A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Papp István: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi könyvtára megújuló épületének tervei
elrendezést a racionális raktározási követelmények szerint kialakítani), a Baross utca 18. sz. alatti épületet lebontani, s a helyén a nyilvános szolgálatot (szabadpolcos kölcsönözhető állomány, olvasótermek) befogadó, oktaéder alakú épületet emelni.27 1978- ban Pomsárék négy változatot készítettek a Központi Könyvtár elhelyezésére a város következő pontjain: Kálvin tér, Örs vezér tér, Mártírok útja, Óbudai városközpont. Az előirányzott alapterület 20-25 ezer négyzetméter között mozgott. A Kálvin téri és a Mártírok úti változat továbbra is számolt volna a Wenckheim-palotával reprezentatív célokra, s a lebontani javasolt Baross utca 18. sz. alatti épület helyén építette volna fel a műhelyeket, bibliobuszgarázst, duplumraktárakat és a hálózati, valamint propaganda osztályt befogadó szolgáltató házat.37 1979- ben a fáradhatatlan Pomsár-team újabb tanulmánytervvel áll elő, most már csak a Kálvin térre és az Örs vezér térre. A Kálvin téri változat az 1978-asnál kisebb épülettel számolt a Múzeum utca és az Üllői út között fekvő két telken (az épület csakúgy, mint az 1978-as terv szerint átívelte volna a Baross utcát), továbbra is megtartotta az egyes különgyűjtemények számára a Wenckheim- palotát, viszont nem vette már számításba a Baross utca 18. sz. alatti épületet, hanem helyette a XVI. BökényfŐldi úton kívánt egy szolgáltató házat emelni.47 1985-ben megint újabb tanulmányterv Pomsár János és Péterfia Borbála rajzasztaláról. A két alternatíva közül az egyik a már ismert Kálvin téri változat, a másik pedig az 1974-es elképzelés felújítása azzal a különbséggel, hogy az egész fővárosi könyvtári rendszert szolgáló egységeket a Baross utca 24. szám alatti, akkor még üres telken emelendő szolgáltató házba helyezi. 1988-ban Bálint Imre futott neki annak megvizsgálásának, hogy megvalósítható-e a Központi Könyvtár igényeit kielégítő épületkomplexum a Wenckheim-palotában és a vele szomszédos két telken, illetve épületben. Ez a tanulmányterv az előzőkhöz képest fontos különbségeket mutat fel. Először is megelégszik szerényebb alapterülettel. (A megrendelő is visszavett ambícióiból.) A Wenckheim-palotával továbbra is úgy számol, mint ami napi könyvtári funkciókat fogad be, s nem csak reprezentatív célokat szolgál. Lényeges eleme, hogy a nyilvános bejáratot a Reviczky utca felől adja, s a lefödött belső udvarból alakítja ki a fogadó övezetet. A függőleges közlekedést új nyilvános lépcső helyett liftekkel oldja meg. Szűkösen ugyan, de talál helyet a Zenei Gyűjteménynek, a gazdasági irodáknak és a műhelyeknek is. Igaz, a Wenckheim-palota padlásterét is beépíti, és a Baross utcai telken a palota gerincmagasságáig érő új épületet emel.57 1994-ben ismét friss szem nézett szembe a feladattal. Ekkor már számolni lehetett a Szörény utcában a műhelyeket befogadó szolgáltató házzal is. W. Haije-Westendorp holland építésznő továbbvitte Bálint koncepcióját azzal a lényeges kiegészítéssel, hogy lépcsőházat javasolt a három, egymástól meglehetősen széttartó épület érintkezési pontjába. Ezzel nemcsak a függőleges közlekedés követelményét elégítette ki, hanem szerves egységbe foglalta a centrifugális tereket. (Haije- Westendorp munkája sokat segített a könyvtárnak meggyőzni a fenntartót abban, hogy a Központi Könyvtár számára távlatilag is megfelelő elhelyezés alakítható ki a jelenlegi telekhatárokon belül.)67 1992-ben rövid remény nyílt arra, hogy a Központi Könyvtár mégis egy új, mintegy 25 000, reálisabban 17 000 négyzetméteres épülethez jusson. Pontosabban más szervezetekkel és intézményekkel közös elhelyezéshez a Városháza telkének Károly körúti részén. (Visszaköszönt a múlt?) Ennek az elképzelésnek része lett volna a Wenckheim-palota értékesítése és az érte kapott összeg felhasználása. (Kaszinó a Wenckheimben?)77 A VALÓSÁG EREJE Hadd ne foglalkozzunk azokkal a nagy- és egyéb politikai megfontolásokkal, csatározásokkal, törekvésekkel és „betartásokkal”, amelyek - mondhatnánk - szükségképpen kísérik egy könyvtári beruházás sorsát, legyen szó akár kisebb, akár nagyobb intézményről. Ezekről bőven lehet olvasni Remetének a FSZEK történetét 1945-ig feldolgozó könyvében, még ha elfogultságokkal terhes is. Utána pedig a könyvtár jelentései, évkönyvei és irattára szolgáltatnak bőséggel adalékokat, vagy pedig Sallai István emlékezetes írása, amely „Tartozásaink Szabó Ervinnek” címmel jelent meg.8 Az élőszóban elhangzott, pozitív és negatív kijelentések dokumentálhatatlanok, mint ahogy a különböző 50
