A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Klinda Mária: Proveniencia-kutatás és egy elveszettnek hitt esztergomi brevárium a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
taurált, fatáblás bőrkötésen.) A kézírásos leveleken a sorvégeket körülvágás megcsonkította és egy latin nyelvű jegyzetet fordítva ragasztottak a háttáblára. Ez a jegyzet a Bereg megyei Szent László-oltárokat sorolja fel. Knauz nem említi,míg Csapodinál a kötetnek csak ez a legkésőbbi bejegyzése szerepel.24 Breviáriumunkat pedig éppen a kötet végére beírt két magyar nyelvű úrfelmutatási ének miatt ismertetjük bővebben. A breviáriumba kötött hat utolsó levélen négy kéz írása olvasható, melyeket mi a 16. század végéről és a 17. századból valónak véltünk. Mindenesetre az első három levél kézírása a legrégibb, ezeken azonos kéz írt be latin temetési imákat és két magyar nyelvű éneket. Az utóbbiak miatt kell azt gondolnunk, hogy inkább a 17. század első évtizedeire tehető feljegyzésük kora. Az első levélen a latin temetési imákat a hátoldalon Cantio in Elevatione... cím után Ith jelen vagion az Istennec Fia kezdetű úrfelmutatási ének követi, mely a második levélen ér véget. Itt kezdetét veszi egy másik hasonló ének Alia in Elevat: Con címmel: Idvöz légy Istennek szent teste, befejeződik a vérzőn. A harmadik levélen még ugyanez a kéz jegyez be mindkét oldalon Modus sepeliendi mortuos címmel temetési imádságokat. Ezután Qui volebant esse mundi kezdettel nyolc latin sor után cseh nyelvű ima következik mindkét oldalon, két újabb kéztől. Ismét más kéz folytatja az ötödik levélen Horarum versus címmel: Speciosa facta es et suavis, De apostolis és De uno Martire, végül a hatodik levelet kottázáshoz vonalazták, de hangjegy már nem került rá, felül De apostolis. Responsoria cím áll. A két magyar ének közlésével először Lányi Károly és Knauz 1866-os egyháztörténetében találkoztunk,25 kik az esztergomi könyvtár jelzet nélkül említett példányának hátlapját nevezik meg forrásul, de a második éneket csak a negyedik versszakig közlik. Knauz 1869-ben a könyvtár L.VI.3. jelzetű példányának „végső tiszta lapjairól” az első ének négy sorát írja le.26 Horváth Cyrill 1921-ben már a breviárium eltűntéről ad hírt, sajnálkozva, hogy ezzel a kézirat keletkezésének ideje és a közlések eltéréseinek a megállapítása lehetetlenné vált.27 Ugyanebben a munkájában a második éneknek (Idvöz légy) a Peer-kódexben (1526) szereplő első ismert szövegét Salve Corpus glóriáé címen közli, megemlítve, hogy az esztergomi kötet egy ott hiányzó második szakaszt is tartalmaz.28 Mivel az RMKT XVII/7. kötetében Holl Béla sem tud még a breviárium hollétéről s az első éneket {Ith jelen vagion) Horváth Cyrill nyomán 17. századi variánsnak tekinti,29 érdemesnek látjuk a magyar kézirat teljes szövegét közölni, az átírás mellett hasonmásban is, hogy így lehetővé tegyük tanulmányozását, a kézirat korának megállapítását. 231
