Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-01 / 39. szám
Budapest 1893. (3.) BUDA és VIDÉKÉ Október 1. Duna folyam kellő közepén fekvő, csendes s az emberek zajától táyoleső sziget, a természet szépségei iránt annyira fogékony rómaiak által temetőnek használtatott. Itt virágzott később a czisztercziták szent Jakabról nevezett „D u n a-s z i g e t i“ és a premontreiek szent Mihály arkangyalról nevezett „M á r i a-s z i g e t i“ apátsága, melyeknek czimei legfelsőbb helyről még ma is adományoztatnak, itt volt továbbá a II. (vak) Béla által (1131 — 1141-ig) szent Mihály tiszteletére létesített s hihetőleg a mohácsi vész után elpusztult premontrei prépostsághoz tartozott templom és monostor, mely előbbinek épségben maradt falazati maradványaira a boldog emlékű József nádor által épült — mostani főhe rezegi nyaraló — kastélyáll. A sziget legérdekesebb helye azonban kétségtelenül a IV. Béla által alapított dömés- rendi apáczatemplom és monostor omladékai, melyek a sziget pesti partoldalán sűrű bokrok által födve szomorú idők fenrna- radt tanúi. A gyászos emlékű sajóparti ütközetben, a mohi puszta táján nagy vereséget szenvedett IV. Béla királyunk ezer veszély közötti szerencsés menekülése után fogadalmat tett, hogy ha születendő gyermeke leány lesz, azt Isten szolgálatára fogja szentelni. A keresztségben Margit nevet nyert s már anyja méhében Istenek felajánlott király-leány tényleg még alig 12 éves korában vette fel a fátyolt s 20 éves korában tette le az örök fogadalmat az apja által részére a hajdani Nyulak- szigetén a Boldogasszony emlékére épített monostorban. Margitot II. Ottokár cseh király kérte nőül (1261-ben) és szülei bele is egyeztek volna, de ö apácza marad s mint ilyen 1271-ben végezte be Istennek tetsző életét. A történelmi hűség kedvéért legyen megjegyezve e helyen az is, hogy a kicsapongásairól jól ösmert Kun László királyunk, förtelmes életét féktelenebből folytatandó, erényes nejét, Erzsébetet, Károly nápolyi kh'ály leányát az e szigetbeli kolostorba záratta s Ínséggel gyötörte, ő pedig a Kaczér Eduát, egy kun főnemes leányát vette ágyasául. Margit idejében az oly szép virágzásnak indult kolostor domonkosrendíi apáczai a török félholt uralma alatt elhagyták a szigetet és magukkal vivén szent Margit holttestét, előbb Kőszegre majd Nagy-Váradra és Nagy-Szombatra, végül pedig a pozsonyi klarisszákhoz költöztek (1567 táján) és a szintén e szigeten rendházzal is birt domonkos atyák pedig már 1460 körül hagyván el a szigetet, üres zárdájukat a pálosok rendje foglalta el, kik 1493-ban a premontreiek prépostsági templomát és monostorát is birtokba véve, a szigetbeli ferenezrendiek helyett ők végezték a nyilvános isteni tiszteletet és a plébánia szolgálatokat ugv a szigeten, mint a hozzá tartozott „Szent Pál“ falvában, hol a János-vitézeknek vár-házuk is volt. A dömés-apáczák elköltözése után azok birtokai a budai Klarisszáknak adományoztattak s midőn 1782-ben ezek is eltöröltettek, a javak a Margitszigettel együtt a királyi patronátusi joghoz, illetőleg a kamarakincstári javadalmakhoz csatoltattak. Ide tartoztak a mai két pilisi járásból a következő tanyai birtokok, u. m.: Békás- Magyar (Békás - Megyer), C h a b a (Pilis- Csaba), Jenő, Kalár (Kaláz, Buda-Kalász), Kezekuty (Hidegkút). Pomáz, Solmak (Salomár, Solymár), Szén t-I vány, Theluki (Telki) és Tynnys (Tinnye). A törökök által feldúlt Margit-sziget később, mint a pilis-csabai uradalom függeléke, buja fütermésénél fogva csak kaszálónak használtatott s utolsó bérlője (Mayer, óbudai lakos) abban szőlőt is ültetett 1790-ben; — később hosszú éveken át a budai irgalmasok bírták haszonbérben. Lipót királynak a pozsonyi országgyűlésen nádorrá választott negyedik fia, Sándor főher- czeg a király meghagyásából évenként 500 frtot fizetett a közalapítványok pénztárába a Margitszigetnek mulatóhelyül volt használatáért ; — halála után pedig József nádor választá kedvencz tartózkodási helyéül ezen már-már az elvadulásnak indult szigetet, melyet ő maga, mint passionált kertész, rövid idő alatt gyönyörű parkká alakított. E regényes fekvésű hely kedvéért cserélte el boldog emlékű nádorunk p ü s p ö k-1 a d á n y i uradalmát a vallás- és közoktatási alapítványokat illetett p i 1 i s-c sabai uradalomért, melynek egyik tartozéka, a Margitsziget, mostani birtokosa, József főherczeg kezelése alatt az ikerfőváros díszére bűbájos paradicsommá Ion! Navarra József, Egy katholikus papról. Az emberiség kétségkívül egyikét a legszebb és legmagasztosabb feladatoknak teljesiti s egyszersmind nemes tulajdonságáról és áldozatkészségéről tesz bizonyságot akkor, a midőn a gondviselés által neki adott javakat nem csupán a saját czéljaira és kényelmének áldozza fel, hanem adózik e mellett abból több oly nemes czélra, mely egyrészről a népben a vallásos buzgóságot fejleszteni, másrészről pedig a jövő nemzedék iskolai kikópeztetését és közművelődésének alapját megvetni van hivatva. Igen könnyen megszámlálhatjuk a mai napság már azoknak a számát, a kik a saját „én“-jükön kívül egyébbel is törődnek s jövedelmük feleslegéből közhasznú czélokra is áldoznak, a kik fennkölt szellemük és nemes gondolkozásuknál fogva a társadalomból mintegy kimagaslanak. Ilyen tulajdonságainál fogva egy ritka kimagasló alakja a társadalomnak Zimándy Ignácz török-bálinti róm. kath. plébános és szentszéki ülnök, ki már számtalanszor tanúbizonyságát adta nemes áldozatkészségének és jótékonyságának, ugyanazért egy ily fennkölt szellemű és jótékonyságairól széles körben ismert katholikus pap nagyon is megérdemli, hogy a nyilvánosság előtt is foglalkozzunk személyével és megismertessük őt a nagy közönséggel, mintegy rámutatván ezzel arra, hogy milyennek kell lennie tulajdonképen egy kath. papnak. Zimándy Ignácz a katholikus papság dísze s Buda városnak adózó polgára, a fővároshoz közel fekvő s a fővárosi közönség egyik kedvencz nyaraló helyéül szolgáló Török-Bálint községben — mint katholikus pap — 21 év óta tölti be egyházi hivatását. Nagy idő ez egy ember életében és sok küzdelmeken, nehéz megpróbáltatásokon kellett ez idő alatt keresztül esnie, de kitartó ereje és igazságszeretete legyőzték elleneit s kedveltté, népszerűvé tudta magát tenni mint pap: hívei előtt, mint ember : a társadalomban. A ma tekintélyes vagyon felett rendelkező pap hajdanában sok nélkülözéseket látott és élt át. Küzdött, nélkülözött mint a legszegényebb ember s nem restelli önként bevallani, hogy igen sokszor kényszerülve volt embertársainak segedelmét igénybe venni. De azért nem csüggedt, hivatalos funkeziójának buzgó teljesítése mellett irodalmi képzettségét és tevékenységét is érvényesítette, irt és kiadott több közhasznú, vallásos müveket, melyek közül felemlitésre méltó az „Ébresztő Hangok“ czimü müve, melyet az 1879—1889-ig, tehát 10 éven keresztül szerkesztett és a mely valóban ritka belbecsénél fogva különösen a katholikus körökben oly kiváló tetszéssel fogadtatott, hogy azon időtől fogva Zimándy Ignácz plébános az irodalom terén is előkelő hírnévre tett szert. És ha már róla irok, röviden közlöm életrajzát is a következőkben: Zimándy Ignácz az 1831. évi április hó 26-án született Radosóczon Nyitramegyében. Pappá szenteltetett 1856. augusztus 17-én. Az 1856—1859-ig mostani székhelyén: Törökbálinton káplánoskodott, 1859—1862-ig reáltanodái hittanár, 1862—1869-ig pedig fő- gymnáziumi tanár volt Budán, 1869—1870-ig Székesfehérvár egyházmegyei tanfelügyelő és szentszéki biró, az 1872—1876-ig mint helyettes, az 1876. év óta rendes plébános Törökbálinton. 1884—1887-ig mint országos képviselő, mérsékelt ellenzéki-antiszemita programmal a Nyitramegyei szeniczi választó kerületet képviselte, de nem látván továbbra is papi állásához méltónak a politikai küzdelmekben való részvételt, habár a kerület újból őt kandidálta képviselőjének, választóinak benne helyezett bizalmát megköszönve a politikai harcztérről egy- szersmindenkorra visszavonult egyházának csendes magányába, hogy minden idejét és igyekezetét annak javára és felvirágoztatására szentelhesse. Jótékonyságainak és áldozatkészségének jeléül a sok közül csak néhány példát említek fel, hiszen e mellett nemes tettei minden dicsérő szavaknál fényesebben bizonyítanak. 1. Szakolcza város javára az 1888. évben iskolai ösztöndíjakra 2000 frtos alapítványt tett. 2. Az 1889. évben Törökbálint községben, hol a lakosság számára és egyébb viszonyokra való tekintetből annak felállítása elkerülhetlenül szükségesnek mutatkozott egy, a mai kor követelményeinek mindenben megfelelő díszes kis- dedóvódát építtetett és rendezett be a saját költségén, mely a felszereléssel együtt circa 5000 frt értéket képvisel. Saját költségén állított fel és rendezett be továbbá a tankötelesek számára való tekintetből szintén szükségessé vált egy ötödik osztályú községi iskolát s kötelező nyilatkozatot tett a községnek, hogy az ott, valamint az általa létesített kisdedóvódában alkalmazott tanító, illetőleg óvónői fizetését, mindaddig, mig törökbálinti plébánosi hivatalát viselni fogja, a sajátjából fedezendi. S miután a magas kormány részéről ezen nemes áldozat- készségeiért kitüntető elismerésben részesült s feljogosittattotott, hogy az általa létesített óvodában és iskolában alkalmazott óvónőt, illetőleg tanítót a saját belátása szerint ő nevezhesse ki és azok fizetését megállapíthassa a kisdedóvódában alkalmazott óvónő évi fizetését 500. a tanítóét pedig 400 írtban állapította meg, mely fizetéseket havi előleges részletekben az illetőknek pontosan kiszolgáltatja. 3. A közbiztonsági tekintetből már veszélyessé vált rozzant templomot és tornyot valamint a 2 kápolnát és kálváriát az 1891. évban a saját költségén renováltatta és díszesen felszerelte s berendezte, mely esetekre tett költségek mintegy 1500 frtot képviselnek. 4. Az általa létesített kisdedóvoda czéljaira és katholikus jellegének örök időkön át való biztosítására 20,000 forintos alapítványt tett, jelenben pedig egy apáczazárda létesítésén fáradozik. Nagy érdemeket szerzett ezenkívül a még csak néhány év előtt teljesen német ajkú lakosság magyarosítása körül, az iskolák és óvodában a megye érdemes tanfelügyelőjével egyetértöleg kötelezővé tette a magyar nyelven való előadást és oktatást és szigorúan ellenőrzi azt, úgv- anyira, hogy úgy a tankötelesek, valamint az óvodába járó kisdedek ma már kivétel nélkül bírják a szép magyar nyelvet s bizonyára ily haladás mellett nemzeti nyelvünk otthonos íessz abban a német ajkú sváb kis községben, mely a katholikus papság egyik díszét: Zimándy Ignáczot lelkipásztorának szerencsés vallhatni. E helyütt el nem mulaszthatom felemlíteni, hogy a magyarosítás körül dicséretet és elismerést érdemel még az óvoda létesítése óta állandóan ott működő Metzker Anna óvónő, ki a kisdedekkel való tapintatos és szakavatott bánásmódja által, azok nyilvános vizsgálatai alkalmával, esetről esetre fényesen beigazolta, hogy a magyarosítás körül reá háramló nehéz feladatot a legszebb sikerrel képes volt megoldani. Adja Isten, hogy e derék papnak az országban sokan akadjanak követői és hogy nemes törekvése termékeny talajra találva, idővel megteremje a gyümölcsöket, neki pedig azt kívánjuk, hogy találja és lelje fel örömét azon elmaradhatatlan sikerben, mely közhasznú és magasztos törekvését bizton koronázni fogja, továbbá az elismerésben és hívei szeretetében, mely őt minden oldalról környezi és elárasztja! Éltesse őt a mindenható igen sokáig, községe és egyházának díszére és felvirágoztatására ! Budakalászon, 1893. szept. 26. Szlávik János, birtokos, budakalászi segédjegyzö.
