forintnak megszavazásával a czélba vett városrendezés előkészítését tette lehetővé ! 1878. év óta a székes főváros mindinkább rohamosan és valóban minden téren nagy arányokban emelkedik. Ezen idő óta az eskütéri és vámháztéri hidak építése is törvény által lett biztosítva, sőt a mondott városrendezésre vonatkozó szabályozási terv is a törvényhatósági közgyűlés hozzájáru1 ásával a fővárosi közmunkák tanácsa által megalkottatott. Megállapíthatott továbbá a Rudas-fürdői térre torkoló híd feljáróival kapcsolatos s egész az egyháztérig terjedő szabályozás, úgy nemkülönben a budai körútnak azon része, mely ezen ponttól, a Palota-utcza és Szarvas-téren át. továbbá az Atilla-utcza mentén és ennek folytatásában egész a Krisztina-körutig fog terjedni. Ezen utóbbi alkotások megvalósitása küszöbön áll s különösen a most említett körút megnyitásának és azon a már elvben engedélyezett villany, vagy lóerőre berendezendő közúti vasút megépitésének már csak egyetlen akadálya van t. i. a Palota-utczában a tabáni katholikus lelkészi épület, mely eltávolitandó. A hidak elkészitésével s a budai közutak megnyitásával kapcsolatban a Tabán átalakításának kérdése is megoldandó s ha nem is állítjuk, hogy ezen nagy horderejű városrendezés rövid néhány év alatt keresztül vihető, kétségtelen, hogy ezen fontos kérdésben is innen túl már rendszeresen és programmszerüeu kell eljárnunk. Tisztába kell jönnünk a teendőkkel, azoknak egymás közti szerves kapcsolatával s ebből folyólag az időbeli egymásutánnal. Programmot kell alkotnunk a további kisajátítások, illetőleg ház és telek vételek, a létesítendő uj utak és a szabályozás által nyerendő telkek értékesítése tekintetében. Az eddigi, ugyan óvatos, de tervszerűtlen eljárás már csak a tabáni lakosság érdekében sem folytatható, mert nem tagadható, hogy ezen néhány száz kisebb háznak eltávolítása kapcsolatban a telkek parlagon hagyásával a a Tabán forgalmára igen bénitólag hatott s a szegényebb lakosságot, a mely ősi fészkéből mintegy kitelepittetett, súlyosan érintette. A jövő ki fogja ezt pótolni, mert uj élet, nagy forgalom és jólét fognak ezen városrészben is mutatkozni s interpellátióm czélja, hogy ezen jövőfelé egy lépéssel közeledjünk. Azt hiszem t. Közgyűlés, hogy ezen város rendezés végrehajtása nagy és erőnket meghaladó áldozatokkal nem fog járni, mert a szabályozandó telkek értékéből nagyrésze meg fog térülni a kiadásoknak. Ezen kiadások körülbelül való nagysága iránt azonban a hatóságnak magát mielőbb tájékozni kell az iránt is, hogy például egy év tized alatt végrehajtható volna-e ezen szabályozás és mily módon ? Szükséges ennél fogva megállapítani, hogy mennyi a még kisajátítandó terület és konstatálni kell a már kisajátított területet valamint az arra fordított költségeket. S minthogy a fővárosi kisajátítási alap nemcsak csekély; de sokfelé van igénybe véve s abból ezen kisajátításokra évenkint megfelelő összegek nem jutnak, azt hiszem kívánatos volna a fővárosi közmunkák tanácsát arra bírni, hogy a kisajátításoknak az eddiginél gyorsabb ütemben való végrehajtásához szintén hozzájáruljon s hogy a székes főváros ezen kisajátításokhoz egy külön alapot létesítsen. Véleményem szerint néhány százezer forint elegendő lenne arra, hogy a kisajátítás legalább oly mértékben mielőbb végrehajtassák, hogy a fő útvonalok még épülhessenek, s ez által az uj építkezésnek is mintegy a gerincze biztosittassék. A tisztelt Közgyűlés bölcsességétől fiigg meghatározni, hogy egy ily alap mily eszközökkel létesittessék. Lehető volna talán ezen külön alapot valamely székes fővárosi alapból rövidebb időre kölcsön venni s annak mint kölcsön összegnek egyelőre a házi pénztár csak kamatait fizetné, a tőke visszatérítése ellenben az értékesítendő területek vételárából fogna történni. A kisajátítások siettetését különben a főváros pénzügyi érdeke is követeli, mert hisz a kisajátítandó területeken is érték emelkedés mutatkozik, ez pedig a kisajátítását fokozatosan drágítja. A teendők programújának keretében mielőbb elkészítendők lennének azon utak tervei is, melyek az ujonan rendezendő városrész főközlekedési vonalait képezendik annál inkább, mert hiszen csak létesítésük után fognak a szabályozott uj telkek értékesíttethetni és fog az uj építkezés megkezdethetni és hogy mily fontos a teendők egymás utánjának helyes megállapítása kitűnik ismét abból is, hogy a végleges niveauk megállapítása és ezek alapján az úttervek elkészítése oly fontos, fáradságos és műszakilag épen nem könynyü felvételeket és méréseket feltételeznek, melyek ismét csak akkor lesznek sikerrel végezhetők, ha a kisajátítások és illetőleg házlebontások már jóval előre haladottabb állapotban lesznek. Egész sora a teendőknek vár tehát reánk, melyek egymás utánja és időbeli megosztása mielőbb megállapítandó, hogy a végrehajtás is kellő organikus sorrendben mi előbb megkezdethessék. Említettem volt fentebb tisztelt közgyűlés, hogy a budai körút körülirt részének megnyitását s a villanyos vagy lóvonatu közúti vasút építését már csak a katholikus plébániai épület akadályozza. Múlhatatlanul szükséges tehát, hogy ezen épület mielőbb eltávolittassék, s bár nem feladatom a plébánia-épületnek mással való mikénti helyettesítését e helyütt taglalni, any- nyit mégis indokoltnak tartok megjegyezni, hogy a kérdés egy újabb plebánia-épület megépítéséig, ha ugyan ilyen terveltetnék, nem várhat. Bérelni kell ideiglenes helyiségeket vagy esetleg kész házat venni és azt a czélnak meg- felelőleg berendezni, de egy vagy más irányban gyorsan kell intézkedni. Mindezekre tekintettel a következő kérdéseket bátorkorom a polgármester úrhoz intézni: 1. Mily állapotban van a tabáni katholikus lelkészi épület eltávolításának ügye, s várható-e hogy a körűt sürgős megnyitásának érdekében a plébánia eltávolítása még ez év folytán lehetővé lesz ? 2. A Tabán szabályozására vonatkozólag, tekintettel az ügy általános nagy érdekére és az általam előadott indokokra is, nem tartja-e a polgármester ur szükségesnek, hogy a tanács ezen városrendezés és szabályozás mily módon leendő végrehajtásának kérdésével mielőbb beha- tólag foglalkozzék s a közgyűlésnek a keresztülvitel módja iránt mielőbb megfelelő javasla- tott tegyen és szándékozik-e a t. tanács kebelében a szükséges lépéseket mielőbb kezdeményezni. T. közgyűlés! Nem tettem ezen ügyben indítványt s azért választottam az interpelláló alakját, mert nem csak a kérdés nagy hordere- jét tartom szem előtt, hanem a felelősséget is, mely a megoldásra irányzott lépések tekintetében mindnyájunkat terhel. Ezen felelősség óvatosságot és alapos megfontolást igényel, de egyúttal szünet nélkül való munkálkodást is. És épen azért a tanácsot tekintettem első sorban hivatva ezen fontos mü létesítésének módozatait illetőleg javaslatokat tenni. Részemről csak egy régen érzett kötelességnek teszek eleget, midőn a közgyűlés figyelmét a kérdésre irányzóm s annak szerencsés megoldása érdekében interpellátiómat a polgár- mester úrhoz intézem. Közérdek. A Gellérthegyet, a mely pompás fekvésénél fogva annyi fővárosinak a legkedveltebb kiránduló helye, fájdalom az illetékes körök csakis igen mérsékelt gondozásban részesítik. Most, hogy a tavaszi szép napok megérkeztével a közönség seregestül keresi fel ezt, a városhoz közelfekvő, jó levegőt és pompás kilátást nyújtó helyet, valóban újra, meg újra meg kell botránkoznunk a feljárónak a székes fővároshoz nem illő elhanyagoltságán. A mióta a föv. mérnöki hivatal a régi — jobban gondozott — feljárást a felette csüngő sziklatömbök miatt a közönség életbiztonsága érdekében elzáratta, egy padlás-lépcső állíttatott fel, a melynek meredek volta csak a lépcső fokok keskenységével bir szabálytalanság tekintetében vetélkedni, elannyira, hogy az azon való fel- és lejárást, — különösen pedig nők részéről — már csak a felsőbb gymnastikában való jártasságot tételezi föl. E padláslépcsőhöz vezető útrész kövezete s tisztátlansága pedig egyenesen provokálja a járókelőt, sőt némi jóakarattal szégyenletesnek is találjuk azt, ha elgondoljuk, hogy — egészen etekintve a szomszédságban levő holmi „nyilvános“ természetű házaktól, a melyek a köz- erkölcsiségre aligha hatnak valmi jótékonyan — ha a „világvárosba“ jövő idegenek ezen az utczarészen kénytelenek feljárni szép fővárosunk gyönyörködése czéljából! Mit gondol t. szerkesztő ur, hány százalékkal hüti le az idegenek lelkesedését, a melyet a fővárosnak a Gellérthegyről való látképe előidéz, mennyivel sillyeszti le a világvárosias nymbust ? Arról, hogy a szerpentin utak nyughelyein a pihenésre szolgáló padok hiányzanak, nem is beszélünk ! Hozzá vagyunk mi budaiak már szokva, hogy olyan igényeket, mint a „balpartiak“ nem támaszthatunk, mivel mi mindenkor a főváros mostoha gyermekei voltunk, noha az adófizetés dolgában ugyanazt a buzgóságot kívánják meg tőlünk, mint a „boldog pestiektől!“ Sürgősen ajánljuk ezeket az állapotokat az illetékes I. kér. elöljáróságnak és a sétányügyi bizottság nagybecsű figyelmébe! Budapest, 1894. április 28-án. Egy budai. Id. Dévai Szőllősy István. A régi gárda, a nagy idők tanúi fogynak, most ismét egyik derék tagjának, Kolozsvár egyik kiváló, és közszeretet és köztiszteletben álló férfiának elhunytáról kaptunk gyász jelentést, mely igy hangzik : Dévai és Yajdahunyadi özv- idősb Szőllősy Istvánná, szül. Csíki Margit, a maga és gyermekei: István, neje szül. Hilibi Gáli Juliska, mint menye és gyermekei: Márietta, Adrienne és Margit, mint unokái; Irma, férj. Rieger Im- réné és férje Rieger Imre, mint veje; Dr. Szőllősy Máté; Szőllősy Tukutum Lajos; Szőllősy Anikó, férjezett özv. Fábry Istvánná; Szőllősy Lucza, férj. Dr. Sinkovics Bálintné, mint testvérei, valamint közelebbi és távolabbi rokonok nevében mélyen megrendült szívvel és fájó lélekkel tudatja, hogy a szerető férj, apa, nagyapa és sógor Dévai és Vajda-Hunyadi idősb Szőllősy István, ny. képezdei tanár. Élete 65-ik, boldog házassága 36-ik évében folyó hó 21-én éjjel, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. A megboldogultnak hült tetemei folyó hó 24-én délután 8 órakor fognak, a róm. kath. egyház szertartása szerint, kisszamos-utczai 4. sz. saját házától a közös sirkertbe kikisértetni és az örök nyugalomnak átadatni. Leikéért az engesztelő szent-mise áldozat ugyané hó 25-én d. e. 10 órakor fog a főtéri anyatemplomban az egek urának bemutattatni. Áldás emlékén, béke porain! Temetése folyó hó 24-én általános részvét mellett ment végbe. Jeienvoltak a kolozsvári tanító képezdék növendékei gj ász lobogó alatt és mindkét tanári kar igazgatójuk vezetése alatt testületileg, a Kolozsvárott még élő 48 és 49-es öreg honvedek szintén testületileg, a kir. tan- felügyelő, számos kartársa barátja és ismerőse. A gyászszertartást Biró Béla apát plébános végezte nagy segédlettel ki a sírig is kikisérte, kijelentvén, hogy ő nem csak mint pap de mint jó barát is teljesiti szomorú kötelességét, mert 5 nem csak jó hazafi, jó apa, barát de nemes jó lélek a szegények joltevője és segítője is volt. Mint 18—20 éves ifjú tanulmányait végzendő a kolozsvári tanodába járt, hol is a szaf,
