A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
sem hangzott el érdemi panasz a fűtésre vagy a huzatosságra vagy a nyári melegházhatásra. Több helyen álmennyezet beépítésével, másutt szélfogóval, ismét másutt a nyílászárók kicserélésével is javítottak a klímán, természetesen a fűtési rendszer radikális megújításán túlmenően. Változatos megoldások születtek: az épület napsütésnek leginkább kitett részében helyi, bár nem kifogástalanul működő, mert túlterhelt kondicionáló berendezést állítottak üzembe (Lőrinc), magas belső teret alakítottak ki (Csaba), ventilátorokat szereltek fel (Kertész), a rossz ablakok ellenére mérsékelő hatású az épület régi volta (Deák), a nagy üvegfelületek hőleadó hatását a fűtőtestek mellett melegbefúvókkal is ellensúlyozzák (Babits), a kölcsönzőpultnál és a gyerekrészlegnél (rendezvényi tér!) a központi fűtést helyi hűtő-fűtőberendezésekkel egészítették ki (Vécsey), a külső növényzet is besegít (Csaba, Hűvösvölgy), s a szalagfüggönnyel a hőség és a napfény ellen egyaránt védekeznek számos helyen. A nyári klímakörülményeken feltétlenül javítani kell a két legnagyobb könyvtárban (Erzsébet, Lőrinc), s a fűtést itt-ott fel kell újítani (Tétény, Havanna). Gondot okoz a fűtőtestek elhelyezése, de ezen nehéz lesz segíteni (Lőrinc). A szellőzést általában természetes úton oldják meg, bár ez néhol nehézségekkel jár az ablakok elhelyezkedése és - esetenként - nyithatatlansága miatt. A szellőzés állományvédelmi okokból nem minden könyvtárban lehetséges a nyitvatartási időben (pl. Kálvária); alighanem légkondicionálásra van szükség az ablakok alkalmatlansága és a tér mérete miatt az egyik új könyvtárban (Erzsébet). Tanulságok Végezetül célszerűnek látszik összefoglalni a felújított könyvtárak áttekintése során szerzett legfontosabb tanulságokat, még ha ez egyes megállapítások megismétlésével vagy mások elhagyásával jár is. Nyilvánvaló, hogy a tanulságok nem ex cathedra kijelentések, s igen sok szubjektív elemet tartalmaznak, nem beszélve arról, hogy az, aki a munka eredményét kívülről vizsgálja, nem érzi azokat az igen szorító kötöttségeket és korlátokat, amelyek mindazokat szorítja, akik ilyen vagy olyan minőségben végrehajtják egy-egy könyvtár külső-belső megújítását. így kissé felelőtlenül, a kibic helyzetéből, de mindenképpen a segítés és nem a kioktatás szándékával számol be tapasztalatairól. Megjegyzéseivel, észrevételeivel csak jelezni kívánja a problémákat azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a róluk való gondolkodáshoz, s ezzel az elkövetkező felújítások - s talán újabb könyvtárépítések - egyre magasabb színvonalú megvalósításához. Ehhez kellő alapot ad a hálózati tagkönyvtárak mintegy egyharmadát felölelő minta, amit a felújított könyvtárak képeznek. Tartalom és forma A felújított könyvtárak sora bizonyítja, hogy a tatarozás nem pusztán az elkopott épület és bútorzat rendbehozatalát, külső csinosítását jelenti, hanem egyúttal a könyvtári szolgálat újragondolását is. Sőt, helyesebb azt mondani, hogy az újragondolást követi a felújítás, mert először a könyvtári tartalmat kell megfogalmazni, utána jöhet az adekvát 149
