A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Modernitás és hagyomány a nagyvárosi fejlődésben, különös tekintettel Budapestre
tehát, ha időnként a turánizmus, olykor pedig a profasiszta (vagy épp nyíltan fasiszta) mozgalmak kultikus emlékhelyeként, az általuk celebrált rituálék színtereként vált a hely szélesebb körben ismertté a Horthy-kor évtizedeiben. A vallási rituáléval (ti. a búcsújárással) a kezdet kezdetén egybekapcsolt pusztaszeri történelmi emlékezeti hely azonban sem a dualizmus, sem a Horthy-kor idején nem nyerte el az államtól az egyes társadalmi csoportok által számára hőn óhajtott eszmei legitimációt.59 A második világháborút követően nyomban változott a helyzet. 1945 tavaszán a szovjet ösztönzésre a kommunista párt által kezdeményezett és általa rögtön végre is hajtott földosztás ünnepi rituáléját Pusztaszeren ejtették meg.60 Ezt követően egy időre elfelejtődött Pusztaszer „dicsőséges múltja”, hogy az ötvenhatos forradalom után, a Kádár rendszer idején éledjen újjá a kultusz. Ez akkor vezetett átütő sikerhez, amikor Erdei Ferenc, az Akadémia főtitkára az 1957 szeptembere óta szokásos, de csak helyi jelentőségű Árpád-ünnepségek egyikén, 1970-ben nyíltan felkarolta Pusztaszer ügyét, kijelentvén: a hely emlékezeti jelentőségét az adja, hogy: „A magyar állam megalapítása ezen a földön” történt.61 Ezt követően beindult Pusztaszer mint emlékezeti locus országos szintre emelése, amit az itt többször is megejtett, de mindig sikertelen régészeti kutatások hitelesítettek volna a tudomány oldaláról. A késő Kádár-érában intézményessé tett pusztaszeri Munkás-Paraszt Találkozók keretezték az olykor a Szent-István naphoz, olykor az Új Kenyér Ünnephez kötött rituálékkal egybekapcsolt Árpád-kultusz ünnepi gyakorlatát. S bármily meglepő, ezen még az 1989-es rendszerváltás sem módosított érdemben. Inkább tovább színesedett a kép azáltal, hogy kis idő múlva egyes emigráns szélsőjobboldali szervezetek (a „szittyák”) is felfedezték maguknak Pusztaszert. Ez talán még ösztönözte is a pusztaszeri Árpád-emlékezet hivatalos politikai kultiválását, bár továbbra sem merült fel komoly formában Pusztaszer (amit időközben átkereszteltek Ópusztaszerre) Nemzeti Történelmi Emlékhellyé nyilvánítása (a hely így megmaradt Nemzeti Történeti Emlékparknak, amivé még 1980-ban nyilvánították).62 Adott jelentős történelmi esemény legföljebb vélelmezett (ám soha sem bizonyított) színterének mint kultuszhelynek a létrejöttére és tartós - legalább négy politikai rendszeren át huzamos - fennállására Pusztaszer mutatja a legszemléletesebb példát. Ez egyúttal át is vezet bennünket a történelmi alapon kultikusnak számító helyek létrejöttének egy nem kevésbé paradigmatikus másik esetéhez; ahhoz, amikor történelmi kultuszhely ott keletkezik, ahol a legcsekélyebb nyoma sincs valamely dicsőséges, legalábbis emlékezetes történelmi múltnak. E helyek annak köszönhetően töltik be kivételes szerepüket, hogy méltó módon adnak helyet különféle emlékező rítusoknak, vagyis a szentség aurájával vonják be az adott helyen lezajló mégoly profán eseményt is. A budapesti Hősök tere is egy ilyen kváziszakrális tér funkcióját tölti be létrejöttének a kezdete óta. A tér aurája „éppúgy eredeztethető magából az emlékmű témájának eszmeköréből, mint magukból a politikai rítusokból, amelyeknek színteréül szolgált” a 20. század folyamán.63 A millenniumi emlékmű arra példa, hogy miként próbálják össze- békíteni egymással a modernitást és a történelmi hagyományokat a historizáló gondolkodás és szemléletmód jegyében. A szóban forgó monumentum miközben az eredetmítosz és a nemzeti folytonosság történelmi fikciójának - végső formájában a 19. század 90
