A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Reisz László: A digitalizálás és a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma
Egy másik példa: a könyv, a folyóirat a benne nyomtatott formában lévő információk hordozója. Nem több, nem kevesebb. A filatelisták, a bibliofilekhez hasonlóan, merőben más céllal viszonyulnak a bélyegekhez, utóbbiak a könyvekhez, mint mások. Ehhez kétségkívül joguk van, de ez nem változtat azon, hogy mindez a kulturális deviancia egy kétségkívül a társadalmilag elfogadott kategóriába eső formája, ami fetisizmus néven más tudományterületek részéről jól ismert. A könyvektől eltérően igen rövid idő óta van technikai lehetőségünk arra, hogy kedvelt zenéinket önállóan, rögzített formában is élvezzük. Ela a filmekről teszünk említést, ez az időszak még sokkal rövidebb. A technikai fejlődést mindkét média területén zokszó nélkül vesszük tudomásul. A bakelitlemezeinket lecserélte a CD, a VHS kazettáinkat pedig mostanság kezdjük felváltani a DVD-vel. Egyebekben ki-ki igénye, életvitele szerint él a technika-kínálta hordozók lehetőségével: egy nyakba akasztva hordható МРЗ-lejátszó tucatnyi CD - válogatott - állományát tartalmazhatja, a most terjedő médialejátszók esetében, már a filmeket is beértve ugyanez a helyzet. Mindezeket előrebocsátva miért kellene a könyvhöz másként viszonyulnunk? A forma értelemszerűen minden más esetben a tartalomnak van alárendelve. A hordozó tehát puszta eszköz. Miért kellene a könyvet fetisizálnunk? Mit jelent ez a gyakorlatban, konkrétan: a könyvtárak gyakorlatában? Az emberiség kulturkincsének megőrzése alapvetően múzeumi feladat, könyvtárba az napi aktualitással jelentkező információs igények miatt járnak. A könyvolvasás, mint szabadidő-eltöltési forma semmiképp sem abszolút, kizárólagos: napjainkban a könyvnek egy több versenytársa akad: húsz éve közkeletű kérdőívek a megkérdezett személy kulturális hátterét szondázó bevett kérdése volt a házikönyvtárak nagyságára vonatkozó kérdőpont. Évtizedes adatokkal összevetetten az olvasásra fordított idő szűkülését felpanaszlók elfeledkeznek arról, hogy nem pusztán a szabadidő mennyisége változott - többnyire csökkent - hanem a kulturális fogyasztás új formáinak megjelenésével annak szerkezete is átalakult. Végezetül: miképpen érinti ez a könyvtárat? Ha valaki „szórakozásból” olvas, annak a könyvtár száz éve is költségtakarékos alternatívát kívánt erre, ma is ugyanúgy van, amennyiben a potenciális olvasó nem választ más szabadidős-elfoglaltságot. Olvasni pedig mindennél jobb - érthető, bár aligha elfogulatlan - könyvtáros vélemény. Mi a helyzet azokkal a könyvtárhasználókkal, akik „szükségből” olvasnak? Őket tekinthetjük a digitalizálás egyik legfontosabb célközönségének. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, nekik információkra van szükségük, melyekre valamely feladat elvégzéséhez van szükségük. Hogy ez könyv formájában vagy egyéb 213
