Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-17 / 50. szám

Budapest 1893. (2.) BUDA és VIDÉKE. Deczember 17. lünk is megjósolt ama tapasztalatra jöttek, hogy széthúzás által egyik sem bir magában véve életképességgel. Álét ésnemlét kérdéseinek fölmerülésével tehát mindenki a kiegyezésre, az elkeseredés fegyvereivel egymás ellen küzdő felek — egymás kibékitésére gondoltak. A kór nagyon is hamar fölismertetett és az azt megszüntető eljárásnak tudatában is vol­tak mindnyájan ; de annak alkalmazásától min­dé n k i visszariadt. Konczessziót egyik sem akart tenni, min- denik csak kibékített és nem kibékülő akart lenni. így jöttek létre azután a kibékülés és ki- békités komédiái, melyeknek egy-egy újabb fel­vonását, az eddigiek szánalmas sikere után, ma már csak j óakar atu mosolylyal fogadják. A kerület jövője iránt: komoly aggodalom szülte és érlelte meg az általános kibékülés esz­méjét ; és hogy ez nem sikerült s hosszas huza­vonáival mindinkább a nevetség tárgya kezd lenni, arra nézve a felelősség mindazokat ter­heli, kik hatalmi pozicziójuk elvesz­tésének előérzetével meghiúsítot­ták az ebbeli törekvéseket. Egy kerület érdeke nem végtelen alkudo­zásokat, de férfias gyors elhatározással végbe­vitt hathatós tetteket követel. Kik az önér­dekkel kapcsolatban, vagy pláne ennek alá­rendelve akarják a közérdeket előmozdí­tani, (?) azok nem oly férfiak, kiktől egy oly szegény kerület, mint O-Buda, sikeres munkál­kodást várhat 3 az ilyeneknek csak a közügy kárára engedhető szereplési tér. Eléggé hangoztattuk annak idején, hogy a III. kerületben a legőszintébb összetartás és megfeszített erővel valósíthatók csak meg a ke­rületre nézve nagy horderővel biró kérdések s még is hiányzik sokakban azon álszemérmet nem ismerő férfias, komoly elhatározás, mely ez áldástalan viszonyoknak varázsütéssel vetne véget. Hová fajultak a régi jó erkölcsök ? Ki merné kétségbe vonni, hogy, ha igy haladunk kibéktilési tárgyalásainkkal, egyes kiválóbb fér- fiainkkal még az amphitheatrumbau is rendezhetünk mulattató kibékülési verse­nyeket! A kerület érdekében több komolyságot uraim! Rákos István. Nagy-Kovácsi. Földrajzi fekvésénél fogva közvetlenül Hidegkút község ismertetése után kellett volna megemlékeznünk Nagy-Kovácsiról, de krónikái időrendben csak most következhetik a leírása, mivel e község állítólag a pilisi felső járás leg­ifjabb helysége. Ezen 5428 katasztrális holdat tevő nagy­község 289 lakházában 1803 lélek van; — és pedig anyanyelv szerint: 1677 német, 81 ma­gyar, 30 tót és 15 egyéb nyelvű; — vallásra nézve pedig 1768 róna. kath., 14 ref., 14 izr., 4 ág. és 3 görög katholikus. E község, mint ilyen, sem az 1690-iki összeírásban, sem az 1805-iki procentuátióban nem fordul elő, jóllehet, hogy a Nagy boldog- asszony tiszteletére szentelt róm. kath. plébánia- templom már 1715-ben alapittatott, mely év­től kezde az anyakönyvek is megvannak. Galgóczy szerint a község a törökök ki- takarodása után keletkezhetett, bár kétségtelen, hogy e község már 1254-ben a boldogságos sziiz Máriáról nevezett pilisi apátság birtokában emlittetik, sőt Rupp Jakab „Budapest és kör­nyékének helyrajzi történetében“ még azt is olvassuk, hogy a szent Lőrincznek szentelt Buda-melléki Pálos-monostor 1475 körül a ko­vácsi határban e somlyó-hegyi erdőt is bírta, melyet néhai Garay László, volt nádor, fia : Joób ajándékozott a zárdának. 1848-ban ezen, az V-ik őrnagyi kerülethez tartozott községben, 83 gyalog nemzetőr volt összeírva. Az úrbéri birtokrendezés, illetve a tago­sítás 1863-ban történt per utján, a szőlődézsma pedig 1869-ben lett egyezségileg megváltva. Határa valamivel jobb a vörösvárinál s jó gabonatermő ; gyümölcstermelése virágzó. A község maga hegyek között, szép völgy­nek ölében fekszik ; belrendezettsége szabályos és utczái eléggé szélesek. Ezen csinos házak alkotta nagyközség Beél Mátyás szerint előbb a Vattay nemzetség, majd a gróf Teleki-család birtoka volt s most is Te­leki jogon, anyja után Tisza Lajos bírja. Hegyei sok barna szenet és tűzálló anya­got rejtenek, mely utóbbi a sütőkemenczék ki- tapasztásánál kitűnő szolgálatot tesz. Itt plébánoskodott az 1816-iki évet meg­előzőleg a „Codex d i p 1.“ nagyérdemű szer­zője : Fehér György, kinek emlékét itt egy ál­tala alapított „segélypénztár“ tartja fenn. * * ' , * Es ezzel véget ért volna a pilisi felső járás községeinek ismertetése; mely — ha hé­zagos volt — nem én tehetek arról, mert is­mételt kéréseim daczára sem kaptam még csak egy sornyi útbaigazítást. A „Buda és Vidéke“ jövő évi folyamában pedig a pilisi alsó járás és a ráczkevi sziget összes községeiről fogunk a tek. szerk. úr ke­gyes engedélyével megemlékezni, sőt a vidékiek kedvéért a székesfőváros történetét is közölni fogom — dióhéjban ! Netáni adatokat czimemre kérem — Török­bálintra. Navarra József. A mübor-törvény végrehajtása. A hivatalos lap egyik legutóbbi száma kö­zölte a kereskedelmi miniszter rendeletét a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló és 1894. évi január 4-én életbe lépő törvény végrebajásáról. A fontos rendelet nevezetesebb intézkedé­sei ezek: Mesterséges bor az, ha nem kizárólag szől- lőből, illetőleg szőllőmustból készült; ha a bor­hoz tisztított szeszen vagy konyakon kívül vizet, vagy bármely más anyagot kevernek. A törvény azonban megengedi a must okszerű javítását, valamint az okszerű borkezelést. Megengedtetik ennélfogva a must czukrozása tiszta czukorne- müekkel, a must keverése tiszta, vagy legalább 95 százalékos szeszszel vagy konyakkal, a must sűrítése befőzés által, a must leányálkázasa mirenymentes kén alkalmazásával, a must sav- talanitása tiszta szénsavas mészszel vagy kálival. Az okszerű borkezelésnél megengedtetik a bor szeszezésére tiszta vagy legalább 95°/0-os szesz­szel vagy tiszta konyakkal savtalanitó szerek alkalmazása, hiányzó sav pótlása borkővel vagy borkősavval, vagy almasavval; a bor derítése szokásos szerekkel, mérsékelt mennyiségű kéne- zés, de csak mirenymentes kénnel; tiszta czu- kornemü vagy mazsola alkalmazása, a tokaji borvidék kivételével — élesztő használata az átérjesztéshez; — különféle természetes borok házasitása. — A külföldi mazsolaszöllővel ké­szült bor tokaji, szomorodni, hegyaljai elneve­zés alatt egyáltalán nem hozható forgalomba. A pezsgő, ürmös stb. borok forgalma követ­kezőleg határoztatik meg: Pezsgő kizárólag szöl- lőnedvből készített oly szénsavdus bor, a mely­ben a szénsav természetes utón fejlesztetek. Ür­mös alatt értendő a főzés utján sűrített must­ból üröm hozzáadásával készítet borszerii ital. Törkölybor a friss szöllőtörkölyben maradt bor­alkatrészeknek czukros vízzel kivonás utján való áterjesztéssel állittatik elő. Csiger vagy lőre a szöllőtörkölyből természetes vízzel készí­tett ital. Gyümölcsbor a friss gyümölcs nedvé­ből természetes erjesztés utján készült ital. Ez italoknak forgalomba hozatal czéljából való kész­letben tartása csak külön raktározás mellett engedtetik meg. A borseprő felhasználása csak két módon van megengedve és pedig: vagy akként, hogy a közönségesebb és gyengébb borok a jellegze­tes bor seprűjére öntetvén, az által zamatosit- tassanak, vagy lepárlás után előállítandó sze­szes ital (sebrüpálinka) készítésére. Borok keverése. Meg van engedve külöm- böző borvidéken termelt vagy különféle szőllő- fajták mustjából eredt borok keverése s az ösz- szeházasitott bornak oly borvidék elnevezése, illetőleg oly szöllőfajta neve alatt forgalomba hozása, a mely vidék vagy fajbor jellegének a keverék tényleg megfelel. Az ország 22 borvidékre osztatik és min­den bort csak ama borvidék neve alatt szabad forgalomba hozni, a hol tényleg termett. A rendelet másik része a kihágásokról és megtorlásokról szól. A kihágások büntetése 25 írttól 300 írtig terjed s a bor elkobzásával szi­gorítandó. Az eljáró hatóságok a következők: Első fokú hatóság községekben a főszolgabíró, városokban a kapitány, vagy a tanács által e részben megbízott tisztviselő, Budapest minde- nik kerületében az illető kerületi kapitány. Má­sodfokú hatóság: megyékben az alispán, törvény- hatósági joggal felruházott városokban a tanács, Budapesten a főkapitány. Mint harmadfokú bí­róság a belügyminiszter jár el. Két egybehangzó ítélet ellen is helye van a felebbezésnek. Kérelem a siketnémák kará­csonyfája érdekében. A karácsony a gyermekek ünnepe. Öröm­mel várják ezt minden házban s bizalommal a kicsinyek, a kik remélik a Jézuska eljövetelét. Minden szülő meg akarja örvendeztetni ekkor gyermekeit s ha csak teheti, félre rakja a fillére­ket, hogy számukra egy boldog estét szerezhessen. A budapesti siketnéma-intézet szegény nö­vendékeinek is szeretném e szent estét öröm­teljessé tenni. Azon kérelemmel fordulok tehát a nemeszivü emberbarátokhoz, segitsék elő ezen szándékomat. Tegyék boldoggá ez estére azo­kat a szerencsétleneket, a kiktől az isteni gond­viselés a legszebb adományt: a hallást tagadta meg. Oly kevés öröm keresi fel e boldogtala­nokat s oly kevéssel meg lehet nekik ezt sze­rezni. Ne sajnáljanak néhány fillért, vagy egyéb adományt e czélra, jó tettet cselekesznek vele. Tájékozásul megjegyzem, hogy az intézet­nek fiú- és leánynövendékei vannak, a kiknek nagy része olyan szegény sorsú, hogy bármiféle adomány (ruhaszövet, czipő kalap stb.) is jóté­teménynek mondható. A pénzbeli adományok részint ajándék tárgyak vásárlására fordittat- nak, részint tarakarékpénztárban helyeztetnek el, hogy a növendékek tanulmányaik befejezté­vel némi kis tőkével léphessenek ki az életbe. Az adományokat kérem a siketnéma-inté­zet czimére (I. kér. Pálya-utcza 3. sz.) küldeni. Előleges szives értesítés esetén az ajándékok elhozatásárol gondoskodom. Midőn szerencsétlen védeuczeim nevében kérő szómat újból is felemelném, bátor vagyok a t. olvasót az intézet karácsonyfa-ünnepélyére, mely deczember hó 24-én délután 4 órakor az intézetben tartatik meg, tisztelettel meghívni. Budapest, deczember hó. Scherer István, a siketnéma-intézet vezető-tanára. Menetszabályok. 1. A „Budai kerékpár egyet“ által rende­zett versenyeken, kerékpár-ünnepélyeken és ki­rándulásokon résztvevő tagoknak az egyleti egyen­ruhát és jelvényt kell viselniök. Kivételt csak az egyletnek azon tagjai képeznek, kik tényle­ges katonai szolgálatban állanak. 2. Az egylet egyenruhája a következő: a) Kék sipka. b) Kék szövetből készült kabát. c) Térdig érő nadrág ugyanoly szö­vetből. d) Fehér ing kék szegélylyel, vagy szürke tourista ing. e) Fekete harisnya, fekete félczipő. f) A jelvény a sipkára tűzendő fel. 3. Ha az egylet valamely tagja nem spor- szerü ruhában kerékpároz, egyleti jelvényt fel nem tűzhet. Az egyleti kirándulásokat a kapitány vezeti. 4. A kirándulásokat a kapitány a tagok együttes megbeszélése után tervezi, a melyet azután az egylet táblájára ir ki. 5. A kirándulásokon résztvevő tagok kö­telesek a kapitánynak a menetrend betartására irányuló figyelmeztetéseit követni. 6. Azon tag, ki a kapitány többszöri figyel­meztetését fel nem veszi, a kapitány által a kiránduló csoportból kizárható. 7. A kapitány minden egyes kihágásról

Next

/
Oldalképek
Tartalom