A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004

TANULMÁNYOK - Klinda Mária: Proveniencia-kutatás és egy elveszettnek hitt esztergomi brevárium a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

Heinrich Buliinger svájci reformátor (1504-1575) örökítette meg tulajdonát 1535-ben; őt fia és még egy Buliinger követte a század végén. Ez a kolligátum (280. tétel) a 18. század végén már magyar kézben volt. 1618-ból gróf bethlenfalvi Thurzó Imre nevével találkozunk egy Frankfurtban megjelent magyar vonatkozású gyűjteményes munka címlapján (103. tétel), amely kötet ezután a Zichy családé lett. A Zichyek egykori könyvtárából csak ebből a korszakból 61 mű gazdagítja könyvtárunkat. Ezek többsége gróf Zichy Jenó' (1837-1906) hagyatékából származik, míg néhányat aukción szereztünk be, köztük két ősnyomtatványt, Zichy Ödöntől (41. és 426. tétel). 1728-ban Kassán jegyezte be nevét Solinus és Pomponius Méla munkáiba revisnyei Reviczky János Ferenc. A 18-19. századi könyvgyűjtők között szerepel Jankovich Miklós, a gróf Károlyi család több tagja, Ma- gyary-Kossa Sámuel, később Thallóczy Lajos és Ballagi Aladár történészek. Pulszky Károly 1872-ben Bécsben vásárolt egy Velencében nyomtatott Vitmviust, ezt más ritkaságokkal együtt már az özvegy P. Márkus Emíliától vette meg 1944-ben a Fővárosi Könyvtár.

Feltétlenül említenünk kell Schlauch Lőrinc szatmári, később nagyváradi püspököt (1824-1902), kinek neve ugyan egyetlen példányunkon sem szerepel, de Török János (1809-1874) ex librisével gyakran találkozunk régi könyveinkben. Ismeretes, hogy a püspök 1873-ban megvásárolta a híres Török-gyűjteményt, amelynek egy része az 1930- as években Ranschburg antikváriuma útján került értékesítésre. Ranschburg Gusztáv 140. és 141. számú, 1937-ben megjelent katalógusainak az egyes példányokra vonatkozó megjegyzései alapján tudtuk 92 tételnél biztosan megállapítani, hogy azok a szétszóródott püspöki könyvtár kincsei voltak. Köztük van két ősnyomtatvány is: egy Pseudo- Bonaventura (97. tétel) és egy Angelus Politianus-aldina (732. tétel), valamint számos 16. századi német nyelvű újság, „Neue Zeitung”, hadijelentés, korabeli Líít/zer-nyomtatvány és több más reformációs pamflet. E példányok többségét már nem is közvetlenül Ranschburgtól, hanem pár évvel később Faragó antikváriustól vagy a Postatakarékpénztár aukcióin szereztük be. Az egyedi jellemzők alapján ezeket is bátran sorolhattuk az egykori püspöki könyvtár állományába, mert kétségtelenül Ranschburg közvetítésével jutottak Faragóhoz vagy az Árverési Csarnokba. Ha ebben mégsem voltunk teljesen bizonyosak, kérdőjellel hivatkoztunk ugyan Ranschburg katalógustételére, de a posses- sorok közt nem soroltuk fel sem Törököt, sem Schlauchot, s „a példány nem azonosítható” megjegyzéssel zártuk tételünket (ld. 481, 687, 691, 692, stb.)8.

Számos korai nyomtatványunk tartozott egykor valamely hazai vagy külföldi szerzetes- rend könyvtárának állományába. Csupán jelzésként említjük közülük az alábbiakat:

1587-ben a türjei premontreieké volt egy 1502-ben Velencében nyomtatott esztergomi misekönyv (599. tétel). Laskai Osvát prédikációinak egyik hagenaui ősnyomtatványkiadásában a bolzanói ferencesek szép ex librisét láthatjuk, annak bizonyságául, hogy a magyar ferences és pesti guardián szentbeszédeit olasz földön is kedvelték (666c. tétel).9 Az eperjesi ferenceseké volt a 18. században egy Paulus /ov/ws-összkiadás (451. tétel). A mikházai (ma: Cálugareni) Szent Ferenc Zárda Guillelmus Parisiensis Postilláinak, prédikációinak 1512-es velencei kiadását mondhatta magáénak, mely a budai Schaller kiadó költségén jelent meg s már a 16. században magyar tulajdonosai voltak (392. tétel). Említhetjük még a czçstochowai, késmárki és lepoglavai pálosokat, többek közt az el228