A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Reisz László: A digitalizálás és a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma
módon jut el hozzájuk, nem különösebben fontos. Az azonban igen, hogy az anyag minél magasabb szinten feldolgozott formában álljon rendelkezésre - kereshetőség, időmegtakarítás. Paradox módon úgy is fogalmazhatnánk, a könyvtártól, s a könyvtárostól főként abban várnak segítséget, miként kell a könyvtárban töltött időt lerövidíteni, azaz hatékonyabbá tenni. A digitalizálás éppen ebben lehet segítségükre: a világhálón eljuttatja hozzájuk a szükséges információkat. Nem lehet tisztünk az egyes információforrások értékelése. Könnyen belátható azonban, hogy a könnyen, gyorsan elérhető - az esetleges anyagi szempontok is csak a második helyen szerepelnek - információ, azaz az internet, letölthető digitális tartalom kiszorítja mindazokat a tartalmakat, amelyek elérése problematikus - esetleg éppen tradicionális, könyv-voltuk miatt. Ez a fejlődés természetes velejárója, s mint ilyen, üdvözlendő. Ám érzelmeinktől függetlenül is tennünk kell annak érdekében, hogy e folyamatnak a könyvtárak is megbecsült részesei legyenek, mert ha elzárkózunk, az innovatív felhasználók igényeit tükröző kulturális vákuumba más, akár piaci szereplők lépnek majd helyünkre, a könyvtárak pedig tradícióikat megőrizve bár, de lassanként funkciót vesztve múzeummá válnak. I. A DIGITALIZÁLÁS TÍPUSAI ÉS JELLEMZŐI 1. A digitalizálás típusai Bevezetésként tisztáznunk kell magát a kifejezést: noha a digitalizálás tág, s ebből következően nehezen definiálható fogalom, értelmezésünkben valamely papíralapú, nyomtatott dokumentum elektronikus változatának előállítását értjük alatta. A digitalizálás esetében további megkülönböztetéssel kell élnünk annak célját, valamint a már digitalizált anyag formátumát illetően is. Előbbit tekintve alapvetően kétféle digitalizálásról beszélhetünk. 1.1. Állományvédelmi, archiváló Ebben az estben valamely komoly muzeális értéket képviselő kiadvány vagy akár kézirat feldolgozásáról van szó. Archiváló jellegű annyiban, hogy az eredeti dokumentum elektronikus másolatát adja, anélkül, hogy azt ki kívánná váltani, voltaképpen annak pótléka csupán, hiszen az eredeti hozzáférhetősége a publikum számára elképzelhetetlen. Az ilyen digitalizálás komoly technikai eszközöket, s ennek megfelelő szakmai ismereteket követel. Mindez mondhatni kizárja, hogy ezt maguk a könyvtárosok - tágabb értelemben a dokumentumgazda - végezze, ám ez nem is volna racionális, aligha versenyezhetne egy erre a célra létrehozott központi „műhely” hatékonyságával. Az anyag muzeális jellegéből következik, hogy annak formátuma messzemenően előnyt élvez tényleges tartalmával szemben, amely gyakorta latin, görög nyelve révén az átlagember számára elérhetetlen. Természetesen elképzelhetetlen, hogy muzeális értékű 214
