A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
mint gyakorlati és esztétikai szempontból egyaránt zökkenőmentesen fog belesimulni a hagyományos könyvtári környezetbe, egyúttal meg is változtatva azt. A kölcsönzési technológia a jelenlegihez képest minden bizonnyal tovább fog egyszerűsödni, s mind több érdemi információs szolgáltatás fog megjelenni könyvtárainkban. Most szeretnénk felhívni a figyelmet két olyan területre, ahol a számítástechnika alkalmazása közvetlenül befolyásolja a szolgálat tartalmát: az egyik az állomány tematikus elrendezése, a másik a hálózaton belüli átkölcsönzés. Ami a tematikus állomány-felállítást illeti, hagyományai a közkönyvtárakban évtizedekre nyúlnak vissza (külföldön pedig már több, mint egy évszázadra). Az 1980-as évek második felében és az 1990-es évek első felében ismételten, s a használói igényekhez és könyvválasztási szokásokhoz való igazodás jegyében nagyobb hangsúly esett erre a módszerre. A problémát bevallva, bevallatlanul a könyvek visszakereshetősége, a polcokon való megtalálása jelentette. Nos, a számítástechnika lehetővé tette, hogy a helyi katalógusokban feltüntessék, hogy a mű adott példánya melyik tematikus csoportba került (ezt meg is teszi a legtöbb könyvtár), s a csoporton belüli helyet már az általánosan érvényes betűrendi jel határozza meg. A hagyományos katalógusban a melléklapok rendszere miatt ez egyszerűen vállalhatatlan mennyiségű munkával járt volna. Az automatizált katalógus és a kölcsönzési rendszer azonban igen nagy rendet és fegyelmet követel meg, s nem tűr meg semmiféle elmaradást a feldolgozásban. Rászorítja a könyvtárost, hogy a könyvek tematikus csoportokba való beosztását egyértelműen jelezze, s tegye lehetővé minden példány megtalálhatóságát. Most sikerült végre megvalósítani a mintaként vett angol könyvtárak gyakorlatát, amelyet Ainley és Totterdell könyvéből ismertünk meg. (9) Angliában ugyanis már a módszer bevezetésekor általánosan éltek a számítástechnikával, s így az állománykategóriák kialakítása során támaszkodhattak rá, kivédve a könyvek megtalálhatóságát illető jogos kritikai megjegyzéseket. Célszerűnek látszik most már a számítástechnika alapján újra végiggondolni a tematikus felállítás problémakörét, s megvizsgálni azt is, hogy az egyes könyvtárakat hogyan és mennyiben lehetne mentesíteni a témakör jelzésének a katalógusba való bevitelétől. Ez annál is inkább szükséges, mert az állomány témák és igénykategóriák szerinti tagolása föltételezhetően a jövőben is meghatározó módon befolyásolja az állomány telepítését, s ezzel a könyvtárak arculatát, a belső tér kialakítását. A hálózati átkölcsönzésben új dimenziót nyithatott volna a naprakész, hálózati szintű katalógus és az állomány mozgását nyomon követő nyilvántartás, ha nem kéthetenként, hanem másnaponként járná körbe a tagkönyvtárakat a kért dokumentumokat (esetleg a szó szoros értelmében is) házhoz szállító gépkocsi. Két hetet nagyon kevesen tudnak manapság várni, s a kéthetes várakozás a könyvek forgási sebességét is lecsökkenti. Kétségtelenül ez pénzbe kerülne, nem is kevésbe, viszont ehhez a szolgáltatáshoz talán szívesebben járulna hozzá anyagilag is a használó, semmint többet fizessen azért, hogy több könyvtárba is beiratkozhassék, s ő járjon a könyv után, ne pedig megszokott könyvtárába kapja a kívánt művet. Talán megérné újragondolni ezt a szolgáltatást is, mert valóban furcsa, hogy még ma is a könyvtáros szívességén és szatyrán múlik, hogy legalább régión belül valamely könyv eljusson az olvasóhoz külön térítés nélkül, s egyszerűbb és olcsóbb a településközi könyvtárközi kölcsönzés, az országos dokumentumellátó rendszer 151