Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-13 / 32. szám

Budapest 1893. (3.) BUDA és VIDÉKE Augusztus 13. át; továbbá külön tanácsi engedélylyel a zon­gora-oktatást előlegesen megszabott díjért Bo­nin Gizella vezette, a miivirágkészitésben Bene Bertalan nyújtott oktatást; az arany hímzést pedig Jakabb Katalin rendkívüli minőségben és ideiglenesen alkalmazott ipartanitónő taní­totta. Egyébként ugyanazon tagjai voltak a ta­nári testületnek, mint az előző iskolai évben. Táncztanitónk ebben az évben is özv. Perrey Jánosné volt. Tanári karunk a jótékonyczélu hangver­senyek rendezésén a lefolyt iskolai évben is fáradozott. Ugyanazon törekvés vezette e tekin­tetben munkásságunkat, mint az előző években, t. i. egyrészről szegénysorait tanítványaink hely­zetén igyekeztünk ily módon alapítványi össze­gek előteremtésével segíteni, másrészről alkal­mat kívántunk nyújtani kerületünk polgárságá­gának, hogy csekély beléptidijért kiváló magyar nyelvű előadásokban találhasson szórakozást. Két ilyen előadást rendeztünk, mind a kettőt a sziné- szeti gyakorló isk. növendékeinek közreműkö­désével.“ A lipótmezei érdekeltek szövet­kezetének alapszabályai. in. A szövetkezet üzletköre. A szövetkezet üzletköre a következő : 1. A Budapest-Lipótmezői Mária-Remetei vasút épitése saját költségén kölcsön felvétele által s annak fen- és üzemben tartása. A meny­nyiben ezen vasút épitésére más valaki vállal­koznék s a szövetkezet a vállalkozónak kamat- biztositást nyújtana, az üzleti eredmények s szám­adások ellenőrzése. 2. A Lipótmezőn szálloda és vendéglő épi­tése és jövedelmének kezelése. 3. Ugyanott telkek s nyaralók vétele s eladása, nyaralók épitése s eladása. IV. Mérleg. 17. §. Minden üzletév végén az igazgatóság köteles a zárszámadást elkészíteni s azt a nyere­ség felosztása iránti indítványával a felügyelő* bizottságnak felülvizsgálat végett előterjeszteni. Az igazgatóság köteles a felülvizsgált mér­leget az igazgatóság és felügyelő-bizottság je­lentéseivel együtt legalább is 8 nappal a köz­gyűlés előtt a szövetkezet helyiségében a tagok általi betekintés czéljából közszemlére kitenni, és a közgyűlés által jóváhagyott mérleg egy példányát az illetékes bíróságnak haladéktala­nul bemutatni. 18. §. A mérlegnek magában kell foglalnia : a) a könyvvezetés főrovatai szerinti ösz- szes nyereséget és veszteséget az utolsó üzlétévről; b) egy külön nyereség- és veszteség-számlát; c) a mérleget a szövetkezett vagyonának az év végén való állásáról. A mérlegben felsorolandók. 1. Mint tartozások: a) a tagok üzlet-részei, a szövetkezeti adós­ságok, a tartalékalap, a fel nem vett osztalékok, ép úgy az átmenő kamatok és a nyereség- és veszteség-számlában kimutatott nyeremény. 2. Mint követelések: a) a leltár értéke, a szövetkezet tulajdo­nát képező értékpapírok, pénztár állása, a jövő évre netán már teljesített fizetések. A nyereség- és veszteségszámla szerint ered­ményezett és mint ilyen a mérlegben is kimu­tatott nyereményösszeg, vonatkozással a követ­kező szakaszra, képezi a tiszta nyereményt. V. A tiszta nyeremény felosztása. 19. §. A jóváhagyott mérlegben kimutatott tiszta nyeremény következőképen osztandó fel: a) 50% az általános tartalékalap szaporí­tására fordittatik; b) a fermaradó 50°/o osztalékként az igaz­gatóság és a felügyelő-bizottság javaslata után, a közgyűlés határozatához képest, az összes részjegytulajdonosok közt felosztatik. VI. Szervezet és kezelés. 20. §. A szövetkezet ügyeit vezeti és ellenőrzi: a) az igazgatóság; b) a felügyelő-bizottság; c) a közgyűlés. a) Az igazgatóság. 21. §. Az igazgatóság 20 tagból áll a kik viszonlagos szótöbbséggel 6 évre választatnak, az igazgatósági tagok fele minden 3-ik év v gén kilép és a megüresedett helyek uj választás utján töltendők be. A kilépett igazgatósági ta­gok újból választhatók. Ha az igazgatósági tagok száma a válasz­tás után akár kilépés, akár bármely más okból 12-őn alól leszáll, 4 héten belül rendkívüli közgyűlés hivandó össze, melynek egyedüli tár­gya az igazgatóság tagjai számának kiegészítése lesz. 22. §. Minden igazgatósági tag köteles megválasztatásától számítandó 8 nap alatt 10 darab sajál nevére szóló részjegyet működési idejének tartamára a szövetkezet pénztáránál letéteményezui. Ki ezen alapszabályi intézkedésnek meg nem felel, megszűnik az igazgatóság tagja lenni. 23. §. Az igazgatóság az elnököt, a 2 alelnököt és a titkárt a maga kebeléből viszony­lagos szótöbbséggel választja 24. §. Az igazgatóság közvetlenül vezeti a szövetkezet összes üzleteit, felügyel a könyvek gondos vezetésére, kinevezi és elbocsátja a hi­vatalnokokat, meghatározza mindezek fizetéseit, a bíróságok és hatóságok előtti képviselet vé­gett ügyvédet hatalmaz meg és megadja min­denkinek a maga hatáskörébe vágó teendők el­végzésére a megfelelő utasítást. Az igazgatóság az időközönkénti pénzkész­letek gyümölcsöztetéséről, valamint a szükséges üzemtőke beszerzéséről gondoskodik; ingatlan vételi és eladási szerződéseket jogérvényesen köt, úgyszintén megköti a vasút, valamint egyéb építési vállalkozók és szállítókkal az építési és anyagszállítási szerződéseket és a szövetkezetét a jelzett válalkozókkal szemben az azoknak nyújtandó előnyökre és hozzájárulásokra nézve jogérvényesen lekötik. 25. §. Az igazgatóság a szövetkezetei ha­tóságok és harmadik személyik irányában kép­viseli. » 26. §. A szövetkezet czége az igazgatóság által jegyeztetik s ennek összes tagjai a buda­pesti kir. keresk. és váltótörvényszéknél bejegy­zendők. A czégjegyzés érvényességéhez a szövet­kezet czégének czimbélyegzővel való előnyomása mellett az elnök vagy egyik alelnökön kívül 2 bejegyzett igazgatósági tag aláírása kíván­tatik meg. 28. §. Az igazgatóság annyiszor, ahányszor azt a elnök és 6 igazgatósági tag szükségesnek találja, ülést tart. Határozatképességhez legalább is 6 igaz­gatósági tag jelenléte szükséges. Szavazategyen­lőség esetén az elnök szavazata dönt. Minden igazgatósági ülésről jegyzőkönyv veendő fel. mely az elnök és két igazgatósági tag által aláirandók. 29. §. Az igazgatósági tagok tisztségöket díjtalanul teljesitik s fizetésre a szövetkezet ré­széről igényt nem tarthatnak. (Vége köv.) Lóverseny Budán. A magyar verseny napok ismét szaporodni fognak egygyel. A magyar lovaregylet tagjai körében annak a megbeszélése fordult elő, hogy Budán jó volna évenként egy vagy két lóver­senyt rendezni. Erre nézve legalkalmasabb talaj lenne a Lágymányos, a hol a lóverseny mindenesetre sikerülne is, mert a hely kedvező. Mennyiben felelne meg ez a lovaregylet czéljainak azt ezúttal nem kutatjuk, bár első tekintetre is belátható ennek helyessége, mi csak Buda emelkedése szempontjából szólunk a dologhoz. Egy városrész mindaddig el van hanya­golva, mig oda a szórakozás végett nem rán­K dúlnak ki. Buda természeti szépségein kiviil alig nyújt egyéb szórakozást. Évek mulasztása terheli az intéző köröket. Hiszen a ki figyelemmel kiséri a városok fej­lődését, az tudni fogja, hogy az élvezet, a szóra­kozás fokozása a fejlődés legerősebb biztosítéka. Mit tettek e tekintetben Budáért? Édes ke­veset. Elég csak a városmajorra mutatni, a hol alig van valami a mi figyelmet érdemelne. Mennyit lehetne ezért is tenni ? Semmit nem tesznek. Hát nem fizetné ki magát élelmes vállal­kozónak itt legalább egy kisebbszerü gyermek Hippodrom Hökömszinházzal egybekötve ? De erről máskor. Most beszéljünk a ló­versenyről. A „Buda és Vidéke“ már többször hangsúlyozta azt, hogy egy-egy vidék emelésé­hez semmi sem olyan erős emeltyű, mint ha a közönség figyelmét kellő szórakozásokkal erre irányítják. Ilyenkor lehet annak a vidéknek előnyeit megismerni és ha a látogatók száma szaporodik, a közlekedési eszközök is szaporodnak. Itt az ideje, hogy a Lágymányosra is te­kintsenek. Eléggé hibáztak mikor az ezredéves kiállítás helyének kijelelésénél nem méltányol­ták a nagyobb birtokosok áldozatkész ajánlata daczára. A lóverseny eszméjét mi budaiak a Lágy­mányos érdekében csak köszönettel veszszük, mert ebben egy nagyobb dolog csiráját látjuk. Köztudomású dolog, hogy a mostani ló­versenytért nem sokára kénytelen lesz az igaz­gatóság máshová helyezni. Ha egynéhány idő­leges verseny sikerülne, a talajt jónak találnák nem-e lehetne az áthelyezésnél a Lágymányos előnyeit fontolóra venni. Azonnal rohamosan fejlődnék ez a vidék és érdeme szerint vennék tekintetbe. A tárgy fontossága azt kívánja, hogy a hivatottak szóljanak hozzá. Solymár. Hidegkutról kissé kanyargós, de szépen fentartott megyei út vezet Solymárra; az újon­nan ültetett csemeték zsenge koronái ugyan még nem vetnek nagy árnyékot a kedvesen elnyúló útra, melyet jobbról balról is hegyek öveznek, de a völgy ölében, sziklás mederben folydogáló kis hegyi patak csörgedező hús vize meghivóan kínál enyhet az utasnak. Már ezen az utón is idillikus, fenséges képe tárul elénk Buda eme egyik legregényesebb vidékének, melynek levegője páratlanul jó ! A Hidegkutról Solymárra vezető megyei útnak egy kiágazását képező közdűlői mély-uton feljutunk az u. n. „Kopasz-vagy Kopár-hegy“-re, melynek tetején elfekvő óriási feusikról nézve nagyszerű kilátás nyílik a községbe és annak környékére. A községet német ajkú nép lakja; dolgos, munkás, szorgalmas nép ez, melynek eddigelé nem sikerült még kihasználni a természet által rájok pazarolt előnyöket! Budavidékének kétségtelenül a legszebb falvak egyike Solymár; tele van e község báj­jal, tele van regényességgel, mégis csak néhány nyaraló keresi fel . . . Pedig igazán szép ez a helység; — a köznép szájról szájra hagyományozott mesékkel őrzi meg a történetét, mely Corvin Mátyás ide­jére vonatkozik. Akkor — úgy szól a monda — Mátyás királynak itt is volt egy hires vadaskertje, — sólyomvárral. A sólyomvár kastélyszerü épület lehetett, a melynek földalatti maradványai még most is láthatók a Solymár község alatt elterülő lapály­ban — úgy látszik — mesterségesen épített u. n. Mátyás király dombján. E sólyomvárról nyerte elnevezését a köz­ség is, állítólag akként, hogy Mátyás király

Next

/
Oldalképek
Tartalom