A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Modernitás és hagyomány a nagyvárosi fejlődésben, különös tekintettel Budapestre
1526. évivel egyenértékű esemény rangjára tarthatott igényt. Még Mohácson is 1817-ben kezdődött el csupán az 1526-os csata és II. Lajos kultusza: ekkor rendezték meg első- ként azt a „városi fogadott ünnep”-et, melyen akkor még csak a két csata elesettjeire emlékeztek. Mohács a magyar történelem sorsfordulójaként az eseménynek tulajdonított kivételes jelentőségét jóval később, Világos következtében nyerte el csupán, midőn állandóvá lettek a nemzethalállal kapcsolatos értelmezés „aktualizáló célzatú felidézései”.51 Ez, többek közt, Orlai Petries Soma 1851-ben festett képe (A Mohácsnál elesett II. Lajos testének feltalálása),52 Than Mór 1857-es képe (A mohácsi csata),53 és nem utolsó sorban Székely Bertalan hasonló témájú, az előbbieknél azonban esztétikai tekintetben kvalitásosabb festményei (II. Lajos holttestének megtalálása, 1860; Mohács, 1866) révén - mondhatni máig ható érvénnyel - rögzült a köztudatban. Mindezek a fejlemények a nemzeti autonómia gondolatának a megerősödésével álltak szoros és kétségkívül eltéphetetlen kapcsolatban.54 A mohácsi csatatér kultikus tiszteletének történetében új fejezetet nyitott Papp László régész, midőn 1960-ban két tömegsírt feltárt a csatamezőn, ahol zömmel lefejezett állapotban mintegy 220, a magyar sereghez tartozó katona földi maradványaira bukkant.55 Az esemény ezt követően már döntő módon befolyásolta a helyszín (a csatatér) történelemi emlékezetben betöltendő lehetséges szerepét. Hiszen: „A ‘mohácsi sík’ elmosódó, bizonytalan fogalma helyett ezzel a mohácsi katasztrófa konkrét, meglátogatható tereprészietekhez kapcsolódott. [...] A tömegsírok, majd az emlékhely így nagy mértékben fölerősítette a Mohács-téma realitását.”56 1976-ban ugyanis, másfél évtizedes huzavona után nemzeti történelmi emlékhellyé minősítették végül a csata színhelyét. Nem épp ez a történet mondható el Ópusztaszerről (korábban Pusztaszer), ahol Anonymus megbízható történeti adatokkal egyáltalán nem igazolható egyik sugalmazása szerint Árpád megtartotta „az első országgyűlést”. „A diadal után, így Anonymus, Árpád vezér meg vitézei innen továbbvonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, hol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.”57 Elsőként a reformkori nemzeti ébredés idején merült fel Pusztaszer és a honfoglalás közvetlen emlékezeti összekapcsolásának az ötlete, mely elgondolásnak a későbbiekben is mindig akadtak lelkes pártfogói; holott a szakszerű történetírás kezdettől hevesen ellenezte azt a felvetés történeti megalapozatlansága miatt.58 A 19. század végén, a 20. század elején - társadalmi mozgalomként - ennek ellenére intézményesült a hely történelmi okokra visszavezetett politikai kultusza. A millenniumi emlékmű, tetején Kallós Ede ülő Árpád szobrával, 1897 májusi felavatásában éppúgy ennek jelét véljük felfedezni, mint abban, hogy az 1902-ben alakult Pusztaszeri Árpád Egyesület évtizedeken át szervezte és tartotta életben az Árpád-napi megemlékezéseket. A Szobori búcsúval egybekötött pusztaszeri Árpád-kultusz a túlzó nacionalizmus ethoszát fejezte ki, nem csoda 89
