A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
egy könyvtár ragaszkodik többé-kevésbé (Belvárosi). Mindenütt az állomány valamiféle további tagolását alkalmazzák, általában alkalmazkodva a helyi olvasóközönséghez és adottságokhoz. Az olyan, hagyományosnak tekinthető tematikus csoportokat, mint a versek, drámák, kötelező és ajánlott irodalom, kézikönyvtár minden könyvtárban meg lehet találni. Az állomány egy részének legrészletesebb és leginvenciózusabb tematikus felállítását produkáló könyvtárak (Krúdy, Kálvária, Erzsébet, Kassák) valóban megköny- nyítik az olvasók számára az eligazodást és a választást, ám szinte mindenhol találkozhatunk a krimik, a szerelmes regények, a fantasztikus könyvek, a vidám könyvek, az eladó dokumentumok, az új könyvek, a kalandos könyvek, a családi élet könyvei stb., de az idegen nyelvű könyvek (Belvárosi), vagy a cigány irodalom (Kálvária), vagy az öregbetűs könyvek (Tétény, Erzsébet) csoportjával is. A csoportok telepítése néhol a tér és az egyéb állományrészek és funkciók elhelyezkedésének függvénye (pl. Babits), ezért aztán nem jelennek meg egy tömbben, áttekinthető módon. Másutt a kétszintes elhelyezéshez igazodva próbálták összhangba hozni a tematikus és a szekvenciális telepítést (Kertész). A tematikus állományrész külön teret kapott két könyvtárban. Az egyik helyen (Krúdy) jól kihasználták a szerény adottságokat, s áttekinthetően, vonzóan tálalták az anyagot: a két szint helyett két épületben működő könyvtár a hátrányból úgy próbált előnyt kovácsolni, hogy az egyik épületében a témacsoportokat kínálja, a másikban a szekvenciális rendben felállított állományt. A másik helyen (Lőrinc) az egyik legelőnytelenebb térben zsúfolták össze ezt a nagy keresletnek kitett állományrészt, amely alig tudja megmutatni magát az egymáshoz túlságosan közel álló állványokon. A folyóiratok mindenütt hangsúlyos elhelyezést kaptak, s melléjük ülőbútorok is kerültek. Reprezentatív, kiemelt helyen (Lőrinc), kissé kényelmetlenül exponálva (Kálvária), kellemesen-otthonosan (Kassák), kirakatban (Csaba), a kézikönyvtárhoz csatlakozva (Belvárosi, Babits, Móricz, Vécsey) találhatók meg e dokumentumok az egyes könyvtárakban. A raktár, mint olyan, vagyis az állománynak az olvasók által közvetlenül nem használható részét befogadó tér, a felújított könyvtárakban gyakorlatilag nem létezik. Ha volt is korábban valamiféle állományraktározási célú, szerény alapterületű helyiség, azt most feláldozták a nyilvános tér megnagyobbítása érdekében (pl. Imre, Móricz, Kassák). Egy könyvtárban (Kertész) azért van még raktárnak tekinthető tér, mert még előtte van a radikális felújításnak. A vizsgált könyvtárak legnagyobbikában (Lőrinc) a korábbi raktárai az olvasók által szabadon hozzáférhetővé tették, a terét egybenyitották a nyilvános övezettel, a tömör állványokat hagyományosakra cserélték. A tér még így is meglehetősen raktárszerű maradt, de egy tudatos lépést jelent a helyes irányban. A kiemelten ajánlott könyvek hol - kevésbé jó módszer - asztalokra kerülnek (pl. Vécsey), hol - ajánlott megoldás - speciálisan kialakított állványokra, állványrészekre (pl. Móricz). Sokhelyütt lehet találkozni aktualitással bíró időszakos, ajánló, kiállítás jellegű kiemelésekkel, - speciális tároló bútorzat viszont alig áll rendelkezésre, marad tehát az asztal, a tabló, az állvány, itt-ott a tárló. Az AVE-anyagokra általában megkülönböztetett figyelem jut az állomány elrendezésekor, s általában a jobb helyeket foglalják el a könyvtári terekben, amiért a könyvek 132
