A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Szabó Ágnes: Friedrich Bernhard Werner vedutáskönyve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében
csán került kapcsolatba Bél Mátyással, ahogyan azt Önéletrajzában is írja. Szó volt arról is, hogy Bél Mátyás műveihez is készít illusztrációkat. Hogy elkészültek-e, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy Bél nyomtatásban megjelent műveiben nem találni ezeknek a nyomát. A FSZEK Budapest Gyűjteményében található metszetek egy valaha 30 darabból álló „sorozat” darabjaiként lettek egybekötve. A képek sorrendje, így a tulajdonképpeni kötet tartalma is egykori tulajdonosa ízlését, érdeklődését képviseli, mutatja be. Hogy ez a tulajdonos ki lehetett, sajnos az adatok teljes hiánya miatt nem azonosítható. (A régi beszerzési naplók már nincsenek meg, így követhetetlen, mikor és honnan került a könyvtár tulajdonába. Egy esetleges antikvár vétel esetén talán utána lehetett volna járni a possessomak.) Az egyes metszetek jobb felső sarkában tintával írt 18-19. századi kézírásos számozás látható. A metszetek kifestése utólag készült el, minőségük hagy némi kívánnivalót. Lehetséges, hogy diákok készítették el a kifestést némi anyagi juttatás fejében, ahogyan az ebben az időben bevett szokás volt. A metszetlapok (valószínűleg) a bekötés folyamán igen durván körbe lettek vágva, sok esetben a magyarázó szöveg két oldalán lévő kolofon-rész olvashatóságának rovására. A gyűjteményben túlsúlyban a német területeken található városok vannak, majd az olaszok következnek, s végül három magyar város is szerepel benne, Komárom, Sopron, Buda, illetve néhány „különlegesség”, Korfu, Krakkó, London, Málta és Párizs. A metszetek a 18. század 30-as éveiben készülhettek, s metszőjük s feliratok tanúsága szerint az augsburgi Johann Christoph Leopold volt. A metsző két technikát, a rézmetszést és a rézkarcot ötvözött össze a képek készítésekor. Mindegyik metszeten szószalagokra van felírva a város neve latinul és németül, illetve szinte mindegyiken vannak angyalkák, akik tartják a megszámozott épületekhez tartozó magyarázatokat tartalmazó szószalagokat. Ezekre a szövegek leginkább az adott város nyelvén lettek felírva. A képek alatt két részre osztott üres kartusba kerültek a város történetét magyarázó szövegek latinul és németül. Közöttük, ahol van, a város címere. A metszetet dísztelen vonalak keretezik. Többféle számozás is látható a kolofonrészben, hol egy numerus kurrens számozás, hol egy betű és szám kombinációja. Van, ahol mindkettő látható, de a numerus kurrens ki lett húzva. Úgy tűnik, hogy a szószalagokra és a kartusokba kézzel lettek utólag beírva a szövegek, ezt mutatja néha a tévesztett szó kihúzása is. Valószínűleg két kéz munkája a szöveg bemásolása, mert a tévesztések, elírások azt mutatják, valószínűleg a nyelveket kevésbé ismerők (esetleg diákok) másolhatták ezeket a szövegeket. A két kézre utal a kissé eltérő betűtípusok alkalmazása. Megfigyelhető a kolofonrészben, hogy két metsző neve szerepel: Johann Christoph Leopoldé és Joseph Friedrich Leopoldé. Valószínűleg egy testvérpárról lehet szó. A katalógusban betűhív átírással közöljük ezeket a szövegeket. Azoknál a rövidítéseknél, melyhez nem állt rendelkezésünkre megfelelő betűkarakter (pl. n, m, p betű felül vízszintes vonallal), szögletes zárójelbe írtuk a rövidített betűt. Néhány helyen, ahol bizonytalan a szó kiolvasása, a szögletes zárójelbe felkiáltójel került. A ma már csak 29 vedutát tartalmazó gyűjteményből a Budát ábrázoló metszet érdekességeiről szólnék bővebben a következőkben. Az első Budát ábrázoló kép, mely ránk maradt, 15. századi. Ez kelet felöl nézve ábrázolja a Mátyás korabeli Budát2. A Várhegyen álló épületek hitelességét a későbbi, 20. századi régészeti feltárások igazolták. Wemer metszete 2 Ez Schedel Világkrónikája 1470 körűiről. 240
