A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
igénybevétele, mint ugyanazon könyvtár fiókhálózatán belül és ugyanabban a városban megkapni egy másik egységben éppen nem használt dokumentumot. Az újragondolás kitérhetne arra is, vajon nem lenne-e célszerű ismét egy valóban az igényekhez igazodó átkölcsönzési állományt felállítani. Mégiscsak ez lenne a két feltétele (másnaponkénti kiszállítás és átkölcsönzési állomány) annak is, hogy a tagkönyvtárak helyi állományát a funkcionális minimumra lehessen leszorítani és az új beszerzések optimális mértékét megállapítani. Az állomány és tálalása Az állomány méretezése (nem foglalkozhattunk tartalmával) a könyvtárakban általában megfelel a jelenlegi olvasótábornak, - feltéve, ha rendszeres és kellő mérvű az éves gyarapodás és kifogástalanul működik a hálózati ellátó rendszer. Amin talán érdemes volna gondolkodni, az az állomány következetes, áttekinthetőbb telepítése, a tematikus állománycsoportok hálózati szintű egységesítése legalább az alapvető témákat tekintve (lehetőség a központi feldolgozás és beszerzés előnyeinek érvényesítésére!), a könyvek előtérbe helyezése (az AVE-dokumentumokkal szemben!) és lazább felállítása (helyenként túl szorosan állnak az állványok!). Fontos, megoldandó problémának vélem az állványrendszer kérdését. Talán nem minősül utópiának, ha egy ekkora méretű, azonos fenntartó által finanszírozott hálózat arra törekednék, hogy saját, az igényeinek megfelelő állványrendszert dolgoztasson ki valamelyik szállítóval, s barkácsolás helyett egységesen ezzel lássa el tagkönyvtárait. (Mintául esetleg a Központi Könyvtár Zenei Gyűjteményének könyvállományánál használt állványrendszert lehetne venni.) A kellő felszereltséggel bíró állványok lehetővé tennék a változatos felállítást, az egyedileg megformált külsőt (pl. bütük, színezés stb.), a jó függőleges helykihasználást, s a kifogástalan feliratozást. A feliratozás eredményessége ugyanis jórészt az állványtól függ. Ebben a tekintetben nem sok jót lehet elmondani a jelenleg használt állványokról: az állvánnyal szemben álló olvasó meglehetősen kevés információt kap arról, mit is kínálnak neki, s a kiálló, lefegő, elkeveredő választólapok egyáltalán nem optimálisak sem technikailag, sem esztétikailag. S akkor folytatni lehetne az egységes feliratozás irányában megtett lépéseket is egy előnyösebb betűtípus kiválasztásával, a feliratozási hierarchia következetes érvényesítésével és a feliratok szükség szerinti szaporításával. Bútorzat Nyilván történeti okok, egyéni ízléskülönbségek és gazdasági megfontolások is rejlenek a mögött, hogy meglehetősen eltér egymástól az egyes tagkönyvtárak külső megjelenése; ez talán erénynek is tekinthető, az uniformizálás nem minősíthető egyértelműen pozitív célnak. Azt viszont érdemes lenne megfontolni, hogy a tipizálás előnyeit (amelyeket már említettünk az állványzattal kapcsolatban), nem lehetne-e érvényesíteni az egyéb bútorok tekintetében is. Gondolunk itt például a kölcsönzőpultok elemes felépítésére (dagályos monumentumok építése helyett), kényelmesnek és tartósnak bizonyuló 152
