Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-07 / 18. szám

Budapest 1898. (8.) hires meleg források fakadnak, a nyugati olda­lát és az alatta elterülő völgyet (tehát a mai Krisztina-várost) gyönyörű királyi kertek bo­rítják. A hegyek köröskörül szőlővel vannak beültetve. Északon (helyesebben észak-nyugaton) van a Nyék nevii királyi vadaskert, mely mindenféle vadban bővelkedik s nemcsak az erdőkkel borított hegyeket, hanem a nagy ki­terjedésű réteket is magában foglalja.“ Ez a vadaskert, amelyet 1526 őszén Szoli­mán szultán is meglátogatott, a Szép Juhász­nőhöz czímzett vendéglő táján volt. Ugyanott láthatók; még most is a Remete Szt. Pálról nevezett apátság romjai. Ez az apátság egy­korú leírások szerint gyönyörű épület lehetett. Közelében királyi lak állott, melyet II. Ulászló király építtetett. Mátyás király idejében Budáról északra volt Mária Fehéregyháza, ettől délre pedig O-Buda, a melynek sok szép épületét és tem­plomát Candalei Anna kísérője különösen dicséri. Aquincum egykori épületeinek fönmaradt köveit akkor még nem hordták el. Tekintélyes romok állottak még és hirdették a város haj­dani nagyságát. Mind Oláh, mind az előbb em­lített tudósító a soha nem létezett S i c a m- b r i a romjait látta bennök, sőt a franczia meg volt győződve, hogy népe őseinek ez volt első szállásuk azután, hogy Trója földulatott és lakosai szétszóródtak. A francziák ugyanis közép­kori szokás szerint Trója királyának, az ősz Priamusnak Franko nevű mesés unokájától, Páris fiától származtatták magukat, aki Trója pusztulása után kivándorolván, népével először a Duna partján állapodott meg és itt Sicambria városát alapította; innen ment azután Fran- cziaországba és építette Parist. Képzelhetni, mily áhítattal nézhette Aquincum romjait a franczia ! A Buda északkeleti oldalán fakadó meleg forrásokat, melyekről Brocquiére nem nyilat­kozik nagyon dicsérőleg, Oláh úgy említi, mint a melyekben rendesen a parasztok és a szőlő­munkások szoktak fürödni. Ezekről a meleg forrásokról nevezték akkoriban a mai Császár­fürdő táján elterülő városrészt Felhévvíz-nek. Buda környékén ezelőtt négy-öt száz évvel sok bor teremhetett, mert már Oláh idejében az egész várhegy belül üres volt a sok bor- pinczétől. Minden várbeli lakos tudja, hogy ez nem mese. A Baedekereket nem tartják tökéletesek­nek, ha nincsenek illusztrálva. A képek a le­írást élénkítik, sőt a szebb tájakról, a városok fekvéséről, épületeiről, szobrairól, nagyobb utczáiról és tereiről csakis ezek nyújthatnak világos fogalmat. Az én leírásom fogyatékos, tökéletlen magában véve s fogyatékosságából, tökéletlen voltából csak úgy veszíthetne, ha Buda városának fönmaradt régi képeit is be­mutathatnám. Sajnos, hogy ezt e helyen nem tehetem. Csak arra utalhatok, hogy Buda leg­régibb, Mátyás korabeli képe 1493-ban Hart- mann-Schedel krónikájában jelent meg s hogy e kép másolatát olvasóim az „Osztrák-magyar monarchia írásban és képben“ czimü műnek Budapestről szóló kötetében megtalálhatják. Szent Flórián ünnepe. A budapesti kéményseprő, pala, cserépfedő, kutcsináló és kályhás ipartestület folyó hó 4-én tartotta meg az ipartársulat védszentje Szent Flóriánnak ünnepélyét, a mi daczára annak, hogy az ipartársulat balparti tagjai is szép számmal jelennek meg, valódi budai ünnep. A krisztinavárosi templom kezdete a kéményseprők áldozatkészségéből ered, azért nevezi az ipar­társulat ezt hagyományosan kéményseprő-kápol­nának. Az ünnepély azzal kezdődött, hogy Bu- kovics József helyettes csővezetőnek a VIII. kerületi kun-utczai tűzoltó gyakorló téren át­adták az ipartársulatnak a legjobb és legkitar- tóbb tűzoltók részére alkotott alapítvány kama­tait. Beszédet a tűzoltó főparancsnok tartott. A krisztinavárosi templomban délelőtt nagymise volt, mit König Gusztáv segédlelkész végezett. 12 óra 30 perczkor a budai polgári lövész-egye­sület helyiségében diszes hölgyközönség részvéte mellett ebéd volt, mely magyaros zamattal és választékosán derült hangulatban folyt le. A pohárköszöntők sorát az ipartársulat szeretett és BUDA és VIDÉKÉ ügybuzgó elnöke Devecis Gyula, kinek nagy érde­mei vannak e téren, nyitotta meg, ki a vendégekért ürítette poharát. Utánna dr. König Gusztáv él­tette az ipar valódi haladását. Prohászka Fe- rencz fő- és székvárosi jegyző, az ipartestület biztosa, költői hasonlatokkal gazdag beszédben mondott lendületes vonatkozásokat az ipartár­sulat különféle szakjaira, a kéményseprőkre, pala- és cserépfedőkre, kutcsinálokra, valamint a kályhásokra. Janicsek tűzoltó-parancsnok a kitüntetett tűzoltót éltette. Markusovszky tűzoltó- parancsnoknak pohárköszöntője köztetszésben részesült. Markusovszky kiváló humorral fejezte ki azt, hogy Szent Flóriánt nem hagyja a kéményseprők által a tűzoltóktól eladoptálni. Zajos és általános tetszést aratott Dr. Vadas pohárköszöntője, ki a budai részen általánosan közbecsülésben részesülő Bauer Józsefet éltette, ki az ünnepélyt hivatott erélyiyel , és Ízléssel rendezte, s a kinek köszönhető ennek sikere. A magyar szellemű és a szaktársi összetartást fényesen igazoló mulatságon a hölgyek közül ott láttuk Devecis Gyuláné, Bauer Józsefné, Graf Antalné, Sciaroni Bernátné, Nessi Gyuláné, Biberal Józsefné, Lefébre Ágostonná, Jüllek Antalné uvhölgyeket, Bauer és Leféber nővé­reket. Ki kell emelnünk Thierry Adolfot az ipartársulat jegyzőjét is, a kinek jó része van abban a dicséretre méltó szellemben, mely ott uralkodik. Az elnök délután svábhegyi villájá­ban vendégelte meg az ipartársulat keretébe tartozó segédeket. Áz ebédet és italokat pon­tosan és ízletesen Kertész budai veudéglős szol­gáltatta. A tejről. Irta Takács István, vásárfelügyelö. II. A piaczi tejet még a kóstolgatással is megfertőzik. Ha végigmegyünk akármelyik budapesti piaczon, látjuk, hogy sokan tejvásárlás czéljából egy üveget vagy más háziedényt kézben tartva, úgy vásárolják be a napi szükségletüket, hogy a piaczi tejeseket összejárva, azok áruit sorra kóstolgatják s csak azután vásárolnak már, ha saját Ízlésük szerint biztosan tudják, hogy me­lyik tejesnél találták a legjobb s legolcsóbb tejet is. Elképzelhetjük, hogy ilyen vásárlási mód mellett egy-egy tejesnél hányán kóstolgatnak s ezek a kóstolgatok mindenféle nyavalyával fer- tőztethetik azt a tejes edényt, a mivel az eláru­sító a tejet is kiméri. Sok szegény családban csaknem állandó vendég a difteritisz, kanyaró, vörheny, torokgyík s több veszélyes fajtája a ragadós betegségeknek. Fertőzhetik még a tej az állati betegségek által is, de valamint a tisztátalanságból eredő fertőzmények a forralásnál az egészségre káros befolyásukat elvesztik, úgy az állati betegsé­gekből eredő fertőzmények is a forralásnál meg­semmisülnek. Van még egy másik fertőzménye is a tej­nek, melyet azonban már nem a tejtermelők, — de melyet mégis azokra szeretnének fogni azok, kik ennek eredetét nem tudják, — hanem a gazdasszonyok vagy szakácsnők követnek el azzal, ha a forralt tejet gyümölcs, hagyma vagy más illatos tárgy mellé teszik. Ez már nem ártalmas, legfeljebb csak kellemetlen ízűvé teszi a tejet, de a melyet mégis szükségesnek tar­tottam felemlíteni, mivel sokan nem tudják az okát, hogy miért rossz a kávéjuk, pedig nagyon egyszerű volna kitalálni, ha arra figyelnének, hogy milyen helyen hütsék ki a felforralt tejet. A tejet, ha azt akarjuk, hogy minden kelle­metlen mellékiztől ment legyen, a felforralás után, szabad tiszta levegőn kell hagyni, mert ha az zárt helyen, kivált ha többféle ételma­radék közé jut, az az összes ételnemekben rejlő illő részeket mind magába veszi, miáltal kel­lemetlen szagu és izüvé válik. Sok betegnek gyógyulás szempontjából az orvosok a friss nyers tej ivását rendelik. A tisztán kezelt tej minden esetben jó, de itt a fővárosban, ebben a mindent meghamisító szeny- nyel és porral kevert nagy metropolisunkban hol lehet találni tiszta tejet? Sehol. i Azért tehát, a kinek tiszta nyers tejet Május 7. rendel az orvosa, az egyúttal jól is teszi, ha mindjárt tiszta, jó egészséges vidéken, nem pedig itt a fővárosban, kezdi meg a tejkurát. A tejnek vízzel való hamisítása többféle- képen történhetik. Egy részben úgy, hogy a kifejt tejet egyszerűen csak vízzel vegyitik, vagy ügy, hogy jól kihűtik s a kihütés alkal­mával a tej színét leszedik s az igy megmaradt tejet vízzel s egy kevés liszttel, vagy keményí­tővel vegyitik s azután megczukrozzák, vagy liszt és keményítő hozzáadása nélkül a lefele­zett tejet felforralják s úgy vizezik meg. Á hamisított tejek közül a két utóbbi sokkal rosszabb, mint az egyszerű vízzel kevert, azoknak tápértékük majd alig van, mig az egy­szerű vízzel hígított a zsírtartalmából nem vészit sokat, csak a lefelezett, az egész zsir- nélküli tejet hamisítók mégis e két utóbbit jobban gyakorolják, mivel az ilyen tejet jobban értékesíthetik, mert a közönséget vele jobban is lépre vezetik. Az egyszerű vízzel hamisított tej már kevés viz hozzáadásával is kékes szint játszik, mi a laikus közönségben is gyanút támaszt, mig a liszttel vagy keményítővel kevert tejnél a szin szép fehér, valamint a forralt tejnél is. E két hamisított tej a megtekintés alkalmával sokkal sűrűbbnek is látszik, tehát a félrevezetés is sokkal biztosabb, mint a másiknál. Ha mindezek igy vannak, mondja a tisz­telt olvasó, nem elég ezt itt igy leírni, hanem módját is kellene nyújtani annak, hogy hogyan lehetne mindazokat könnyen és alaposan meg­ismerni, mivel minden háztartást vezető asz- szony, szakácsnő vagy cseléd csak nem lehet egytől egyig mind vegyész, hogy az igy meg­hamisított tejet felismerje. Erre vállalkoztam én jelen soraimmal, miszerint azt elmondjam, hogy a hamisított tejet habár nem is mindig, a legbiztosabban, de mégis megközelítőleg hogyan lehet a jó tejtől könnyen megkülönböztetni, vagyis a hamisítást felismerni. A természetes tejnek sárgás fehér szinti­nek s egyúttal sűrű bársonyforma felületének s kellemes édes ízűnek s a nyelven kevéssé tapa­dóénak kell lenni. A vízzel hígított tej kékes szinti s tömör kiuézésü s kevéssé édes izii, a liszttel vagy keményítővel kevert s czukrozott tej világos fehér, átlátszó s természetellenes édes izü, a forralt s vízzel kevert tej szinte fehér, de nem oly átlátszó s édesebb mint a forralatlan. A természetes tejből, ha egy cseppet a körmünkre cseppentünk, az egy csomóban ott marad, mig a hamisított tej szétfolyik. Felismerhető a természetes tej a hamisi- tottól spiritusz hozzáadásával s ez az egyedüli s a legbiztosabb módja a hamisított tej fel­ismerésének. Alig képzelhető itt a fővárosban olyan háztartás, hol spirituszt ne tartanának. Igaz, hogy 80—90 fokos erős spiritusz nem min­denütt található; de jó erre a denaturált szesz is, habár ebből a kísérlethez egy kevéssé több is kell, de ha az a szesz vízzel van hamisítva, úgy a kísérlet nem sikerül; azért tehát a ki teheti, mindig sokkal jobban teszi, ha 90 fokos szeszt használ. A próba úgy történik, hogy leves- vagy kávéskanálba félig tejet öntünk s hozzá ugyan­annyi spirituszt — szeszt. — Ha e műtét al­kalmával a tej megalszik, akkor a tej jó és pedig aszerint, a hogy az alvadók sűrűbb vagy kevésbé süni, vízzel vagy más egyébbel hami­sított tej nem alszik meg. Az itt elmondottakkal fel akartam kelteni a közönség figyelmét arra, hogy a tej oly táp­szerek közé tartozik, mi nálunk a legtisztáta- lanabbul kezeltetik s legjobban hamisittatik, tehát nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy a csalók és hamisítók ne aknázzák ki tudatlan­ságunkat. A tej az egyedüli tápszer, mi a kisdedek felnevelésénél elkerülhetetlen, s hol találunk nagyobb közönyt lelketlenebb spekulácziót. mint a tejeseknél ? Az a szegény anya, ki jókiszemüleg tejjel táplálja gyermekét, csak nem tudhatja, hogy hamisított rossz kotyvalékot ad siró ^ s napról napra testben s erőben-fogyó gyermekének ? Hol van a legnagyobb halandóság, nem-e a kisdedek

Next

/
Oldalképek
Tartalom