Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-01 / 39. szám
Budapest, 1893. II. évfolyam 39. sz. Vasárnap, október l. BUDA ÉS VIDÉKE KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az: I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄÜ, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. &2^b.:k:5;s2;tósé<U I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 14. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. A székes főváros iskolaügye. Irta Dr. Kiss Áron. Tulaj dónk épen csak a népiskolaügyről akarok szólani, nem azért, mintha a közép- és felső oktatásról nem volna mit mondani, hanem hát a népiskolaügy égetőbb. Az oktatás közép és felsőbb rétege urak dolga s azok meglelik az utat szükségleteik orvoslására. A nép- iskolaügygyel máskép áll a dolog. Előre is kijelentem, hogy a főváros népiskolaügyét egész teljességében nem ismerem, csak a beteges tüneteket látom s ezek késztetnek felszólalásra. Olvasom a lapokban, hogy az elemi iskolákba csoportosan iratkoznak a tanulók. A főváros siet elhatározni, hogy 31 uj osztály megnyitásáról gondoskodik stb. Tudom, hogy vannak fővárosi népiskolák, melyekben ugyanabba az osztályba egyik csoport gyermek délelőtt, másik meg délután jár. Hallottam oly iskolákról, melyekbe egyik csoport jár 8—10-ig, a másik 10—12-ig s délután ismét 2—4-ig és 4—6-ig. S mindemellett ott a megdöbbentő adat, hogy évente mintegy 8 ezer gyermek marad a fővárosban iskolázatlanul. r Es aztán aki iskolába jár is, milyen isknlába jár? Kiállításokra küldtük, végig dicsekedtünk vele Európa előtt, hogy nekünk ilyen meg amolyan kétemeletes iskoláink vannak. De arról elfeledtünk beszélni, hogy iskoláinknak udvara nincs. Arra sem emlékszem, hogy egyetlen fővárosi felszerelt játszóteret valamikor bemutattunk volna. Hasonlókép az is a szegény álmodozó paedagógnsok ábrándvilágába tartozik, hogy az iskolákban szűk lakásn szülék gyermekei számára az iskolai órákon kivüli tartózkodásra való termeket rendeztünk be. Hát még a népisk. gyermekek olcsó étkezéséről való gondoskodást tette-e valaha valaki tanulmánya tárgyává? Végbe mentek az iskolaszóki választások. Szakasztott ugjv mint a fővárosi bizottsági tagok választása szokott. Pro- grammot nem hallottunk sehol. Politikai pártok, néhol még egyes kaszinók is készítettek névsorokat s választottak em- } bereket, kikről csak ezután fogjuk megtudni, mit akarnak. A székes főváros pedig összedugott kézzel várja az iskolaszékeket. Tudja, hogy nem fognak sok bajt okozni. 0 pedig még annyira sem előzékeny irántuk, bogy a fővárosi népiskolaügyről egy használható kimutatást adna a kezükbe. Ugyan tudják-e ezek az érdemes kollega urak, hogy Budapesten hány óvó-, hány iskola-köteles gyermek van s ezek befogadására hány és mily képességű tanító, igazgató stb. ? Vájjon gondoskodott-e a főváros, hogy a kormány könnyen megszerezhető iskolai rendeletéi mellett a fővárosi tanügyi rendeleteket is összegyüjtesse, kinyomassa s az iskolaszóki tagok kezébe adja ? Vájjon a fővárosi tanügyi állapotok helyzeti térképének az előállítása kap- bató-e valahol ? Na hát én mint nj iskolaszéki tag, minderre kiváncsi vagyok s szeretném, ha a főváros, a haza szemefónye, kissé rendszeresebben látna tanügyi állapotai fejlesztéséhez. Egy-két iskolaépítés itt vagy amott szép dolog, de ennyi még nem elég. Budapest tartozik iskoláztatni minden gyermeket; a gazdagot pénzért, a a szegényt ingyen, sőt úgy, hogy fizesse meg neki azt az összeget, a mire az iskoláztatás végett szüksége van. Vegyen neki ruhát, adjon enni, adjon könyvet. Ez kötelesség és nem áldozat, mint meggondolás nélkül mondani szoktuk, ha iskoláról s arra fordított kötelességről van szó. És gondoskodjék annyi iskoláról, a mennyi az iskolakötelesek befogadására szükséges, Az a félnapos iskolázás, az a cserélgető rendszer csak arra való, hogy a szabadon hagyott félnapon a gyermek elcsavarogjon. Nem mindenki tarthat külön nevelőt a gyermeke mellett. Budapest tartozik játszóterekről gondoskodni. Tartozik a szűk otthonnal biró vagy otthontalan gyermekek számára tartózkodó helyeket állítani, azok felügyeletéről gondoskodni. A „BUDA és VIDÉKE“ TARCZÁJA. Az utolsó budai basa. Történeti elbeszélés Jókai Mórtól. Junius 19-én (1686.) sütötték el az első ágyút a város falai ellen.*) 27-én kezdtek el a nagy rondellán rést lőni. Előtte való nap jött át a keresztyén táborba három hajó budai rácz nép, kiket a német krónikairó „keresztyén magyarokénak nevez zárjel között, (ellenkezőleg a mostaniakkal, kik a jó óhitű magyarokból szerbeket csináltak nagy bölcsen); 28-án egy janicsár zászlótartó szökött át, ki felfedezte Gábor barát előtt a két tüzakna irányát, melyet Petneházy ellen ástak az ostrom- lottak; két ellenakna még azon éjjel megsem- misité az elébbiek hatását, a felfedezett föld*) Kútfőim a napra nézve igen eltérnek, két egykorú krónika közül egyik: »Der siegreich geendigte etc. XV-jährige Türkenkrieg«, — kelt 1699-ben, Junius 13-ra teszi az ostrom kezdetét; egy másik: »Johann Christoph Wegner’s Christlich und Türkischer Staat- und Geschichtsspiegel«, mely az ostrom utáni évben adatott ki: junius 19-ét említi. Azontúl is minden egyes fegyvertényt, nevezetes férfiak elestét stb. hat nappal későbbre teszi, mint az elébbi. Hammer- Purgstall junius 28-ról kezdeti az ostromot. (Geschichte des osmanischen Reiches.) Palugyai szerint pedig junius 18-án érkeztek meg az összes seregek Buda alá. így ez legjobban megegyez a második könyvben idézett adattal. J. M. j alatti folyosókban rövid viadal támadt, mely a \ törökök veszteségével végződött. 29-én a Pest felőli futóárokban vívtak a brandenburgi segédhadak: e napon Gábor tüzes golyói oly égést támasztottak a várban, melyet öt óra hosszat nem bírtak eloltani a törökök. A hadsereg nem nevezte már a barátot máskép, mint „Tüzes Gábornak“, ez a név maradt rajta a történet lapjain is. Augusztus 5-én már jókora rés volt lőve a nagy rondellán, ugyanakkor a két kisebb kör- sáncz is halomba omlott; e napnak éjjelén a a bajorok tármadást próbáltak a tört résen át, s sikerült egész a belső sánczkarókig hatolniok, a hol az elfoglalt helyet meg is tartották és rögtön eltorlaszolták; a csata folyama alatt azonban néhány vitéz vezértiszt is elesett; a mint Petneházy másnap hallá, azok között volt egy Funkensteini Fűnk lovag is. A becsület úgy hozta magával, hogy az elesett hős temetésén | jelen legyen. A holtakat a Gellérthegy alatti temetőbe takariták; Petneházy hajdúi adták nekik a végtisztelgést, hármat lőve sirhalmaikba. Itt látta Petneházy saját szemeivel, hogy a koporsó valóban a sírba szállt le, melyre fel volt írva: „Funkensteini Funk lovag“ meghalt aug. 25-én; ö maga veté az első göröngyöt a ko- j porsóra, nemes szivéből szánva a hőst, nem gon- • dolva benne a vételytársra. Ebben a perczben valaki vállára üt há- j túlról s a mint Petneházy visszafordult, meg- I döbbenve látja ott állaui megholtnak vélt vetély- I társát, ki gúnymosolylyal szóla hozzá : — Ne hányja olyan jó kedvvel a földet arra a koporsóra, bajtárs uram; nem én fekszem abban, hanem a bátyám; megboldogult Funkenstein Henrik. — A keresztnevemet persze nem tudta ön. — Annál jobb, viszonzá Petneházy, ha ön még él; Budavárát majd annál hamarább bevesszük. A következő napok szüntelen csatározásokban folytak le; majd a törökök rohantak ki éjjel az ostorai ók vi-árkaira s leöldösék az ott alvókat, beszegezék ágyúikat, majd a keresztyének lopóztak a sötétben a szélső védmüvekre s le- ronták az ellenfél sánczkaróit; közben egy-egy tüzakna lobbanása rázta meg a barczolók lábai alatt a földet. A törökök tűzaknái többnyire szerencsésebbek voltak ; a keresztények által fúrtak rendesen visszafelé lobbantak el, és saját népükben tettek siralmas károkat. A barczban elesettek levágott fejeit azután a törökök a várfalakra tűzték ki, az ostromlók viszonzásul az ő balottaik fejeit tűzték fel lándzsákra s a vi-árkokat szegték be e rettentő jelvényekkel. A levágott fők mindkét részről egyre szaporodtak. Különösen rosszul sikerültek a főrondella és a courtinafal ellen ásott aknák; e pontokon legtöbb veszteség volt, legkevesebb eredménynyel. Mint Gábor barát megjósolá: sokkal könnyebb munkájuk volt a bajoroknak, kik a Duna felöli meredek oldalt vívták, az ellenség ágyúitól és tűzaknáitól nem tarthatva. (Folyt, köv.)
