A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
forma kialakítása. A felújított könyvtárak mögött határozott koncepció érezhető', amelynek fó' elemei a következőit: a nyilvános szolgálat számára juttatott tér növelése a szolgálat rovására (amit a háttérfunkciók központosítása tesz lehetővé), a számítástechnikára alapozott könyvtári szolgálat megvalósítása mind az érdemi, mind az adminisztratív funkciók tekintetében, a kölcsönzési pult centrális szerepének hangsúlyozása, a gyerekszolgálat felső határának 11-12 évre való lecsökkentése, a könyvtári belső által nyújtott térélmény erősítése, esztétikai és technikai szempontból egyaránt igényes környezet kialakítása. A kivitelezést természetesen érheti kritika, de a kitűzött célok felé való törekvés határozottan méltánylandó, akkor is, ha a rendelkezésre álló eszközök korlátozott volta, az adottságok ereje gyakran nem engedi meg a koncepció maradéktalan megvalósítását. Szükséges azonban, hogy a jövőben is megtörténjék a szolgáltatásoknak, s magának a koncepciónak a folyamatos felülvizsgálata, hogy a helyi körülményeknek, igényeknek és adottságoknak megfelelően korszerű formában jelenhessen meg mindig a könyvtári szolgálat szerte a fővárosban. Hálózatfejlesztési koncepció A Központi Könyvtár hatalmas olvasótábora kissé eltakarja azt a szomorú tényt, hogy a hálózati tagkönyvtárak által ellátott olvasók száma meglehetősen lecsökkent az utóbbi években. Sürgősen fel kell tárni ennek okát (lehet, hogy nyitott kapukat döngetek): kevés a könyvtár? gyenge a szolgáltatási kínálat? kicsi a lakosság érdeklődése? mást vár el a könyvtárától, mint amit nyújt neki? stb. stb. Majd ennek nyomán tényleges fejlesztéseket, s nem csak felújításokat tartalmazó tervet kell készíteni, amely azonosítja a könyv- tárilag ellátatlan lakókörzeteket (ne feledjük, a gyerekek és idősek mozgáskörzete meglehetősen behatárolt!), megállapítja a szükséges könyvtárméreteket, s ennek alapján tűzi ki új könyvtárak építését, a meglévők átköltöztetését, bővítését, s csak ennek folyományaként némely meglévők esetleges megszüntetését. Mert ne tévesszük meg saját magunkat: a könyvtárfelújítások nem hoztak hálózatbővülést ((sőt könyvtárbezárások kísérték), nem nőttek a könyvtári alapterületek (eltekintve a nyilvános terek szerény méretű bővülésétől), a megszűnt könyvtárak olvasói nem jelentek meg (csak igen szerény számban) a felújítottakban, s bizony, miközben - óvatosan számítva - vidéken nem ritka egy 200-300 m2-es könyvtár egy nagyobb község vagy kisebb város 6-8000 lakosának, addig a fővárosban átlagosan 30 000 lakos körül esik egy-egy hálózati tagkönyvtárra. A kérdés az, több lenne-e a használó, ha több és nagyobb (gazdagabb kínálatú) könyvtár állna rendelkezésre, vagy más szóval: a lakossági igény a könyvtári ellátásra vajon nem indokolna-e nagyobb kapacitást? Számítástechnika Az első lépések megtörténtek abban az irányban, hogy a számítástechnika gyökeresen átalakítsa a könyvtárak belső munkáját és külső kapcsolatait. Nem vállalkozhatunk arra, hogy minden kihatását akár csak jelezzük is. Bízunk abban, hogy a számítástechnika mind szervesebb részét fogja képezni a könyvtári üzemnek és szolgáltatásoknak, vala150
