A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Gyáni Gábor: Modernitás és hagyomány a nagyvárosi fejlődésben, különös tekintettel Budapestre
Nem folyt ugyan ilyen szervezett módon Budapesten hasonszőrű tevékenység ez idó' tájt, ugyanakkor itt is élénken foglalkoztak a város turisztikai vonzerejét megalapozó imázs kérdésével. Vári Sándor egy még publikálatlan dolgozatában részletesen bemutatja a marketing célokat szolgáló, a századfordulón formálódó Budapest-image főbb kontúrjait. A Kelet és Nyugat kereszteződésében álló város képzete került benne előtérbe, amely a szervezett tömegkultúrában talált végül otthonra. A millenniumi objektumok egyikeként felépített Konstantinápoly Budapesten mulató negyedre gondolunk, amely a budai Duna parton (Lágymányoson) foglalt helyet. Ennek létrehozása során „a vezetőség a legnagyobb súlyt első sorban arra fektette, hogy a török életet híven, a maga való eredetiségében tüntesse föl, a tiszta mohamedán erkölcsökkel és szokásokkal” - ahogy a Pesti Hírlap korabeli cikkírója fogalmazott.48 Ám ugyancsak itt említhető a szintén a millenniumi tömegszórakoztatás céljából ezzel egy időben létesített Ősbudavár mulatókomplexum, amely a Városliget területén feküdt. Ez utóbbi szintúgy a török „kapcsolatot” fejezte ki, mely keleti kontextust a történelmi régmúltba helyezte vissza.49 A századfordulón nagyvárossá váló Budapest fentebb említett két mini városa nem tekinthető sem abszurdnak, sem kifejezetten anakronisztikus képződménynek. Természetes és logikus folyományai vagy kinövései voltak annak a folytonos tér- és időbeli szimbolizációs törekvésnek, amely a korabeli városépítészetnek is az egyik fő szemléleti mozgatórugója. A várostervezők és építészek historizáló beállítottsága ilyenformán teljes harmóniában állt a korabeli uralkodó mentalitással és percepciós érzékenységgel. A TÉR RÍTUS ÁLTALI SZAKRALIZÁLÁSA „Az emlék, jegyzi meg Marosi Ernő, kulcsszó: benne a történelemre vonatkoztatás jelenik meg. A történelemmel... kapcsolatba hozott tárgy ebből a kapcsolatból nyer kultikus értéket. A historizmus alapmagatartásáról van itt szó.”50 Az ilyen alapokon nyugvó kultusz olyan világi, profán tiszteleti forma, amely makacsul kitart azon világtörténelmi vonatkoztatási rendszer mellett, melynek közvetlenül nincs már semmilyen üdvtörténeti értelme, mivel nem kötődik többé ahhoz az üdvtörténeti narratívához, amely korábban hosszú időn át a kultusz vallási formáinak és rendjének képezte az alapját. A kvázivallási világi rítusok ugyanakkor többnyire egyes terek kultikus használatában mutatkoznak meg, általa keletkeznek és gyakoroltatnak. Közvetlenül ezzel járulnak hozzá az érintett terek nemzeti-történelmi kontextusba állításához. Rendszerint ott alakulnak ki ilyen terek, ahol a modern nemzet létrejötte szempontjából fontos (vagy annak ítélt) - vélt vagy valóságos - történelmi események fordultak elő a közeli és a távolabbi múltban. Mohács, valamint Ópusztaszer kínálja számunkra a legkézenfekvőbb szemléltető példát a rituális térhasználat által előidézett szakralizálódásra. Mohács viszonylag későn, a 19. században nyerte el mai történelmi jelentőségét, ami határozottan a nacionalizmus munkájának volt az eredménye. A mohácsi csata emlékezetét a 18. század végéig ugyanis a Habsburg birodalomhoz tartozás ténye motiválta. Ennek a „kimondott Habsburg birodalmi tudatnak” a számlájára volt írható, hogy a Mohácsi csata képi reprezentációja során például a Mohácson lezajlott második ütközet (erre 1687-ben, a törökök végleges kiűzése során került sor), feltűnően hosszú időn át az 88
