A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004

TANULMÁNYOK - Klinda Mária: Proveniencia-kutatás és egy elveszettnek hitt esztergomi brevárium a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban

ruálása. A virtuális rekonstruálás azt jelenti, hogy egy könyvtár az állományában föloldódott könyvtártesteknek a katalógusát állítja össze possessor-katalógusokban. Ebben a tekintetben remélhetőleg a könyvtárak el fognak egykor jutni arra a fokra, hogy régi könyveik összes egykori tulajdonosait föl tudják tárni... ilyen possessor-katalógusban, s ezáltal páratlan értékű segédeszközzel látják el a könyvtártörténeti, irodalom- és tudománytörténeti kutatást."5

Önálló possessor-katalógus még nincs a Szabó Ervin Könyvtárban, de legalább a legrégibb, 15-16. századi állomány feltárt possessorai megtalálhatók a BCB Cat. példányleírásaiban, illetve annak possessor-mutatójában. A possessor-feltárás elsődleges forrása természetesen maga a könyv, kötésével, esetleg arra nyomtatott super ex librisével, kézírásos bejegyzéseivel vagy tulajdonbélyegzőjével, nyomtatott ex librisével. Az utolsó tulajdonost, eladót vagy ajándékozót régi könyveinken ceruzával a háttábla belsejére jegyezte fel a könyvtáros. Ha ott nem találtuk, a régi leltárkönyvek, helynaplók, vagy a Budapest Gyűjtemény szakrendi felállítását tükröző nyilvántartó kartonok szolgáltattak adatot a beszerzés forrásáról, idejéről, áráról. Gyakran fordultunk régi évkönyveinkhez, melyek rendszeresen hírt adtak az űj beszerzésekről, s böngésztünk antikváriumi katalógusokat. Mindezeket az adatokat a példányleírások C pontjában, lehetőleg időrendben közöltük, a külső forrásból nyert adatokat [ ] zárójelben.

A régi könyv legelső használójáról, illetve a használat helyéről és idejéről azonban a könyv eredeti kötése tájékoztat. A könyvet ugyanis közel négy évszázadon át vásárlója, azaz olvasója köttette be - írja Rozsondai. „Minden történeti kötés egyedi, ...a könyv provenienciájának ma is vallatható tanúja. Ezért fontos, hogy megőrizzük a régi könyvet eredeti kötésében, s ha szükséges, restauráltassuk, de semmiképp se köttessük át új kötésbe” - figyelmeztet Rozsondai. Megállapítása szerint a FSZEK 15. és 16. századi nyomtatványainak mintegy 10 %-a van közel egykorú kötésben, többségüket német nyelvterületen kötötték be. Tanulmánya nyolc külföldön nyomtatott magyar reneszánsz kötésről mutatja ki, hogy azokat Budán kötötték, s köztük négy: egy bázeli Cassianus- ősnyomtatvány, egy Erasmus-aldina és két esztergomi misekönyv azonos budai könyvkötő-műhely munkája (160, 274, 602. és 604. tételeink).6

E korai kötések némelyikén szerepel a tulajdonos neve vagy monogramja, címere, olykor évszámmal, esetleg városának címere. Püspöki super ex libris van egy 1509-es Cicero- kötetünkön (185. tétel), M.G. 1557 egy 1556-ban megjelent történelmi munkán (170. tétel). Anton Fugger 1586-os címeres ex librisét nyomták Nicolaus Reusner Itinera- riumára (775. tétel), ismeretlen ezüst nyomtatású címert visel 1730-ból egy Wolfgang Lazius-kiadás bőrkötése (491a. tétel). A legtöbb esetben azonban a könyv címlapján vagy előzékén, vagy a kötés béléslapján találkozunk a tulajdonos nevével, aki gyakran azt is odaírta, hogy mikor, hol és mennyiért vásárolta a könyvet, vagy kitől kapta ajándékba. Ilyen bejegyzésekből bőséges példákat hoztunk korábbi évkönyvünkben.7 A régi kézírások olvasata természetesen sok nehézséggel járt, gyakran szorultunk külső segítségre, míg sok egészen vagy részben törölt tulajdonbejegyzés megoldatlan maradt.

A katalógus possessor-mutatójában tallózgatva érdemes kiemelni néhány történelmi nevet. A már említett Cűvs7'űnu.s -ősnyomtatványba (160. tétel) Johannes Alexander Brassi- canus bécsi humanista (c. 1500-1539) írta be a nevét. Egy Erasmus-kötet címlapján

227