Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-02 / 26. szám
Budapest 1803. t3.) BUDA és VIDÉKÉ Julius 2. Ez nem csak előfizetési felhívás, de lapom létjogosultságának igazolása is. Az elmúlt félévben megjelent közleményeink Buda és Vidéke érdekében voltak irva és nagyon soknak volt eredménye. A hatóság meglehetős figyelemben részesit bennünket és nyomban intézkedik a felszólalások után. A társadalmi élet sokkal élénkebb, mióta nyilvánulásai nagyobb terjedelemben kerülnek napvilágra, melyre a Buda és Vidéke különösen alkalmas . . . Mi minden mozzanatára kitérjeszkedünk a budai életnek és őrei vagyunk a közönség érdekének még arra való ösztönzésben is, hogy szükségleteinket budai kereskedőknél és iparosoknál szerezzük be. Nem szerénytelenség tehát, ha kimondjuk azt, hogy a „Buda és Vidékére“ szükség van és joggal várhatjuk, hogy egyesek és testületek teg\ euek meg mindent a lap terjesztése érdekében, melytől oroszlán részben függ az, hogy Buda és Pest Budapest legyen. Mi sürgetjük Budának, a mostoha testvérnek jogait. A villa-tulajdonosok a saját jól felfogott érdekeiknek ^esznek eleget, ha a „Buda és Vidéké“ körül sorakoznak és bajaikat, sérelmeiket itt sorolják fel, hogy sürgős orvoslást nyerjenek. Érintkezzünk minél többször, találkozzunk minél többször. Sem a szerkesztőség sem a ki- adóhivatal nem kíméli az áldozatokat, hogy a lap minél magasabb színvonalra emelkedjek. Üdvözlöm önöket e mai estén és kérem, hogy erősítsék a lap és önök hozott a családi jó viszonyt. Ekkor teljesül: All Buda él magyar még. Erre a közönség egy része a tánczterembe vonult, hol jókedvű tánczra lendült, mely csak a reggeli órákban ért véget. Judex Mátyás a „Zöld vadász“ vendéglőse poutosan és jól szolgálta ki a nagyszámú közönséget. Minket pedig e szép siker arra bátorit, hogy mielőbb ismét ily élvezetes estén találkozzunk előfizetőinkkel. Első darabom. Dr. Barthos Andor-tól. E tisztelt újság szerkesztője Erdélyi Gyula „Frőbel-kert“-nek nevezte el azt a társaságot, a melynek plántája az én első darabom: a „Kérés napján.“ A „Érőbel-kert“ voltaképen egy társaság. Alapítva 1890-ben. Alapitója egy ismert hirlap- iró. Most szerkesztő. Olyféle társaság volt az, melyet sem az általános magánjog sem a kereskedelmi jog nem qualifikál. Az alapításkor ki lett adva a jelszó : „Nem szédelgés uj szivekkel, valódi úrnőktől levetett férfi szivek társasága*. Frőbel-kertnek Erdélyi azért nevezte el, mert az alapitót kivéve a társaság valamennyi tagja bijusztalan s jó részt túl fiatal emberkékből állott. A jelszóból talán kitűnik a társaság czélja is. A társaság maga, mint önczél. A társaság természetesen igyekezett magának alkalmas terrénumot találni. Együtt voltak szende- és kaczér hajadonok, kétértelmű kifejezésre piruló lánykák. Bókoló anyós-jelöltek. Bókot váró — aggszüz. (Egy darab!) És mi t. i. a társaság. Társas játékot indítványozott egy a csók fogalmától is irtózó fiatal asszonyka. (56 éves férje nem volt jelen,) Nincs annales vagy krónika, mely arról regélne, hogy társasjáték-indítvány valamikor teljes visszavetéssel találkozott volna. Ebben az esetben sem. Kiki azt kérdezte attól a hölgytől — és viszont — a mit akart. A sor rám kerülvén, társaságunknak egy karcntermetü 16 éves hölgytagjához ezt a kérdést intéztem: — Hogy fogja fel a házasságot? A szólított „felsőbb leány“ volt. Tudják önök mit jelent e bűvös tartalmú szó: felsőbb ' \v ? e,Nem tudhatják kérem. Addig mi se tud^Jég Déri Gyula se tudta. Pedig sok minid. Déri — van-e ki e nevet nem ismeri — a nagy birodalom alapitó és újságíró volt ugyanis egyúttal a mi társaságunk alapitója is. E kérdésem által jutottam annak megismeréséhez, hogy mi egy felsőbb leány. Megtudtam azt a szólított lánykának — kis gondolkozás után adott — válaszából. — Mit tartok a házasságról ? Az valami nagyszerű lehet. Az ember hata mögött nincs mindig a — mama, azt főzethetünk otthon, a mi nekünk tetszik, egyedül mehetünk sétálni. Az ember kap egy csomó puszit, ezt kötelesség gyorsan visszaadni. A házastársak együ'tvesze- kesznek. Jön a mama, az persze még jobban összevesziti őket. A mama elmegy czupp, czupp ! szent a béke. A mint a lányka ezt elmondta már megszületett bennem a kérés napján eszméje. Ez a válasz volt a mag, melyből a plánta kikelt. Könnyű volt: Tiniké — egy eleven kedves va'óság — élt. Él ma is és „éljen az emberi kor legvégső határáig.“ A „Frőbel-kert“ gyakran tartott kirándulásokat. (Kálmán királyunk kimondta, hogy boszorkányok — a szegedi modern — nem léteznek, tehát) ama bizonyos koros és a seprővel vonatkozásban levő hölgyek a sok szép lányka láttára a rendesnél számosabban jelentek meg az éjjeli startnál és prüszkölve inditoGak. A „Frőbel-kert“ időközben bővült 2 jeles taggal. Az egyik volt egy kassai veres hajú technikus, a ki sikerrel próbálta meg nem unni négy év alatt a technika első évi tananyagát. Majd Mars fiává szegődött. A technikus eredeténél fogva kitünően értette Kubinyi Gyurka akcentusát, mely akcentus és Szvatopluk közt pedig nem hiányzik minden vonatkozás. Ebből és az akkor Újpesten tartott péksztrájkból támadt aztán a következő ötlet, melyet az előtte volt estén betanított kis technikus barátunk derekasan, hogy úgy mondjam — eljátszott. Másnap a Gellérthegy egy kiránduló helyén a társaság egyöntetűségének megóvása végett a Frőbel-kert összes polgári szakosztályai teljes ülést tartottak. Nagy garral jött be egy részeg ember. Technikus barátunk volt. Elbontott nyakkendő, bemeszelt ruha, bevert és félrec3apott kalap, szájában pipa. Ezek voltak a kiemelendő vonásai. „Fegyverre honfiak“ azt dúdolta. Majd helyt fogva, nagy hangosan „b oro t“ és „vi zt“ kért. Mi tovább társalogtunk. De nem sokáig. Mert a technikus ügyesen tettetett részegségében — a kedélyességet szem előtt tartva — beleszólott társaságunkba. Egyszerre felugrik és rámutat a társaságunkban levő Tinikére. — Áztat a kisaszonkat bizomisten elve- nám felesigül, aztat se nem niznik, mi bene van sparkaszaban. Elképzelhető pánik — a hölgyek közt. — Micsoda dolog ez hogy itt úri hölgyeket részeg emberek inzultálnak ? Kérdé a nagy birodalomalapitó Déri Gyula. — Egy sztrájkoló péklegény; már ma is kétszer kidobattam felelt a betanított korcs- máros. — Aztat nem igaz, a Pecsenka barátomat dobtak ki nem engem. M^gis elveszek feleségül azt a kisaszont. — Ez mégis sok! szóltak a hölgyek. — Hallja jó ember, elég lesz! fenyegetőzik Déri. — Csak Déri ur ne beszéljen. Ismerek én magát, ki firkalja munkások ellen czikkeket. Ezzel az akkori Budapesti Újságot lobogtatta. „Mozgás“ a hölgyek közt. Nevén szólította Dérit. Ez hatott, t. i. a komprommitáló bizalmaskodás. — Honnan ismer maga engem. — Kis pipából, hova jarja mulatni. Még nagyobb blamage ! Az ember journa- listát az újságokból szokta ismerni. Déri elnevette magát. — Adjanak egy liter bort neki. Erre csendes lett az álpéklegény, rövid idő múlva aztán elől kezdte a mókákat. Nagyobb nézeteltérés az álpéklegény és Déri közt ez utóbbit a következő kifakadásra indította. — Takarodjék ki szemtelen! — Ha mar igy megbarátkoztunk, üljünk egy asztalhoz indítványozta az álpéklegény. Ez indítványa érthető és közelfekvő okokból elvettetvén azt az újabb indítványt tette, hogy engedje meg a társaság, hogy ő‘ (az álpéklegény) őket lefotogrufirozhassa, mert ő dilettáns fotográfus. Ezzel egy dobozzal a kezében a társaság felé tartott. A dobozt felbontva: — Jaj, jaj eltévesztettem, hisz ez nem fctograf aparar, de elemózsia. Tartalmazott pedig a doboz a legfinomabb fajtából salon czukkrot s más jóféle nyalánkságot. — J . . . y Henrik barátomat mutatom be önöknek fordultam az elámult hölgyek felé. E váratlan fordulatra elképzelhető jó kedv kerekedett. Végén csattan azonban az ostor. V olt ott abban a helyiségben egy komoly vagyis valóságos mesterlegény, a ki nem akart jobb lenni, sem Noénál, sem Deákné ama bizonyos vásznánál. Ez a mesterlegény látta, hogy egy „m á- sik“ goivmbáskodott az „úri“ társasággal és e társaság a gorombáskodót a maga asztalához ültette, gondolta magában : mért ne tenne ő is épen úgy. És a miként gondolkozék — cselekedett vala. A dolognak a vége az lett, hogy el kellett hagynia a helyiséget, vagy a mint a huszároknál mondják kidobták. Az álpéklegénynek ez a szereplése azután hosszas ismerettséget eredményezett. Ezen a réven ismerkedett meg az örökszigorló orvosnövendék az álpéklegénynek a testvérbátyja Tinikével. Az örökszigorló mindaddig egyféleképen cselekedett. A gyakorlati borászati cbémiát tanulmányozta a „Kis pipá“-ban. És azóta meg kell fogni, hogy minden vizsgát le ne tegyen. És szerelmes lett Tinikébe. És be is vallotta ezt neki. Hogy miként ? Tessék megnézni a „Kérés napján“-t. Egy kis világról.*) Irta : Kühne Ferencz. (Folytatás és vége.) A királyi sejtet felette dúsan látják el a a méhek a szükséges tápanyaggal s teljesen elkészülve, nyílása bezáródik és lecsüngő makkhoz hasonlít. Ez anyaméh-sejt azután mind nagyobb féltékeny nyugtalanságot okoz az öreg királynőnek a ki különben a pete lerakása által maga gondoskodót annak ekzistencziájáról s bizony, ha a többiek meg nem gátolnák, féltékeny dühében szerte is dúlná. Az újabb generáczió felléptével a nyugtalanság, melegség, hőség tulszorultság végre any- nvira tűrhetetlen lesz, hogy egyszerre, akár csak egy felroppant lőporos hordó, kitörnek a kasból vagyis rajzanak. De a kiröpülés előtt még rátörnek a kas méz készletére s útra való gyanánt ugyancsak felpakkolják magokat. E pillanatot ünnepnapnak lehet nevezni a méhek életében, midőn csapatosan röpködve vígan zümmögve a kas körül, hogy aztán egy óriási fürtös csomóba helyezkedjenek. Ezt a pillanatot ragadja meg azután a méhész, hogy — ha nagyságánál fogva érdemes arra — a rajnak egy uj családi otthont szerezzen a mi sokszor a fulánkos kis család- sarjakkal szemben nem kis gondot okoz neki. Másrészről pedig már a méhek is ösztönüket követve keresnek alkalmas tanyát maguknak, e czélból még a rajzás előtt a régi fészekből küldözgetnek ki egyeseket, a kiknek igazi szállásmesteri feladatuk van, kikémlelni a környéket és alkalmas tanyát keresni. Majd megint, ha hosszabb ideig maradnak ismét észrevétlenül ilyen rajban, újra felkerekednek s nagy dongás-bongással vonulnak valamely kiszáradt fatörzsre, sziklacsucsra, hova a kiküldött kémek őket vezetik. *) Lásd a 23. iz:'r. ol.
