Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-24 / 38. szám
Budapest 1893 (4) BUDA és VIDÉKE Szeptember 24. után a boldogságos Mária tiszteletére az úgynevezett fehér egyház építtetett. A fehér egyház a török uralom korszakában teljesen elpixsztult, létezését azonban néhány adománylevél, csere-okmány és Mátyás királynak Sixtus pápához irt levele kétségtelenül bizonyítják. A török uralom után ránk maradt okmányokban a fehér egyház helye közelebbről is meg van határozva; ezekben felsorolt iránypontokat a mai helyrajzi viszonyokhoz alkalmazni azonban nehéz feladat s a vidék alapos ismeretét feltételezik. Tholt Titusz, dr. Wekerle László és Havas Sándor hosszabb időn át folytatott kutatásaik eredményéről önnálló röpira- tokban beszámoltak s mint jól tudjuk, hogy Tholt és dr. Wekerle csaknem megegyező véleménye alapján megkezdett ásatások, valamint a Viktória tégla-gyár területén foganatosított építkezés alkalmával felszínre került rommaradványok a. fehér egyház alapfalainak bizonyultak. Budapest főváros törvényhatósági bizottsága még 1882. évi 107. szám alatt kelt határozatával a sír felkutatásának eszméjét magáévá tette s egyszersmind az ásatások költségeit is magára vállalta; azóta immár 11 esztendő elmúlt s a sír felkutatásának kérdése teljesen feledésbe ment. A millenium küszöbén nemcsak a kötelesség érzete, hanem a nemzet kegyelete is parancsolja a honalapító emlékét méltó módon megünnepelni, fel kellene tárni a romokat, mint ezredéves múltúnk legbecsesebb emlékét; — ha másként nem, úgy a nagy közönség áldozatkészségéhez kell folyamodni, mely hasonló esetekben nagylelkűségének már nem egyszer adta méltó tanujelet. Nem következés ugyan, hogy e keresztény szentegyház közvetlenül a pogány Árpád sírja fölé emeltetett volna; valószínű azonban, hogy a sírhely annak közvetlen szomszédságában illetőleg az egyházhoz tartozó területen fel volna található, — annál is inkább mert hisz őseink temetkezési szokásait ismerve föltételezhető, hogy jelen esetben nem csupán egy kisded sír felkutatásáról van szó. Árpád mint fővezér ősi szokás szerint fegyverzetével és számos értékes tárgygyal temettetett el, melyek, mint azt manapság feltárt húnsirokból következtetnünk lehet, még nem estek a mindent pusztító enyészet áldozatául. 25 éves találkozó. Á budai főreáltanoda volt növendékei, a kik 1868-ban végezték tanulmányaikat e hó 16-án tartották 25 éves találkozási ünnepélyüket, mely minden tekintetben igen jól sikerült. A gyülekezés a budai zeneakadémia dísztermébe volt kitűzve hova reggeli 8 óra után érkeztek meg nagyrészt nejeikkel együtt a volt pályatársak, kiket az idő sorsa ugyancsak megváltoztatott 25 év alatt. Kevesen ismertek egymásra s csakis mikor nevét beléptekor mindenki megmondta, vette kezdetét a régi ismerősök között a baráti ölelkezés. Egy osztálymérnököt ki „Biharországból“ érkezett fel a találkozásra, zajosan megéljeneztek, a midőn nejét, leányát és leányának vőlegényét, egy deli huszárhadnagyot bemutatta volt pályatársainak. Egy pályatárs a ki tanuló korában czingár termettel birt, most poczakos termetével tűnt ki. Egyszóval sok érdekes epizód volt a találkozás alkalmával. Fél kilenczkor nagy éljenzéssel fogadták a volt pályatársak az ünnepélyen megjelent és még életben lévő volt három tanárukat, nevezetesen : Hofer Károly főigazgatót, az V. kér. főreáltanoda igazgatóját, Majer Józsefet, a budai kir. főreáltanoda igazgatóját és Cseörgheő Aladárt, az intézet vallástanárát. A találkozóra a volt pályatársak közül megjelentek : Bruck Ferencz állami kereskedelmi iskolaigazgató Újvidékről; Fröhnert Károly cs. és kir. közös pénzügyminiszteri szám- tanácsos Becsből; Hevesi Adolf magánmérnök Szegedről; Hort József, a „Bihar“ helyi érdekű vasút osztálymérnöke Nagyváradról; Jancsó Emil községi körjegyző Szombatságról; Kram- mer Samu uradalmi gazdasági intéző Tápiógyörgyéről; Bank Rezső miniszteri főmérnök Pozsonyból; Schleicher Antal épitési vállalkozó Bajáról; a fő- és székvárosból pedig: Ehmann Lajos igazgatósági titkár a déli vasútnál; Hászmánn János főmérnök a magy. áll. vasutaknál ; Isó Pál posta- és távirda felügyelő ; Krem- mer főellenőr a magy. áll. vasutaknál; Münz- berger Ferencz műszaki tanácsos a földmivelési minisztériumban ; Papp János főellenőr a magy. áll. vasutaknál; Plaveczky Aurél pénztárnok a központi állampénztárnál; Rosenbach Ferencz posta- és távirda főtiszt; Singer Samu, az „Anker“ életbiztosító társaság főtisztviselője; Schmidt Gusztáv főmérnök a kassa-oderbergi vasútnál, dr. Schmitt Jenő igazságügyi irodatiszt és báró Tünkéi Otto az angyalföldi elme- gyógyintézet gondnoka. Távolmaradásukat kimentették : Fitz Gyula kir. mérnök Pozsonyból; Felmayer Lajos föld- birtokos Szegedről; budai Goldberger Samu festő és kartongyár tulajdonos Budapestről; rohonczi Molnár Attila dunagőzhajózási kapitány Orsováról; Vér László városi hivatalnok Czeglédről és Virágh Lajos városi főmérnök Aradról. Az egybegyűlteket Rosenbach Ferencz üdvözölte s felhivta a megjelenteket, hogy testületileg vonuljanak át a kapuczinusok templomában tartandó hálaadó isteni tiszteletre. A templom már ekkor zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel úgy annyira, hogy az ünnepeltek mindannyian kénytelenek voltak állva a szent misét végig hallgatni. A főoltárt ez alkalommal Szelnár Adolf udvari mükertész gyönyörűen díszítette fel déli növényekkel. A szent misét Cseörgheő Aladár olvasta s a ministransi teendőket két 25 év előtti tanítványa, Bruck Ferencz és Rosenbach Ferencz végezték. Mise alatt több műkedvelő — nagyrészt a budai zeneakadémia tagjai — Hoppe Rezső krisztinavárosi templomi karnagy vezetése alatt Horák D-dur miséjét adta elő szépen és szabatosan. Betétek voltak Könyves Károly orgona kísérete mellett: 1. „Ave Maria“ Saint-Saentől énekelte Rosenbach Ferenczné úrnő; 2. „Intellige Cla- moris“ Wolf Cyriltől, énekelte Schidt Gusztáv ur; 3. „A hazáért“ Rudnyánszky Józseftől, Schubert zenéjére énekelte Hormuth Ilona kisasszony, 4. „Miatyánk“, férfikar néhai Derük Józseftől. Mise befejeztével a „Hymnuszt“ játszották orgonán Erkeltől, melyet a közönség állva hallgatott végig. Mise után a zeneakadémia dísztermében diszülés volt, melyen Hofer Károly főigazgató üdvözölte tanártársai nevében volt tanítványait, örömének adott kifejezést, hogy 25 év után ily szép számmal családjaikkal megjelenve, alkalmat adtak volt tanáraiknak e találkozás közös megünneplésére. Biztosítja volt tanítványait, hogy a megjelent tanári kar a legnagyobb örömmel vesz részt az ünnepélyen, mely egyszersmind az ö ünnepélyük is. Hosszantartó zajos éljenzés követte a volt és feledhetetlen osztályfőnök szavait, mely után a volt tanítványok nevében Bruck Ferencz mondott köszönetét. Háláját fejezvén ki a volt tanítványok részéről a tanári karnak, a kiknek köszönhetik, hogy mindannyian a társadalom számot tevő tagjaivá és a haza derék polgáraivá lettek, végül volt pályatársaihoz fordult, őket üdvözölte megjelent családjaikkal együtt. Ezután Cseörgheő Aladár tanár üdvözölte még volt tanítványait, mely után Májer József igazgató felolvasta az 1868-ik évben végzettek névlajstromát. Az ülésnek utolsó tárgyát képezte Rosenbach Ferencz, az ünnepély kezdeményezőjének rövid felolvasása, melyben a volt pályatársak állásáról és az elhunytak létszámáról tesz jelentést. E szerint a budai főreáltanodát 1868-ban összesen 41-en végezték el. Ezek közül mérnöki pályára lépett 13; hivatalnokira 11; kereskedőire 3; gazdászatira 2; tanárira 1; meghalt 7 és végre azok száma a kiknek holléte feltalálható nem volt 4. Végül a jelenlévők egy kötelező nyilatkozatot Írtak alá, melyben a legközelebbi találkozást 1898-ik évre tűzték ki. A diszülés után szives meghívás folytán a társaság a Ganz-gyár villamos osztályának telepeit tekintette meg azután pedig a Margitszigetre rándultak, hol Holfeld Lajos felügyelő ur és dr. Bauer Antal főherczed udvari és margitszigeti fürdőorvos szeretetreméltó kalauzolása mellett megtekintették a sziget nevezetességeit, mely után az egész társaság lefényképeztette magát s ezután a felső vendéglő helyiségeiben társasebédre gyűltek össze. A társasebéd a legjobb hangulatban folyt le. A menü hat fogásból állott s a jelenlévők Reinprecht konyhájával meg voltak elégedve. A felköszöntők sorát Fröhnert Károly nyitotta meg ki a tanárok és pályatársak egészségére ürítette poharát; Bruck Ferencz Hofer Károly főigazgatót s később pedig a jelen volt hölgyeket éltette; Hofer volt tanítványait köszöntötte fel; Rank Rezső Majer József igazgatót, Rosenbach Ferencz pedig Cseörghő Aladár tanárt, továbbá mindazon urakat és hölgyeket kik a hálaadó misét zene- és ének-közremükö- désükkel ezt művészeti színvonalra emelték, ugyancsak felköszöntötte Szelnár Adolfot, a ki szívességből az oltárt oly szépen feldíszítette. Cseörghő tanár volt tanítványait éltette. Münz- berger Ferencz a rendezők érdemeit méltatta. Volt még ezenkívül számos komoly és humoros felköszöntő. A vig kedvű társaság hat óra felé vett búcsút egymástól, többen a színházba mentek s búcsúra a krisztinavárosi kaszinó uj vendéglőjében gyűltek össze, hol Hoter főigazgató és Bruck Ferencz búcsúszavai után élfélkor mondtak „Isten hozzádot“ egymásnak. így folyt le a szép ünnepély melyre a résztvevők mindenkor örömmel fognak visszaemlékezni. Baki. Iskolaszéki választások. A dunajobbparti kerületekben nagy érdeklődés mellett folytak le a választások. Sokkal többen szavaztak le, mint az elmúlt években. Különösen a várbeli városháza volt élénk. Jellemző és az események árnyékának előreve- tését látjuk abban, hogy az I. kerületi elöljáró ur nevét 70-en kihúzták a névsorból. És hogy végleg ki nem bukott Osztoics Mihály ur azt az I. kerületi polgári körnek a választásnál jelenlevő tagjainak köszönheti, kik a megállapodást nem akarták megszegni. A szavazás reggel 8 órakor kezdődött és estve 8 órakor zárták be. Ekkor Scheich Károly elnök bevonult a scrutiniumba és 1/411 órakor hirdette ki az eredményt. 85 contra 200. Az eredmény a következő mind a három kerületben. Megválasztattak; I. A várbeli iskolaszékhez. Rendes tagokul: Dr. Appl Lajos, Baróti Lajos, Dulovics Béla, Frey Álajos, Ghyczy Géza, Dr. Gombár Tivadar, Dr. Hegedűs János, Hirsch István, Huszár Adolf, Kárffy Titusz, Dr. Kemény Ferencz, Dr. Klempa István, Dr. Keömley Nándor, Kossutány Géza, Dr. Lechner László, Márffy Ágost, Dr. Országh Sándor, Scheich Károly, Szeghő János, Walheim János. Póttagokul: Bachler Károly, Dr. Gyurmán Emil, Guckler Győző, Kleszner Albert, Kállay István, Kanócz István, Madarassy Gábor, Márffy Albin, Pora Ferencz, Tichtl János. II. A krisztinavárosi iskolaszékhez. Rendes tagokul: Dr. Bányay Fiilöp, Beiwinkler Károly, Bertsik József, Braidsver József, Csillag Benő, Dr. Fodor József, Fronyek Ferencz, Fekete József, Gyertyánffy István, Horn Ede, Dr. Jankovits János, Kállay Bertalan, Kertscher István. Dr. Kiss Áron, Kun Alajos, Dr. Mezey Sándor, Miklós Gergely, Muchmayer Ferencz, Dr. Niedermann Gyula, Payer Béla, Payr Vilmos, Perthl Géza, Dr. Romy Béla, Dr. Schwartzer Ottó, Stolz István, Dr. Szénássy Sándor, Szőllősy István, Terbocz István, Újhelyi Sándor, Zsák Hugó. Póttagokul: Dr. Baló József, Erényi Antal, Fill Mihály, Filó Lajos, Goczigh József, Gürsch Ferencz, Kun Géza, Lakenbacher Károly, Löwenstein Antal, Ormay Ferencz, Dr. Szebenyi Antal, Dr. Thyrring Gusztáv, Vitái Sándor, Dr. Vladár Márton Weisz Antal. III. A tabáni iskolaszékhez. Rendes tagokul : Adamaszky József, Eiszdorfer Gusztáv, György Aladár, Hauszmann Alajos, Havassy Ignácz, Dr. Heinrich Károly, Keller Ignász, Kerntler Ferencz, Dr. Kertész Aba, Dr. Kovács Gyula. Malmarics Ignácz, Manoilovics Viktor, Mauks János, Müller János, Nagy Jenő, Osztoics Mihály, Pozsonits István, Szelestey Géza, Wolf Márton. Póttagokul: Dr. Arányi Árpád, Ifj.
