A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Modernitás és hagyomány a nagyvárosi fejlődésben, különös tekintettel Budapestre
során kiérlelt - gondolatkörét sugározza, aközben a modernitás korabeli eredményeitől eltelt modern nemzeti közösség magabiztos identitását hirdeti.64„Az ezredéves fennállás jelképezésére szolgáló állandó alkotások között kétségkívül a legnagyobb fontossággal bír a magyar állam megalapítását jelképező szobornak, illetőleg diadalívnek, vagy ehhez hasonló építménynek felállítása... [...] Kétségtelen az is, hogy ezen alkotásnak semmiféle czélszerűségi rendeltetése nem lehet, éppen mert symboluma kell, hogy legyen a nagy ténynek...” - szól az Ezredévi Emlékmű felállítását indítványozó, 1894-ből származó képviselőházi dokumentum.65 S vajon miért épp az Andrássy út végén kívánták elhelyezni a monumentumot? Az 1880-as évektől többször fellángolt a vita a millennium közelgő megünnepléséről; ennek során többnyire a Gellért-hegyet emlegették egy, az évfordulóhoz megfelelőnek érzett emlékmű lehetséges és kívánatos színtereként. A Pusztaszer-kultuszt Thaly Kálmán mellett leghevesebben propagáló pusztaszeri apát, gyulai lelkész és országgyűlési képviselő, Göndöcs Benedek 1883-ban, majd egy évtizeddel később szintén a Gellérthegyen emelendő Nemzeti Pantheon ideáját hangoztatta. Elképzelése széles körű országos támogatást élvezett, mindhiába.66 Amikor 1893-ban miniszterelnöki előterjesztés készült végül a millenniumi ünnepségek megrendezése tárgyában, amit egy 21 tagú képviselő- házi bizottság véleményezett, végleg elejtették a gellérthegyi Pantheon tervét. Elsőként ekkor vetődött fel (igaz, ekkor még csupán javaslatként) az Andrássy út végén felállítandó diadalív ötlete.67 Az ok elsőrendűen urbanisztikai jellegű: a modern polgári Magyarország építészeti szimbólumának is tekintett sugárút „logikus” lezárását kívánták általa megoldani. A magyar Champs-Elysées ezzel az út vonalának a tengelyébe állított hangsúlyos építészeti objektummal párizsi mintaképének is meg tudott immár felelni; ott ugyanis az 1830-as években emelt, a dicsőséges francia múlt mementójául szolgáló Diadalív zárta le a széles sugárutat végpont gyanánt.68 A hasonló megoldás egybecsengett tehát a későbbi vagyis az Hausmann-i (akkoriban Budapesten szintén iránymutatónak számító) városépítési eszményekkel, amelyek a városi tér formálása során a látványteremtést helyezték előtérbe. „Ennek két fő követelménye volt: a megszakítás nélküli, összetartó horizontális vonalak azért, hogy a tekintet gyorsan eljusson a látvány végpontjára, valamint egy szép és feltűnő végpont.”69 Az első feltétel teljesülését az egyöntetű és sima épülethomlokzatok szakadatlan sora biztosította, a második feltételnek azonban akkor lehetett csupán megfelelni, ha az út nyomvonalát egy korábban már meglévő objektumhoz (templomhoz vagy másféle, mindenképpen nagy tömegű épülethez) igazítják olyanformán, hogy az belekerül az utca tengelyébe. Ha nem áll rendelkezésre efféle építmény, akkor újonnan hozzák létre. Éppen ez történt az Andrássy út végére tervezett Ezredévi Emlékmű esetében: a javasolt és végül megvalósított elképzelés révén urbanisztikai szempontból megnyugtatóan, egyúttal a historizáló gondolkodásmód igényeinek is eleget téve oldották meg Budapest legelegánsabb, hosszú és nyílegyenes párizsias sugárútjának a végponti lezárását. A bécsi Hősök tere, a Heldenplatz ugyanakkor egy eredetileg szintén profán tér szak- ralizálódásának a további lehetséges alternatíváját példázza, amely a legfőbb világi hatalom közvetlen (fizikai) jelenlétével függ össze; a szakralitás ugyanis ezúttal a Szent 91
