Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-01 / 39. szám
Budapest 1893. (2.) BUDA és VIDÉKE Október 1. Végre pedig legyen vége már egyszer a rendszertelen kapkodásnak, itt-ott egy iskola vagy osztály megnyitásának stb. stb. Készíteni kell Budapestről egy oly térképet, mely grafikus előállitáskan mutassa fel a fővárosi tankötelesek számát s ezen a térképen más más színnel jelölve tüntessük fel azokat az óvókat és népiskolákat, melyek már vannak s azokat, melyekre szükség van. Ne ide-oda kapkodva szorítsunk ki egy-egy iskolát, de tervszerint határozzuk meg a mutatkozó szükség alapján, hova s mennyi kell s akkép gondoskodjunk a felállításukról, nem pedig akkor, mikor már „tömegesen beiratkoztak“ és tömegesen hely nélkül maradtak a gyérré ekek. S az is szükséges talán, hogy az iskolaszéki tagok s talán a nagy közönség is tájékoztassák a fentebbi kérdések fejői. Hanem mindez pénzzel járó dolog s most is „roskadozik a főváros a sok iskola ügyi teher alatt.“ Gondolom. ez a hivatalos kifejezés? Szerintem a roskadozás vagy akár rokkantság nem az iskolaügyi terhek miatt fenyegeti a fővárost. Programm kellene s pénz volna. Hiszen ha milliókat tudunk kiadni hidakra, millenáris Potemkin-falukra. Dreher-palota lebontásra és a többi, és a többi, p é n- zünknek lenni kell. Mondja csak a fővárosi közönségnek a tanács, vagy az, a kit illet, hogy a főváros rohamos fej- dése által szükségessé vált iskolaépítésekre s általában a népiskolaügy lábra állítására egy tiz milliós kölcsönt kell felvennünk. Tessék ezt az indítványt kellően megokolni. Meg vagyok győződve, nincs ember a föv. bizottság tagjai közt, aki annak ellene szóljon. Csak aztán jó legyen a programúi s a kivitel ne sekélyesedjék el. Ha szeretném a külföldi példákat., tudnék egy országot nevezni, mely egy irtózatos hadisarcz fizetési korszakában 200 millió frank felvételéről tudna beszélni avégből, hogy az iskolai építkezéseket egy csapással a kellő színvonalra emelje. Ne legyünk nagyon kicsinyesek. Magyarország fővárosát erőteljes tettek jellemezzék. Az ily kölcsön igazán a jövőért van. De akad-e a fővárosnak igazi tanügyi politikusa, vagy csak maradunk az eddigi szatócskodás mellett, igazán nem tudom! . . . Az első ül lés. A fő- és székváros többszörösen kitüntetett egyik minta iskolaszéke a krisztinavárosi iskolaszék folyó hó 25-én tartotta alakuló gyűlését. Scheich Károly választási elnök az (illést megnyitván előadja megbízatása czélját és emelkedett szavakban üdvözli az egybekelteket, szép beszédje végén az iskolaszék tagjait a hivatalos eskü letételére hívja fel, a jegyzőkönyv vezetésével Gottleb György istenhegyi vezető tanítót'' bízta meg. Eskü után Scheich Károly a tisztikar megalakítására szólította fel az iskolaszéket miután: Niedermann Gyula többször éljenzéssel félbeszakított beszédében hivatkozva a múltak tapasztalataira és a tisztikarnak eredménydús munkálkodására, kérte az iskolaszéket, hogy bizalmának és elismerésének azzal adjon kifejezést, hogy a tisztikart közfelkiáltással válaszsza nmg és pedig ajánlja elnöknek Dr. babarczi Schwartzer Ottót, alelnöknek Dr. Szénássy Sándort gazdának Perthl Gézát, első jegyzőnek dr. Rorny Bélát, második jegyzőnek Garay Antalt, mit az iskolaszék lelkes éljenzéssel egyhangúlag fogadott el. Ezután Scheich Károly választási elnök a választás eredményét határozattá emelte és szép beszédben üdvözölte a megválasztott elnököt és a tisztikart, örömének adva kifejezést afelett, hogy az iskolaszék egyhangúlag bízta meg a vezetéssel azokat, a kik ezen a téren a tüzpróbát már kiállották, egyúttal megköszönte a szives fogadtatást, melyben itt részesült és felhívta az elnököt, hogy székét foglalja el. Az iskolaszék nevében ugyancsak dr. Niedermann Gyula mondott köszönetét Scheich Károly választási elnöknek fáradozásaiért pártatlan és igazságos eljárásáért egyben biztosította Scheich Károlyt a krisztinavárosi iskolaszék lelkes éljenekkel fogadta dr. Niedermaan szavait, miközben elérzékenyüléssel a termet elhagyta. D r. babarczi Schwartzer 0 ttó az elnöki széket elfoglalván hosszabb beszédben vádolta a krisztinavárosi iskolának, valamint az iskolaszéknek történetét rámutatott arra, hogy programmot adni felesleges, mert hiszen ugyanazok az elvek szerint és abban a szellemben óhajtja az iskolaszéket tovább vezetni, mint ezt Istenben boldogult atyja vezette, mely irányt az iskolaszék minden egyes tagja elfogadott és helyeselt. Köszönetét mond az iskolaszéknek immár harmad évben történt elnökké választásáért és a tisztikar nevében is fogadja, hogy a legnagyobb ügybuzgalommal fogják szolgálni az iskola ügyét. Az éljenek elhangzása után felhívja az elnök a jelenvoltakat a rendes iskolaszéki gyűlés megtartására. Az eKöki előterjesztések, valamint az igazgató és vezető tanítók jelentései után megalakult a szegény gyermekeket felruházó bizottság, melynek tagjai: Dr. Szénásy Sándor elnöklete alatt Perthl Géza iskolaszéki gondnok, dr. Romy Béla iskolaszéki első, Garay Antal iskolaszéki másodjegyző, dr. Mezey Sándor, Újhelyi Sándor, Szőllősy István rendes tagol. Az első (illés után megkezdődik a munka s a Krisztinavárosi iskolaszék működése abban a mértéiben, mint a múltban és a sikerek egész lánczolata fog következni. Szent-íván. Vörösvártól délnyugatra, circa 800 németajkú lakossal és 130 lakházzal fekszik. Kis község, mely egyházilag és politikailag véve is Vörösvárhoz tartozik. Ha érzékeink kifáradtak a világváros zajától és pompájától s nyugalom és csend után vágyódunk, keressük fel e helységet, hol minden szórakozást kerülve, csendes visszavonultságban élhetünk ; a község minden oldalról hegyekkel lévén körülvéve, hygieuikailag véve is a legajánlatosabb helyek egyike. Csak az a baj, hogy a község igen szegény az első életszükséglet, az ivóvíz tekintetében; néhány közkuton kívül se forrást, se patakot, de még csak csermely sem találuuk közelében. Oslakói mesterséges vízvezeték által segítettek e régi bajon s valószínűleg csövezés utján nyerték az ivóvizet a solymári határban levő törökkutból. Nagy zápor esők után és szántás közben a nép — különös a solymári határ felé — még maiglan is a római (?) világól való vízvezetéki csöveket, cronz s ezüst érmeket és egyéb régiségeket talál. ügy a szentiváni, mint a solymári határban, ez utóbbinak különösen az u. n. papföldi s a királyhegynek is nevezett Mátyás domb körüli részében talált leletekkel még nem foglalkozott senki sem, tervszerű ásatások vagy kutatások pedig tudtommal itt még nem történtek. E sorok írója is talált a solymári határ e vidékén egy bronzból való régiséget, mely nagyságra nézve egy eltörött patkó negyedrészének felel meg és talán valami „fokos“-szer(i eszköz lehetett. Egyik oldalán sürü erdőben egy lesben álló katonát láthatunk, a másik oldalon pedig a már inksbb banditához hasonló alak bizonyára „pénzt vagy életet“ követel az előtte ösz- szetett kezekkel térdepelőtől. A lelet anyaga és a rajta levő domborművű ábrák primitiv volta régi eredetről tanúskodik. Aluiirott arra is emlékszik, hogy Solymárom, egy odavaló telkes-gazda birtokában volt egy — eleinte ezüstnek vélt — régi fegyver fogójához, illetőleg nyeléhez hasonló lelet, melyet közelebbről megvizsgálva: kitűnt, hogy az ezüstcsakvékonyczérnamódjára volt a már nagyfokú rozsdásodásnak indult tárgyra fonalszer üen ráillesztve. * • * * Szeutivántól kissé északnyugatra, jobbára magnéziát tartalmazó dolomit — s illetőleg Petters tanár szerint trachyt — és mésztuff- hegyek által alkotott, de azért legkevésbbé sem c r e t i n-v i d é k ü szűk völgy-katlanban fekszik : Pilis-Csaba. Lakossága vegyes, német, tót és magyar ajkú, de mindnyájan róm. kath. vallásuak. A kevés izraelita egyházilag véve a vörösvári izr. hitközséghez tartozik. Itt kevés nyaraló tartózkodhatik, mert a katonai tábor nem szokott ajánlatos lenn a polgár emberek számára és noha még nem került kenyértörésre a dolog a hadfiak és a „czibill“ között, mégis jobb kerülni a — veszedelmet ! Hogy Pilis-Csaba egy időben kriminális rémtett színhelye is volt, arról tanúskodik a sóskúti róm. kath. hitközség egyházlátogatási jegyzőkönyve. 1746-ban ugyanis a pilis-csabai korcsmá- rosnál rabló-gyilkosság történvén a vendéglős cselédje által felismert egyik pomázi származású tette» a sóskúti rácz pópára vallott, mint a kinek házi pinczéjében az összejövetelek tartattak, a pópát, kitkésőbbU j-V i d é k táján elfogtak, a gyilkosság színhelyén: Piiis-Csabán végezték ki. A község, mint katonai táborhely, rendezett viszonyok között s a jövőre való tekintettel okszerűen cselekedett, midőn a budapest- esztergomi helyi érdekű vasút segélyezése tárgyában meghozta az anyagi hozzájárulást kimondó határozatát és kívánatos lenne, ha a többi érdekelt község képviselő-test ti létéi is hasonlólag járnának el. Pilis-Csaba község múltjáról csak annyit tudunk, hogy 1271-ben gróf M o y z e s, országosnádorunk, tárnokmester s a kunok bírája, domonkos-apácza lányainak a Nyulak-szigetén, Cecíliának és Judith- n a k, valamint az ottani összes apáczáknak adománvozta Chaba (Csaba) nevii tanyai birtokát s az abban lakó Tenküs nevű szolgáját s ezt 1272ben V. István helyben hagyta, IV. László pedig 1274-ben elrendelte a birtok határának bejárását és körülírását. A pilis-csabai uradalomnak a mostani birtokos tulajdonába kerülésének története azonos a lwzánk méltóságteljes főfolyamának szemét s fővárosunk szemefényét képező Margit-sziget birtokviszonyaival, miért is ezeket röviden felemlítjük. E kies fekvésű sziget, melyen több királyi palota és egy érseki várlak állott, hajdanában kedvencz tartózkodási helye volt fejedelmeinknek és nagyjainknak, a miért is az „Urak sziget é“-nek (Jusula Dominorum) s minthogy Prodháczky szerint hajdani időkben királyi vadaskertül és nevezetesen B e é 1 szerint a nyulak tenyésztésére szolgált, „Nyulak szigetéinek is neveztetett. Később, mert IV. Béla a boldogságos szűz Mária tiszteletére templomot és kolostort emelt: „M ár i a-sz ige t“-nek, IV. Béla király leányának, az egyház által később a szentek közé iktatott Margitnak az érintett kolostorban történt halála után pedig „M a r g i t-s z i g e t“-nek neveztetett el. Ezen — nemcsak különféle szerzetesek, hanem királyaink által is lakott — gyönyörű helyen s virágzó város közelében, a fejedelmi
