Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-13 / 32. szám
Budapest 1898 (2) BUDA és VIDÉKE Augusztus 13. jól megvizsgálni, nehogy úgyszólván a főpróba alkalmával előfordult baleset olyankor ismétlődjék, mikor egy ragály beköszönése rendez szomorujátékot a népességgel. Az adókivetésről. A fő- és székváros I—II. közigazg. kerületében alakult adókivetö-bizottság befejezte működését, melynek tagjai a következők voltak: Szelestey Géza, mint a bizottság elnöke. Mauks János, Freyberger Pál, Telegdy Károly. Frey Alajos, mint a bizottság tagjai. Kun Géza, Schmellhegger Nándor, Szabó M. Ferencz, mint a bizottság póttagjai. • Beranek Elek, Ferenczffi Antal, mint a bizottság bizalmi férfiai. Visszaemlékezvén a múlt 3 évi cziklusra azt vehetjük észre, hogy a polgárok adója nem emeltetett, ha emeltetett ugyan egyes polgárok részéről, akkor egyszersmind arányosittatott más hason foglalkozáshoz vagy üzletforgalomhoz. Tudvalevő dóig, hogy a budai mint a pesti oldalon zúgolódtak a polgárok a javaslatba hozott adójuk miatt gyüléseztek és egy bizottságot menesztettek 0 excellencziájához, valamint a fő- és székváros adófelügyelőjéhez, kik a bizottságot azzal az Ígérettel bocsátották el, hogy mindenképen oda fognak törekedni, hogy a polgárok adója a jövedelem és kereset viszonyainak megfelelőleg fog kivettetni. A mi az adónak emelését illeti, az a mészárosok és hentesek részén történt, mely eddig csak az üzlet forgalmának híréből vagy pedig a fél tetszés szerinti bevallott levágott marháinak, sertéseinek száma szerint, most pedig a kerületek állatorvosai által kiállított hivatalos kimutatás alapján vettetett ki az adó. Ezt ugyan a mészárosok mind a hentesek megütközéssel vették tudomásul, de utoljára is a bizottságnak meggyőző felvilágosítása folytán belenyugodtak t. i. az adóztatás a múltra nézve történt. A mi pedig a fűszeresek valamint a szatócsok által emelt panaszt illeti t. i. a fogyasztási szövetkezetek részéről támasztott erős ver • seny következtében beállott jövedelmi források csökkenésében lel magyarázatot, arra nézve meg kell jegyeznünk, hogy ez a verseny csak látszólag van reájuk káros hatással, a mennyiben most már megromlott a vizvezető s a gyér nedv cseppenkint hull alá a czimerekről, a mik nem tartoznak Magyarországhoz többé, mintha siratná a gyönyörűséges múltat s a szomorú jelent. A csigakut mellett ott állt már a gyalog- hintó, egy kisded egyszerű palankin, a minőkben a török világ idejében hordatták magukat a budai delnők. Csak egy hordár volt mellette, az is a gyaloghintó első rudjai között heveré- szett és kényére falatozott valami kenyeret és hagymát. — Vársz valakire P kérdezé tőle Petneházy. — Csak a muezzim második kiáltása után. — Engedd meg, hogy én addig beülhessek a zsöllyeszékedbe; én is akkora várok valakit. A hordár elfogadta a neki nyújtott fél tallért és megengedte Petneházynak, hogy addig üljön fedett hintájában. A kuruczvezér e helyen legjobban elrejtve érezheté magát; hogy jutna eszükbe üldözőinek őt ott keresgetni ? A várakozás ideje hosszú volt, Petneházy az alatt azt számlálgatá, hány könyet sir le ez alatt a csiga Magyarország czimere fölött. Végre elkiáltá magát a muezzim a győzelemmecset minaretjéről: Lailla il all ah! utána a többi tizenegy mecset toronyőre, mig az üvöltő hangok a viziváros tornyai felé enyésztek el; ez jelenté körülbelül az éjfélt. a bizottság ezt a körülményt az adókivetés megállapításánál figyelembe vette. Még egy figyelemre méltó dolog van az egykor hires budai borokra nézve, mely teljesen tönkre ment a fílloxera által, melynek ma már csak hire van a ini Budának különösen a vendéglősökre nézve óriási kárt tett. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a keserű viz forrásokat, ezeknek tulajdonosai Budának legtöbb adófizetői. A mi a kerület vagyoni állapotát illeti, viziváros áll az első helyen, a legszegényebb Tabán, hol igen nagy elnézései voltak az adónak kivetésénél. De eltekintve mindettől, ajánlatos, hogy minden iparos és kereskedő könyvet vezessen, — egyszerű könyvvitel, — bevétel — kiadás, akkor egy hű képet fog mutatni jövedelme és ezekután az adóztatás mind a polgár, mind a kincstárnak előnyére fog válni, ennekfolytán meg fognak szűnni azok a hírek, hogy ez az üzletember vagy iparos többet keres, mint amaz és mégis kevesebb adót fizet. Általában constatáltatott, hogy Budának kereskedelme még mindig kezdetleges lábon van, a mi van az csak a Vízivárosban dominál, de az építendő két hid által remélhető, hogy Budának kereskedelme rohamosan emelkedni fog, különösen most a legszegényebb részén, a Tabánban. Adja Isten, hogy Buda egykot a gazdaság, mint az ipar terén oly nívón álljon, hogy polgárai semmiben hiányt ne szenvedjenek. Ácz Gyula.*) bizotts. jegyző. A III. kerületi községi polgári leányiskola. Dr. Göőz József igazgató kitűnő vezetése alatt álló községi polgári leányiskola 1892—93. tanévről szóló értesítőjében nagyon sok tanu- ságos dologgal találkozunk. Különös gyakorlati értékű a női ipartanfolyam, mely szintén igazolta azt, hogy az iskola vezetése milyen jó kezekben van. De szóljon maga a jelentés: „A fejlődés utján ismét tovább haladtunk egy lépéssel. Kerületünk egyik óhajtása teljesült, midőn a folyó iskolai év elején intézetünk III—IV-ik osztályával kapcsolatban nő-ipartan- folyam nyittatott meg. A fő- és székvárosi törvényhatóság emez áldozatkészsége folytán a női ipar tanulásra a *) Közöltük e sorokat és a mi benne megnyugtató azt köszönettel vehetjük. A jogos felszólalásoknak azonban szívesen engedünk tért. Petneházy kitekinte a liintóból. — Még nem érkezett meg, a kire vársz ? — Még nem, felelt a hordár. — Az sem, a kire én várok. — De az már megérkezett; — Hol van ? — Én vagyok az, szólt közelebb lépve s Petneházy most már bámulva ismerte fel benne Ihánzádét, ki nemcsak álköntöst viselt, de fehér szakállát is levágta s a helyett feketét kötött fel. Petneházy elgondolhatá, hogy ez mégis több mint tréfa, mikor egy imám saját szakállát levágja, hogy idegent kössön fel. Itt szakáll és fej között van választás. — A kit várunk, nemsokára itt lesz; te addig, édes fiam, keresd meg a hintóbán azt a csomagot, melyben számodra álruhák vannak s cseréld ki velük köntöseidet, hogy fel ne ismerjenek. Petneházy szót fogadott, mint egy gyermek, a ki ujját elmetszette az orvosnak. Valami kopott köntös volt az, a mit magára kellett vennie, nehéz a zsírtól és foghagy- maszagtól. Azonfelül Ihánzáde egy ollóval hosszú fürtéit is levagdalá, hogy a turbán alól ki ne csüngjenek. Petneházy kábult volt, engedett mindent történni az öreg kedve szerint. Alig voltak készen az átalakítással, midőn a várkastély felől egy szürke palástba burkolt alakolt láttak feléjük közelíteni; Ihánzáde megfogd Petneházy kezét. Csudnay Károly, bizottsági előadó. Ácz Gyula bizottsági jegyző. növendékek oly nagy számban jelentkeztek, hogy szeptember 15-én — belügyminister ur által jóváhagyott programra szerint megállapított munkanemek közül egyéni hajlamaik és képességeik szerint választva — két csoportra kellett őket osztani. A munkát a két ipartanitónő akként osztotta fel, hogy Tiborcz Idától kedden és pénteken délután 3—5-ig azok nyertek oktatást, kik a himzési, továbbá a varró- és kö'ögéppel vég- | zendö munkákat tanulták ; mig ellenben Lengyel Margit a fehérvarrást, csipke- és keretmunkákat tanította. Ezen kívül még rendkívüli alkalmuk is volt tanítványainknak arra, hogy magukat a női ipar egyes ágaiban kiképezzék; nevezetesen május és junius havában Jakab Katalin külön díjért az aranyhimzést sajátíttatta el az arra önként vállalkozó növendékekkel; márcziustól junius végéig pedig Bene Bertalan a művirág csinálásra tanította az erre önként jelentkezőket. Növendékeink részére az iparmunkák öntudatossá tételét nagyban elősegítette rajztanárunk Sinkó József, ki hivatalos kötelezettségén felül nemes ambiczióval és teljes odaadással fáradozott a szükséges előrajzok kombinálásában. Ekként lehetett igazán szervesen egybekapcsolnunk a női kézimunkát és rajzoktatást; igy juthattunk iskolánk szükségleteinek megfelelő spe- cziális nőiparrajzmintákhoz, melyek egyelőre csakis intézetünkben használtattak. Növendékeink1 nagy buzgalommal látogatták az ipartanfolyamot. Elvégzett munkáikból junius hó 28. és 29-én kiállítást rendeztünk. Tanulóink létszáma a múlt évihez képest annyival szaporodott, hogy szeptember közepén a III-ik osztályt is párhuzamositani kellett és igy intézetünk fennállásának 3-ik évében nemcsak első és második, hanem III-ik osztályunk is parallel volt. Beíratott összesen 240 növendék, kik az egyes osztályok között a legkedvezőbb arányban oszlottak meg, úgy hogy sem tulnépes, sem nagyon csekély létszámú osztályaink nem voltak. Tanári karunk kebelében ismét nagyobb mérvű személy változás történt, nevezetesen : Hortobágyi Antal és Teliér Gyula más intézetekhez helyeztettek át. Ellenben Sirnkó József intézetünkhöz megválasztatott rajztanár állását nálunk elfoglalta; a nyelvészet és történelmi csoportban Göőzné Fellner Anna; továbbá Janecz Erzsébet oki. polg. iskolai tanítónők, a kézi munkára és női iparra Lengyel Margit alkalmaztattak. A személyváltozáshoz hozzájárult még az a körülmény is, hogy a róni. kath. hitoktatást évközben Szép Lajos távozása után Frohner Béla, az ortodox hitoktatás pedig szintén évközben Schwarz Ármin halála következtében Thebner Lipót vette — Most jól megnézd, ki ez P Sötét volt az alak palástba burkolva, messze is volt még; de Petneházy már a járásról fel- Í8meré: — Ez Telli. ihánzáde megrántó kezét: — 0 az. Hallgass. Az alak egyenesen a hintóhoz jött: ott megállt. A csillagfénynél jól lehetett arczát látni. Valóban ő volt. — Te vagy itt, Ibrahim ? kérdezé. Petneházy a hangot is jól ismeré. — Én vagyok, asszonyom. — Tehát siessetek. Tudod mái*, hová ? — Tudom. A delnő beült a gyaloghintóba. Petneházy még kérdezni akart valamit az imámtól, de az inte neki, hogy hallgasson s maga elől emelve fel a hintó rudjait, Petneházyt hátra küldé. A magyar ifjú reszketett a lány miatt; hova viteti magát a leány ily késő éjjel, egyedül, ez alvó utczákon keresztül ? Buda főutczá- ján még akkor szép tömött sorban álltak a házak, mint a királyok idejében, de a sok ostrom után össze-vissza lyukgatva már; a falak megrepedezve, a tetőzetek rongyosan az ablakok hártyával beragasztva; több helyen betömve szalmával; mostoha gyermek alakja, kinek gondnoka rabló! Petneházynak soha sem jutott még eszébe, hogy ezek a házak milyen ruták, milyen nem laknivalók ! (Folyt, köv.)
