A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
- zsúfoltságot a pult innenső oldalán. A könyvek védelmét még mindig az immár hagyományosnak tekinthető' mágneses csíkokra és kapukra bízzák. A vizsgált könyvtárak közül négyben található ilyen berendezés (Deák, Erzsébet, Ló'rinc, Kertész), de nem mindenütt sikerült úgy elhelyezni a kaput, hogy jelzés esetén a lelépő tolvajt még utol lehessen érni. A tolvajok elleni mindennapi küzdelem különféle rendszabályokat is magával hozott: a kézikönyvtárat eredeti helyéről szem elé kellett telepíteni, bár funkcionálisan nem volt indokolt; a szolgálati helyiségek zárása pedig már-már kényszeresen történik (pl. Babits). A könyvtárosokat, a használókat sértő viselkedés is megjelent már a fővárosi könyvtárakban. Ez esetenként közvetlen fizikai fenyegetés formáját ölti. Ezért az egyik tagkönyvtárban (Kálvária) őrző-védő személyzetet alkalmaztak; a sors szomorú fintora, hogy az első súlyos sérülést éppen a rendet, nyugalmat őrző kolléga szenvedte el. Világítás, fűtés, szellőzés Nehéz lenne túlbecsülni a világítás jelentőségét a könyvtári térben. (Az épület külső megvilágításáról most ne essék szó, hiszen gyakorlatilag nem éltek ezzel a figyelemfelhívó és biztonságnövelő lehetőséggel.) Ennek megfelelően láthatóan igen nagy gondot fordítottak a kellő világításra, s ennek meg is lett az eredménye. A legtöbb könyvtárban bőséges fényerő szolgálja az olvasókat. A világítótestek többnyire az álmennyezetbe illeszkednek, s kellő védelemmel vannak ellátva ahhoz, hogy ne vakítsanak, hanem kellemes, szórt fényt nyújtsanak. Gondoltak az energiatakarékos, szakaszos kapcsolhatóságra is. A világítótesteket nem mindenhol sikerült elég diszkréten elhelyezni (Kertész, Krúdy 2, Kálvária, Babits), a világítási rendszer nem takarja eléggé a nyers mennyezetet (Havanna), máshol a fény éppen az állványok tetejére, s nem a polcokra esik (Csaba, Lőrinc szabad raktár). Kérdés, hogy az épület stílusába illeszkedő csillárok, falikarok elegendő fényt adnak-e (Hűvösvölgy). Számos tagkönyvtárban törekedtek arra, hogy megvilágítással is kiemeljék a kölcsönzőpult centrális szerepét. Az egyik helyen inkább formalista megoldásnak tűnik a színes égősor és nem pótolja a kölcsönzőpult fölül kispórolt általános megvilágítás hiányát (Kassák), másutt szinte túlzás, de jól sikerült a külön lámpasorral hangsúlyt adni a pultnak (Radnóti, Erzsébet, Vécsey, Csaba, Imre, Lőrinc). A világítás tartozéka az árnyékolás. A déli és nyugati ablakokon szinte nélkülözhetetlen. Ezt általában és szükség szerint (különösen a nagy kirakatablakokon) szalagfüggönyökkel oldották meg, kielégítő eredménnyel. A szalagfüggöny praktikus, de nincs dekoratív hatása. „Téröltöztető” függönnyel csak néhány helyen találkoztunk (Kertész, Hűvösvölgy, Kálvária, Deák); kár, hogy az utóbbi helyen alig látszik: szorosan a fal mellé húzták, mert a nem pontosan illeszkedő ablakok következtében az állandó légáramlat miatt lengedezik, s ez szükségtelenül riasztja a mozgásérzékelőt. Az olvasók és a könyvtárosok komfortérzetének döntő elemét képezik a könyvtár klímaviszonyai. Nagy előrelépésről tanúskodik, hogy a felújított könyvtárak egyikében 148
