Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-19 / 46. szám

tek és adótárgyak összeírása e közsé­gekben a múlt évi lajstromok egyszerű lemásolásával vagy hiányosan eszközöl­tetett, köteles az illető tisztviselő az iránt előterjesztést tenni a pénzügyigaz­gatóság főnőkéhez, hogy az adóösszeirás a mulasztást elkövetett községi közeg költségére pénzügyi tisztviselő közremű­ködése mellett újból elkészíttessék. 2. A házadót illetőleg a tisztviselő meggyőződik arról: vájjon a) az illető községben (városban) be­hozandó-e az 1868. évi XXII. t-cz. 4. §-ban körülírt általános házbéradó; • b) a házbéradó az 1883. évi XLYI. t.-ez. 5. és 6. §-aiban meghatározott szá­zalékban vettetett-e ki; c) a házosztályadó a megfelelő fo­kozat és osztály szerint állapittatott-e meg (1875. évi XXIII. t. ez. 5. §.); d) a benyújtott bérvallomások és az összeírás alkalmával gyűjtött adatok közt netalán mutatkozó eltérések nem keltik-e fel azt a gyanút, hogy a háztulajdonosok bérvallomásai az államkincstár megkáro­sítását czélozzák; e) az adózók ellen az 1868. évi XXII. t.-cz. 22. §-a, az 1873. évi' VI. t.-cz. 3. §-a, illetve az 1883. évi XLIY. t.-cz. 15. és 101. §-aiban meghatározott büntető eljárás neme alkalmazandó; f) az adózatlanul maradt házaknak állandó, illetve ideiglenes adómentessége törvényben vagy az arra alapított intéz­kedéseken alapszik-e. 3. A föld- és házbirtok után járó általános jövedelmi pótadót illetőleg a tisztviselő a) gondoskodik arról, illetve meg­felelő intézkedéseket tervez az iránt, hogy az ingatlanokra telekköny vileg biztosított kölcsöntőkék kamatairól az adózók által az adó év január hó 1—31. közti időben benyújtott vallomások jegyzéke minden év február hó 1-én, valamint az adó óv február hó 1—15. közötti időben igazolási kérelem mellett beadott hasontartalmu vallomások pótjegyzók kíséretében február hó 16-án a községi elöljárók (városi adó­mellöl s egyet sodorintva bajuszán — követett bennünket. A bemutatás után nehezen indult meg a társalgás. A papa izgatottan törölte szemüvegét, a mama rám nézett, én meg természetesen a fiatal emberre, ki izgett-mozgott a fautillon ktizködve zavarával. Megsajnáltam szegény Soborsini Gyulát, (mert hisz annak hivták. Sokat hálóztunk együtt, kitűnő tánezos volt s még nyájasabb udvarló) ki a papa czipöjét nézte folyton öntudatlanul. Elvégre is ő törte meg a csendet Bocsá­natot kért a bátorságért, (szegény már negyed­szer kért bocsánatot) hogy tiszteletét tette. Már régóta tisztelője — mondá kissé higgadtabban — e családnak, sőt komoly szándékkal óhajt ezután, lia megengedik, a házhoz járni. A papa erre a dictióra föltette a szem­üvegét s tetőtől-talpig végig mérte a maga elé bámuló fiatal embert, a mama jelentős pillan­tást tett felém (azt hiszem, ez a pillantás ava­tott nagy leánynyá) én heves szívdobogást kap­tam. Arczom pírban égett, zavart fejemben a gondolatok kergették egymást. Öntudatlanul egy gondolat villant meg lelkemben: Soborsini Gyu­lában véltem feltalálni a rejtélyes csokor hősét. 0 lenne az — kérdém magamban — ki szi­vembe lopta a virágcsokorral, a fényt, a tavaszt, a boldogságot?! ő az, kihez ábrándjaim tarka lepkéi repültek, ki édes álmokat teremtett éb­redő, lázas lelkemben, kit ismeretlenül, mint vándor az égi fényt, megszerettem ?! Szivem hivatalok) által okvetlenül postára adva beküldessenek; b) készít kivonatokat eme jegyzé­kekből a magánkölcsönök kamatairól és bemutatja e kivonatokat a tőkekamatadó kivetése végett a pénzügyigazgatóság fő­nökének ; c) a kivetési lajstromok felülvizsgá­lásánál figyel arra, hogy az általános jö­vedelmi pótadó kivetése az adó-évben előirt föld- és házadó összege, valamint az ideiglenes adómentes és a tulajdonos által használt s igy adómentesség nem létében házosztály alá esendett házak és házrészek alkatrészeiről vezetett feljegy­zések alapján eszközöltessék és hogy az általános jövedelmi pótadó megállapítá­sánál az adóssági kamatterhek a fennálló törvények és szabályrendeletek értelmé­ben vétessenek számításba és a lajstrom ama tételei, melyek alatt több község­beli ingatlanokra telekköny vileg bizto­sított kamatterhek vétettek számításba, a többi községek megfelelő adókivetési lajstrom kivonataival fölszerelve és ez utóbbi községek lajstromaival összhang­zásban legyenek. 4. A fegyveradót illetőleg köteles a tisztviselő az ezen adó kivetését, kitün­tető lajstromok tételeit a fegyverek ösz- szeirására vonatkozó adatokkal egybe­vetni s arra figyelni, hogy a) csak azon adóköteles lőfegyverek hagyassanak ki a fegyveradó kivetési lajstromból, melyek után a fegyveradó a vadászati adóval együtt a kir. adó­hivatalnál fizettetik; b) azok ellen, kik adóköteles lőfegy­vereiket az adóztatás alól elvonják, a jövedéki vizsgálat indittassék meg. Budai érdekek. A budai városerdő. Az az örök panasz, hogy egy nagy város sem oly szegény ültetvényekben, mint Budapest, nagyon is jogosult és az általános kívánság ez ügyben azért oly jogos, mert a székes főváros minden téren csodálatra méltóan halad. A körút, a főváros legújabb és igy legkedvesebb gyer­f'elelt e kérdésekre, az az érzés, mely Soborsini Gyula megpillantásával eltöltötte lelkemet. A csokor, melyhez lelkem legtisztább érzelmei fű­ződtek, a már megtestesült ideálban összpon­tosultak. Nem mertem e gondolatok után, melyek lelkemen imbolyogtak, lölpillantani Soborsinira, jóbár oly jól esett volna szemeibe tekinteni, azokba a szemekbe, melyek lelkem üdvösségét tükrözték vissza. Szivszorongva vártam a papa feleletét — valljon megengedi-e, hogy Soborsini a házhoz járjon? A válasz megsemmisitette, porba sújtotta legszebb reményeimet, kíméletlen kézzel tépték ki első virágát szivemnek. Az érzés gyökere még szivemben van, de virága többé talán nem lesz, nem lesz soha! A papa ugyanis azt kérdezte a sápadozó Soborsinitől, hogy kitombolta-e már magát. Dadogva válaszolta, hogy ő mindig szolid ember volt s az efféle dolgokat csak hiréből ismeri. Ezzel önmagára mondta ki az Ítéletet, mert a papa kijelentette, hogy addig egy fiatal em­ber se gondoljon a házasságra, inig ki nem tombolta magát s addig ő a leányát oda nem adja, mig e követelményeknek meg nem felel. Azóta Soboroinit nem láttam. Talán még visszatér egykoron, ha igazán szeretett s ha a papa szerint előbb kitombolta magát, de addig bánatában a szivem megreped. meke és mégis a Lipót-köruttól a Ferencz-körut végéig nincs egyetlen nyilvános kert, a szem nem talál üdülő pontra a paloták ezen kápráz­tató tengerén. Ezen mulasztás nem a Rákos homokján, hanem csakis Kelenföldön pótolható. A Gellérthegy déli lejtője melletti, a Dunától a győri útig terül el az a gyönyörű fekvésű sik, mely vagy ötszáz hold terjedelmében a körüt ivében fekvő nagyszerű uj városerdőnek kínálkozik, mig a szomszédos és északról egé­szen védett, a Gellérthegy lejtőjét képező te­rület a főváros legczélszerübb villanegyedévé fejlődhetik. A IY. és IX. kerület közelsége, a Duna, az egészséges, üde hegyi levegő, sőt még az a kedvező körülmény is, hogy a földnek ára még most olcsó, elég ok arra, hogy főváros idejében hozzá lásson a megszerzéshez, a mig a mai olcsó áron megkapható, mert később, különö­sen a vámháztéri hid kiépítésével, jóval emel­kedik az ára, eltekintve egészen a költséges kisajátításoktól, melyek addig keletkező épít­kezések révén felmerülhetnek. Itt van az a térség is, melyet Gerlóczy polgármester ur által vezetett bizottság kiállí­tásai területnek ajánlott és elég kár, hogy az 1896-iki kiállítást nem ide tervezték. Bizonyára nem került volna az sem több költségbe és az országnak valami újat, meglepőt és állandó dol­got mutathattunk volna be. A keleti pályaudvar deczentráliza- cziója. A kerepesi-ut túl élénk forgalma azon alapszik, hogy eltekintve az államosított osztrák­magyar államvasúttól, a magyar államvasút összes vonalai a kelleti pályaudvarra torkol­nak, mely állomás idővel, különösen azonban a Mileniumi kiállítás idején, forgalmát nem lesz képes lebonyolítani. Hogy megszűnjék a kerepesi-út túlterheléséről szóló örök panasz, először is a keleti pályaudvaron kellene kön­nyíteni. Ily nagy hálózat központja nem lehet hosszú ideig ez a pályaudvar. Ha avval men­tesítjük, hogy kevesebb vonat érkezik és indul belőle, fogy a kocsiforgalom a kerepesi-űton is, kevesebb lesz a torlódás, simább a közle­kedés. Ez a kiegyenlítés, ez a könnyítés csak úgy állhat be, ha a vámháztéri hid kiépítésé­vel a legrövidebb irányon át országút létesül Kelenlöld állomásra. A vámháztéri hídtól akkora a távolság a keleti pályaudvarba, mint Kelenföld állomásra és természetes tehát, hogy mihelyt kellő köz­úti közlekedés létesült, mindenki, a ki bruck- bécsi, zágráb-fiumei és kanizsa-trieszti irányból jő vagy arra tart, csak Kelenföld állomást fogja érkező és kiinduló pontnak elismerni. A vonat útja Kelenföldről a keleti pálya­udvarra, beleértve az előbbi állomáson a tar­tózkodást, legalább is 25—30 perezbe kerül. Ha az utas tehát Kelenföldön elhagyja a vo­natot és kocsira ül, ezalatt az idő alatt, mig a vonat a keleti pályaudvarba ér, már ottho­nában vagy szállodájában lesz. Tehát a bruck- bécsi, zágráb-fiumei, s később a déli vasút ál­lamosításával, a kanizsa-trieszti vonatok Kelen­föld állomásról volnának inditandók, és ebbe szakadnának be. Ez által elég könnyebbedést nyer a keleti pályaudvar és Kelenföldön a for­galom a lehető legkönnyebben bonyolítható le. A keleti és nyugoti pályaudvarok a balparti forgalom lebonyolításával jelenlegi terjedelmük­nél fogva eléggé igénybe volnának veve, a jobb­parti forgalmat Kelenföld bonyolítsa le. A le- renezvárosi pályaudvar nem is vehető figye­lembe e tervezetnél, mert nagy állatforgalma okozta kigőzölgések és a milliárdnyi légy nyáron minden utast elkergetnének­Egyéb kérdések. Az összekötő hídon alul, a Duna és a fehérvári út között egész Albertfalváig szintén szép tágas síkság terül el, mely a legalkalma­sabb a Ferenczvárost elzáró dunaparti teher­pályaudvar elhelyezésére, esetleg még a ter­vezett téli kikötő kiépítésére. A budai közvá­góhíd, mely a vasúti töltésen fölül létesüljön, tekintve a gellérthegyi villákat, a töltésen alul épitessék, sőt elég hely volna itt munkáslaká­sok létesítésére is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom