A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Papp István: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára megújuló épületének tervei
építészi igényekké volt képes változtatni. Vagyis ebben az esetben tényleg megvalósult, hogy ami jó volt a könyvtárosnak, az jó volt az építésznek is és viszont. Persze ne felejtsük el, hogy most még csak tervekről beszélhetünk, még ha meg is kezdődött a kivitelezésük. A könyvtáros és az építész részéről az önkritika ideje majd 2001 után következik el, mint ahogy a használók, a könyvtárosi és az építészi szakma kritikájának az ideje is.17/ Most annyit tehetünk, hogy először a koncepció fő vonásairól szólunk néhány magyarázó, indokló, védő szót, majd képzeletben szintenként bejárjuk az épületet. Háromból egyet A feladat magját az képezte, miként lehet a meglévő, s egymástól elütő épületeket egyetlen, szerves egységbe ötvözni. Az kezdettől fogva világc, volt, hogy a Baross utcai telken álló épület lebontandó, hiszen ha megmarad, nem érhető el a minimálisan megkívánt alapterületi növekedés. Bálint Imre ugyan tett egy óvatos kísérletet e múlt századi lakóépület megőrzésére, illetve hasznosítására, de ez inkább csak gesztus volt a műemlékvédelem iránt, mint tényleges nyereség. A műemlékvédelem egyébként nem támasztott igényt a szinte romos állapotban lévő, különös értéket nem tartalmazó épületre: nem állt sem országos, sem helyi védettség alatt. Különálló, alkalmatlan lépcsőházak, eltérő szintmagasságok nehezítették a tervező dolgát. A lehetséges megoldásra először Haije-Westendorp célzott: egy új függőleges közlekedő útvonallal tengely köré csoportosítani az épületszámyakat, a szintek kiosztását - mint ahogy már Bálint is tette, - a Wenckheim-palotához illeszteni. Hegedűs is ebben az irányban indult el, csakhogy ő a lépcsőház helyének megválasztásával (a Reviczky utcai épület lebontott főlépcsőjének helyén) és nagyvonalú kialakításával tartalmilag és formailag egyaránt jobb megoldásra lelt. A henger alakú lépcsőházban a nem húzott lépcsőfokok a közlekedőt ügyesen érkeztetik hol a Wenckheim-palota és a Baross utcai új szárny azonos magasságban lévő szintjeire, hol a Baross utcai szárny köztes szintjeire, hol pedig a Reviczky utcai épület szintjeire. A lépcső tehát az épületegyüttes középpontjától kissé a Reviczky utca felé húzva, a három szárny csuklójában helyezkedik el. A lépcsőhöz két nagy teljesítményű felvonó csatlakozik. Az új lépcsőház megteremtette a fő függőleges közlekedési útvonalat és helyének jó megválasztásával létrehozta az épületek szerves egységét is. A szolgálati közlekedést a régi személyzeti lépcsők szolgálják: a Wenckheim-palotában kettő ( egyikük mellett a szolgálati teher- és személyliftek), a Reviczky utcai épületben egy. A Wenckheim díszlépcsője alkalmanként csak a palota első emeletén tartott rendezvényekhez vezet, s egyben kiállítási helyként is szolgálhat. (Itt egy rövid kitérőt kell tennünk egy valóra nem vált kívánalom megemlítésével. A könyvtár oldaláról felvetődött, hogy a pince vagy a manzárd szintjén célszerű lenne összekötni az új épületegyüttest a Pálffy-palotával, legalább a belső, szolgálati forgalom számára. A tervező ettől elzárkózott építészeti és műemlékvédelmi szempontokra hivatkozva, s kísérletet sem tett a megoldásra. A néhány világhírű, történelmi épületen edződött könyvtáros szem nem tudta teljes mértékben elfogadni, hogy megengedhetetlen egy látható elemmel összekapcsolni a két épületet, noha az még számára is nyilvánvaló volt, hogy igen nagy összegekre lett volna szükség a Reviczky utca alatt húzódó közművezetékek kiváltására.) Díszbejárat vagy főbejárat? A másik döntő elem a nyilvános bejárat helyének megválasztása volt. Egyre nyilvánvalóbbá vált - s ezt Bálint és Haije-Westendorp tanulmánytervei is bizonyították, - hogy a Wenckheim-palota díszbejárata nem alkalmas az új könyvtár hatalmas forgalmának lebonyolítására, három ok miatt sem. Először is egy hosszan elnyúló, viszonylag keskeny épület forgalmának megszervezése csak igen rossz hatásfokkal lehetséges, ha a bejárat az épület egyik, ráadásul elkeskenyedő végére kerül. Másodszor a Wenckheim-palotában műemléki volta miatt, de térrendszere miatt sem lehetett volna megfelelő pontot találni a liftnek, ami nélkül pedig ma már elképzelhetetlen egy középület. A 55
