Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-08 / 40. szám
Budapest 1893 (3) BUDA és VIDÉKÉ Október 8. 52 mii 60 drbban 168 257 )7 21 25 >5 103 » 165 Jf 17 Ti 17 77 . 35 7? 70 77 14 ?) 15 )7 l22 » 28 7? 157 77 286 77 83 » 101 77 12 n 48 77 rétel, részint adomáTörzskönyvtár: A) Vallástudomány B) Nyelytud. és irodalom C) Jog- és államtiudomány D) Történelem és földrajz 103 E) Orvostudomány F) Természett. mennyiségt. 35 G) Gazd. Ipar és keresk. H) Bölcsészet, szépészet, művészet .................... S) Nevelés-oktatás K) Vegyes L) Hírlapok és folyóiratok 12 A könyvtár részint vétel, nyozás utján gyarapodott; néhai Tóth. X. Ferencz plébános 369 drbból álló könyvtárát hagyományozta az egyesületnek; a Természettudom.-társulat 45 kötetet, a Budai tanítóegyesület 73 kötetet, Csiszár Sándor 55 kötetet, Löw György 37 kötetet stb. adományoztak. A könyvtárt 1892. szept. 1-én nyitották meg s ez időtől kezdve f. év augusztus 31-éig 3 52-en használták. Foglalkozásra nézve : Tisztviselő, ügyvéd, orvos, lelkész 48 Tanár, tanító 22 Főiskolai hallgató 8 Tanitóképző-intézeti növendék Középiskolai tanuló Elemi iskolai tanuló Iparos, önálló segéd „ tanuló Kereskedő Napszámos Szolga, őr Katona Magánzó Az egész évi 10 127 21 6 16 28 7 4 9 2 52 volt. Ebből az első kötetforgalom 5376 kötet félévben 1624, a másodikban 3752 kötetet vettek ki, tehát több mint kétszer annyit mint az előző félévben, miből örvendetesen tapasztaljuk, hogy városrészünkben növekszik az olvasási hajlam s mind erősebb forr a közélethez ez intézmény, hogy annál biztosabban végezhesse kulturális, magasztos misszióját. A közgyűlést tisztujitás fejezte be ; elnök lett: Róka József, alelnök : Almásy János, jegyző : Koncsek Lajos, könyvtárnokok: Jurmann Győző, Diószeghy Béla, pénztárnok: Hangi József, ellenőr: Gravatsch Rezső. — Választmányi tagok: Bauer József, Bély Mihály, Biscara Endre, dr. Darányi Ignácz, Del-Medico Ágoston, Duma György, Eckermann Ede, Gallner József, Hampel Sándor, Horn Ede, Juhász Ödön, Jurmann János, Kápolnai Gyula, Kollár Lajos, Lmdmayer Ferencz, Mihálovits Antal, Mihálecz József, Priczel János, Rupp Zsigmond, Somlyay József, Tolnay Imre. — Póttagok: dr. Frommer Zsigmond, Szepessy Gyula, Tonigold Lajos, Gravatsch Tivadar. — Számvizsgáló bizottság: Kerékgyártó István, Sá- tory Béla. Póttagok: Fehér József, Zipszer Károly. Jurmann Győző. A pilisi hegyvidék. A Duna jobb partján, nyugatról Esztergom- s részben Komárom-, délről Fehérvármegye, északról és keletről pedig a Duna által határolt, s a pilisi hegyektől elnevezett hajdani Pilismegyének Budán túli részében kétségtelenül e vidék volt a legnevezetesebb, mert alig van vidék, melyen a kolostorok oly nagy számmal lettek volna, mint a pilisi hegyek között; ott állott Visegrád mellett a szent Andrásról, továbbá a boldogságos Szűzről nevezett pilisi apátság, valamint a pilis-szent-kereszti és pilis-szent-iászlói rendházak stb. A pilisi hegyeket környező vidék túlnyomó része papi jószág lévén, hihetőleg nevét is onnan vette, mert pilis tudvalevőleg ton- surát, papi koszorút jelent. Különös említést érdemel itt maga az u. n. Pilisi-hegy, melyen a boldogságos szűz Máriáról nevezett pilisi apátság állott, a szent Bernátról származó czisztercziták birtokában, 1184-ben dús javadalmazással III. Béla által létesítve. Itt nyugszik II. Endre király neje, IV. Bélának anyja, a dicső Gertrud királyné hült tetemének egy része, (a másik Leleszen őriztetvén;) miről IV. Béla királynak 1254-ben kiadott pátense, sőt maga Endrének 1214-ben kelt rendelete is tanúskodik, mely szerint a „Mikuta“ puszta, dicső Gertrud királyné lelke- nyugalmáért misézendő, örökre a pilisi egyháznak adományoztatott és pedig leginkább azért, mivel testének egyik része — a másik Leleszen őriztetvén — itt temettetett el. A pilisi apátság a tatárjárás alatt porrá égett! IV. Béla 1254-ben újból helyreállíthatta ezen apátságot, melynek létét több helység, köztük (Nagy- ?) Kovácsi, (Békás- P) Megyei- helységek és az utóbb irt helység határában három patakmalom adományozásával biztosította is, de 1520-ban a törökök felgyújtván a kolostort, az apátság végleg elpusztult (Károly J. és Nyirák S.) * * * A pilisi hegyek több kisebb-nagyobb völgyet képeznek s ezekben találjuk Pilis-Szántó, Pilis-Szent-Kereszt és Pilis-Szent-László községeket. E három község közül határbeli térségre nézve a legkisebb, de a népesség és a lakházak számarányára való tekintettel a legnagyobb Pilis-Szántó. A tulnyomólag tót-ajku s róm. kath lakosságának száma megközelíti az 1400-at, lakóházainak száma pedig 225. Mészkövének jóságát már Fényes Eleknek 1847-ben kiadott „Magyarország Leirásá“-ban találjuk dokumentálva. A páduai szent Antalról nevezett ottani róm. kath. plébánia-templom 1772-ben alapitta- tott, anyakönyvei azonban már 1761-ből valók. Innen északra fekszik: Pilis-Szent-Kereszt. Ez a két pilisi járás legmagasabban fekvő községe; határainak hegyrajzi viszonya pl. Budafok község fekvéséhez képest, Dr. Glatter szerint, a tenger felett több mint 122 foknak felel meg. A hegy anyaga főleg homok-kőből, ez pedig leginkább kova- és jegeczes palakőből, továbbá vastartalmú kötszerekből áll. A pilisi hegynek e falu határában levő részén egy barlangot találunk, melyet a nép „Ördög-lyuká“-nak nevez. Az alig 3000 holdra terjedő kis község 156 lakházában békésen megfér a róm. kath. valláshoz tartozó 952 tótajku lakosság. Szent-Kereszt és Pilis-Szántó közigazgatásilag körjegyzőséget képezvén, a körjegyző székhelye Szántón van. A vallás-alap kegvurasága alatti plébániatemplom 1800-ban alapittatott, de a halottak anyakönyvei már 1762-től kezdődnek. Fényes Eleknek fennebb idézett földrajza szerint Pilis-Szent-Kereszt község határában egy régi kolostor romjai láthatók. E romok — Károly és Nyirák szerint — a pálosok azon rendházának maradványaiul tekintendők, melyet 1250-ben Özsób, a pálosok ősapja építtetett, közel a szántói határhoz. A szent életit Ozséb, volt esztergomi Vancha István (1242—1252) esztergomi érsek engedélye folytán 1246-ban remete lett s Szántóhoz nem messze, a pilisi határbeli erdőkben, a szent keresztről czimzett templomot és zárdát épített (1250-ben). Itt székelt ő, mint az egyetlen magyar eredetit pálosrend alapitója és első főnöke és a későbbi tartományi főnökök is, mindaddig, mig a Buda fölötti Szent-Lőrinczről elnevezett társház fel nem épült, a városon kívül, hol jelen- jeg a „Szép Juhászné“-hoz czimzett vendéglő áll; — e kolostor falaiból — Ory szerint — a törökök a budai kü1-erősségekhez szedték az anyagot. A szent-kereszti monostor sírboltjában fekszik a pálosok első három tartományi főnöke : Ozséb, Benedek és István. A tatárjárás és illetőleg a török uralom alatti elpusztulása után: javai a pesti pálosok rendházának birtokába kerültek. Pesthy Frigyesnek „Madyarország Helynevei“ czimii munkája I. kötetének 241 -ilc lapján olvasható és már fennebb említett „Ördög lnuka“ nevű barlang, mely e község határában, a Pilisi-hegy aljában van. Fényes Elek földrajzának figyelmes elolvasása után, természetes barlang alig lehet, mert Fényes azt állítja, hogy az e község határában levő számos üreg abbanhagyott kőbánya- és kőfejtő-telepnek tekintendő. Navarra József. Az én kúrám. Ne hogy azt higyjék kérem a czimből, hogy a Kneipp pater hires kúrájának ekarok reklámot csinálni ! Óh nem, sőt ha akarnám se tehetném azt meg, mert nekem is van egy kúrám, melyet csupán ki kell próbálnom és — én leszek a jövő Kneipp pátere. Hogy ez eddigelé nem sikerült annak is megvan a maga oka, a mit ha szives figyelmüket rövid időre igénybe vehetem elő is fogok adni! A dolog igy történt: Doktor vagyok, betegem ugyan nincsen, de ezt beismerhetik önök, hogy nem az én hibám. Csodálatos pechem 7an a betegek körül. Felzörgetnek, csengetnek éjszakai nyugodalmamból s mire a hely színére megérkezem a patiens magától meggyógyul. Persze, hogy igy jövedelmem sincs, miután pedig élnem csak kell, kigondoltam egy kúrát, nem ugyan a difteritisz- nek a gyógyógvitását specziális szerrel, hanem az esőkurát vagy a hogy én azt műnyelven elneveztem „Pfekalonokurát“. Ennek kellene engem nagygyá tenni, ez egyedüli büszkeségem, örömöm, gyönyöröm ! Az eszmét a színházak adták meg a múlt évben mikor az eső-próbát tartották. A népszínháznál van egy kulisszatoló ismerősöm, ki terhes foglalkozása daczára kitünően néz ki. Ezt az ismerősömet interjuholtam meg e tárgyban. Ó azt hitte angol vagyok s hajlandónak mutatkozott feltett titkát elárulni két pohár sörért és egy pár szaftos virstliért. — Igen uram — mondá ő miközben a „Bányai“-ban fogyasztotta titkának árát —■ az eső csupán az eső! Ez tesz bennünket, művészeket képessé arra, hogy abban az ideges légkörben, melyben a színháznál vagyunk, jól is nézzünk ki. Én elhittem neki és kértem vezessen fel egy ilyen eső alkalmával a színpadra. Újabb két pohár sör és szaftos virstli és feleresztett a színpadra. Mikor legjavában zuhogott az eső kiálltam a sugólyuk elé gummi köpönyegben és nem éreztem semmit, levetettem a köpönyegemet és átáztam tisztességesen. Konfortáblin mentem haza és a lovak helyett is prüszköltem. Másnap az operánál vesztegettem meg az őrt, aztán a nemzeti színháznál. Megpróbáltam volna az arénákban is, de ott nem a színpadon, hanem a tetőzeten esik be az eső. Mondanom sem kell, hogy egy hét leforgása alatt sikerült magamat alaposan megbe- tegiteni. De a kúra alapelvei meg voltak vetve s álltak szilárdan mint a Sión hegye ! Mikor felépültem elhivattak egy bárónéhoz. Vén volt és csúnya. Azt mondta, hogy láza van, én megnéztem a pulzusát és a nyelvét. A pulzusa vert, a nyelve nem vert, de fehér volt. Megcsóváltam a fejemet, mire ő komolyan rám nézett és azt kérdezte : — Ugye veszélyes ? Én nem szóltam semmit, csak tovább csóváltam a fejemet, mire ő elkezdett izzadni . . . A magam kúráját ajánlottam neki. Esőben járni a kúra szabályai szerint. Ez áprilisban történt. A báróné csak várt, várt, mikor lesz már eső, de csak nem akart esni. — Addig mindig járogattam hozzá és zsebre vágtam a busás honoráriumokat. Mikor már végképpen nem akart esni, azt mondtam : — Önnek méltsád el kell utaznia ! — Hová az istenért ? ! — Egy olyan helyre a hol eső esik. — De hát hol esik ? Elővettem az ó-gvallai időjósló füzetet, a melyre prenumeráltam.
