Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-10 / 36. szám

Budapest, 1893.

II. évfolyam 3f>. sz.

Vasárnap, szeptember 10.

BUDA ES VZDEEE

KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP

Az I. kerületi polgári kör

és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye.

KIÄD0-HIYÄTÄP,

Megjelenik minden vasárnap.

hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek;

I. kér., Krisztina-utcza 14. szám.

Előfizetési árak; Egész évre 12 korona, fél I fcer„ Pálya-utcza 2. szám, 14. ajtó,

évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes

szám ára 24 fillér. kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

Buda nem Pest.

Irta : Dr. Németh Imre.

Lázas sietséggel készült el a törvény mely hivatva van a magyar főváros pesti és budai részét újabb kapcsokkal — hidakkal összekötni, hogy az eszme testet öltsön és a hidak mielőbb elkészüljenek egyformán hangoztatott óhaj a Dunának jobb és balpartján egyaránt. Nekünk budaiaknak e hidak mást is hoztak, mi nemcsak újabb összeköttetést nyerünk a balparti részszel, de egyúttal megvalósulni látjuk az I. kér. Szarvas-tér leásását is.

Az eskütéri bid felépítése, a palota ntcza és szarvas tér leásása, valamint a várhegy krisztinavárosi oldalán épített és a várba vezető uj ut szoros összefüggésben állanak egymással, szinte látszik rajtuk, hogy egyik a másikért épült illetve épül, de a mint az eddigiekből következtetni lehet, ezek az építkezések nem is annyira a budai részek emelése és szépítése érdekében történtek, mint in- kbáb azért, bogy a pesti rósz lakossága könnyebben és kényelmesebben jusson a várba, ha egyes ünnepélyes alkalmak, vagy látványosságok oda vonzák.

Hogy a részletekre térjünk lássuk csak először is az eskütóri hid kiépítésével kapcsolatos terveket és pedig ama terveket, melyeknek megvalósítását törvény biztosítja.

A pesti rész emelése és szépítése érdekében és óriási áldozatokkal kiszé- lesittetik a hatvani utcza, a Sebestyén- ós a Curia-utcza közt fekvő háztömb le- romboltatik, a Dnna-ntcza és a városháztér közt levő felépítmények úgy a ple- bánia-utcza és a rakpart közti plébánia épület és Porszász-fóle ház leromboltatik, hogy ig}r a kerepesi ut — ebez hasonló szélességben a Dunáig — az építendő eskütóri hídhoz vezetessék, miáltal nemcsak a nyitandó útvonal mentén megmaradó házak illetve telkek értéke fo- koztatik, de a törvény kivételes adókedvezményt is biztosit azoknak, kik ezen nyitandó uj útvonal mentén építkezni akarnak, hogy ez uj és nagyszabású ut nyitása a Belvárost emeli, hogy általa a kereskedelem és ipar a pesti részen óriási lendületet nyer, hogy a hozott áldozatok és a nyújtott kedvezmények mind megtermék a maguk gyümölcsét — ezt bővebben fejtegetni nem kell, hogy ez jól van igy azt mindnyájan tudjuk és hogy igy lesz — annak pestiek és budaiak egyaránt örülünk, mert hiszen Budapest egy város, azonkívül a Magyar államnak székesfővárosa és igy fejlődésének, szépülésének és gyarapodásának nemcsak a főváros lakosai de a magyar állam összes polgárai méltán örülhetnek, de lássuk csak, hogy ugyancsak az eskütéri bid kiépítésével kapcsolatosan mi történik Budán ? A felelet

j könnyű; egy pár háznak lerombolása és ] egy utczarész házainak betemetése. Ez az egész. Itt szó sincsen és nem is volt arról, hogy az eskütéri bid folytatásaként Budán is megfelelő széles közlekedési ut nyittassák, hogy ezen az útvonalon építkezőknek adókeevezmóny nyujtassék, hanem e helyett a járda mentén kőfalakat húznak, a kocsiutat majdnem emelet nagyságra feltöltik és nemcsak csökkentik az igy betemetett házak értékét, hanem azoknak jövedelmezőségét is tönkre teszik, mert ugyan milyen üzletember volna hajlandó ez eltemetett házaknak dobos földszintjén üzletett nyitni, vagy ipart folytatni? Hiszen a feltöltése helyiségek szellőztetését is lehetetlenné teszi, miáltal az azokban való tartózkodás egészségi okokból is kifogás alá esik. A pesti részen a pincze lakások hatósági beavatkozás következtében örvendetesen fogynak inig a budai részen ilyen helyiségek hatósági intézkedés következtében szaporodnak és szaporodnak azon az útvonalon, mely arra van szánva, hogy azon nemzeti ünnepek zajoljanak le és országos felvonulások történjenek a magyar király udvarába!

Eme nagyjelentőségű útvonal járhatóságának érdekében foganatosittatik a palota utczának részben való feltöltése — az alsó részen — és részben való le- ásatása — a felső részen — és az egész szarvastér leásatása, itt a feltöltésnél

A „BUDA és VIDÉKÉ ' TÁRCZÁJA.

Az utolsó budai basa.

Történeti elbeszélés Jókai Mórtól.

Petneházy maga sem volt gazdag ember s az 5 birtokai is hasonló veszedelmes égalj alatt feküdtek, mely a legegészségesebb embert is meg tudta ölni, minden betegség nélkül.

Azonban fiatal ember előtt fényes pálya volt ekkor nyitva: a harczmező; Petneházy úgy vált el Borbálától, mint a ki hirt, nevet és vagyont szerezni indul, a mit hű kedvesével majdan megoszszon.

A hir, név és vagyon meg is termett; hanem az utóbbi ott maradt a török kezei között; a dalia egy teherhordó rongyos gúnyájában szökve jött ki Budáról, nem maradt mit megoszszon régi kedvesével egyebe: mint a hir és név ; mert az, mit szerelemnek hívnak, már akkor igen sok felé el volt osztva, török háremek festett szemöldökű virágai között.

Azonban megmaradt még a jó kard, s egy olyan kardot nagyra fognak becsülni a császári táborban is. Petneházynak csak meg kell nevezni magát a legelső tábornok előtt, kinek őrszemeivel összetalálkozik, hogy ismét azon a polczon álljon, a melyet másutt elhagyott.

Nem is csalatkozott; a lotharingi herczeg örömmel fogadta a hozzámenekülőket, s hosszasan értekezve velük a budai vár védeszközeiről,

Petneházyt a magyar könnyű lovasság ezredeskapitányává nevezte ki. Gabriel barátot pedig megbízta, hogy menjen vele előre Komárom várába, s ott a mérnökkar főnőkét, báró Mans- feldet, értesítse mindazokról, miket a budai vár erődítéseiről körülményesen kitanult; — azalatt Petneházy a megyékből odaérkező lovas bandériumokat fogja szervezni, minthogy Komárom környékén túl alig találna a lovasság számára elegendő szénakészletet.

Az áttért kuruczhadnagynak nagy meglepetésére szolgált, hogy eddigelé mindenütt oly szives fogadtatásban részesült: s ezt a kellemes érzést fokozta azon férfias bizalom, melylyel Mansfeld báró legelső találkozásukkor megtisztelő. A derék német űr igen józan, emelkedett nézetekkel birt, s értett más egyébhez is, nemcsak a hadmérnökséghez : belevegyültek a politikába is; Mansfelt lovagias őszinteséggel bevallá, hogy biz abból semmi jó sem származott eddig, hogy a magyar és német nemzetiségek örökös küzdelemben tartattak egymással, és hogy ennek bizonyára nem a két derék nemzet az oka, mert ha rájuk hagynák, ők egy óra alatt kiegyenlítenék egy század versenygéseit; hanem néhány fondor diplomata, kiknek önérdeke, nagyravá- gyása és gyűlölete; mely képessé tévé a magyart, hogy innen a földről a holdba meneküljön. (így fejező ki elmésen a török uralomhoz pártolást.) Hanem, hogy mind máskép lesz az ezután; csak egyszer Buda Magyarhon fővárosának neveztessék.

A bizalmas beszélgetés után ott marasztá Petneházyt és Gábrielt magánál ebéden a báró.

Azalatt bemutatá őket családjának, átvezetve mindkettőt neje szobáiba.

Midőn Mansfeld Petneházyt a báróné elé vezette, á fiatal vezér egészen zavarba jött; e hölgy arcza annyira hasonlított Kanizsayné arczá- boz; bár az akkori franczia divatos viselet nem egyezett is az elébbi ős magyar főkötő és prémes mente emlékeivel. Nem merte ráfogni, hogy ő az; mig a hölgy meg nem szólitá magyarul:

— Petneházy régi ismerős. Sokszor járt hozzánk boldogult férjem idejében Kassán.

Tehát Kanizsay meghalt, az asszony visszatért birtokába s a legelső ezredeshez, ki megkérte, hozzá ment. Igaza volt; pártfogóra volt szüksége. Petneházy nagyot sóhajtott: hát a leányból mi lett?

Mansfeldné észrevevé a fürkésző tekintetből, hogy kit keres ? s megelőző:

— Barbara is itt van.

Tehát Barbara és nem Borbála többé.

E perczben a mellékszobából vidám beszélgetés közeledő hangjai vonák magukra Petneházy figyelmét. Ezek Borbála hangjai voltak; oh! de fájt, nagyon fájt azokat mégis igy hallani. — Idegen nyelven beszélt — idegen férfival.

Megnyílt az ajtó, a hölgy és egy fiatal katonatiszt beléptek rajta. A kisasszony szép hajfürtéi, mik egykor oly szerényen voltak a gyöngyös párta körül csavarva, most bóbitás toronynyá fodrosultak fején, repkedő szalagokkal fellobogózva, s a hófehér kebelnek, mit egykor a szemérmes vállfüző gyöngysorai oly