A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Károlyi Ágnes: Levél a szociológiai tanszékekhez
(Arendt, H.: A totalatarizmus gyökerei. 1992, Európa.) De az a történelmi pillanat, mikor a Dreyfus per-bői Dreyfus-ügy lett, mikor egy röpirat 300.000 példányban az utcára dobva elindította az események lavináját - izgalmasabb, mint bármilyen kémtörténet. G. Clemenceau lapja (L’ Aurore) 1889. január 13-án a sajtó politikai szerepének egyik leghatásosabb példáját mutatta fel. Csak említem, mert van valami mosolyra késztető időszerűsége, hogy a 18 éves Zola első verse az akkor 20 éves Clemenceau lapjában (Le Travail) jelent meg. A lap főcíme alatt ez a kis szöveg olvasható: „Megjelenik - amikor tud”. Zola publicisztikájából ízelítőt ad a könyvtár új beszerzése, négy szép, jó (és nagyon drága) kis tanulmánygyűjtemény: Du roman: Sur Stendal, Flaubert et les Goncourf, - Pour Manet, - Face aux romantiques', - L'encre et le sangb 1988-ban jelentek meg a „Le regard littéraire” sorozatban. A szerző természetesen mindegyiknél Zola, az előszót mindegyikben Henri Mitterand írta. Az ő nevénél meg kell álljunk egy pillanatra, mert Dezalay (ld. alább) szerint elválaszthatatlan a Zola-életműtől. Mitterand volt a főszerkesztője a harmadik, - a legutóbbi - 15 kötetes életmű-sorozatnak (1966-1970). Olyan korai kiadást, mint az említett Le Roman experimental 3. kiadása - a regények között csak egyet találtam. Ez az Une page d’amour c. könyv 35. kiadása, amely a Rougon-Macquart ciklus egy- állítólag - kevéssé sikerült darabja. Zola maga sem bízott benne, talán ezért éppen ebben jelentette meg először a híres családfát. (Másodszor a ciklus zárókötetében, a Pascal doktor címűben, már sokkal áttekinthetőbb grafikus megoldásban.) Az Une page d'amour 35. kiadása 1880-ból való. Az első kiadás pedig 1878-ból. A regény tehát két év alatt 35 kiadást, utánnyomást ért el, holott nem is számított sikerkönyvnek. A sikerkönyv a Nana volt. 1880-ban jelent meg a Charpentier-nél, és már az első napon, tehát egy nap alatt (!) 55.000 (ötvenöt-ezer) példány fogyott el belőle. Mostanában sok szó esik a menedzsmentről. Zola 18 évesen tért vissza Párizsba, (itt született), s négy nyomorúságos év után az Hachette-cégnél lett csomagoló-kifutófiú, majd ugyanitt rövid időn belül reklámfőnök. Érdemes alaposabban utánanézni, hogyan érte el, hogy „nanaturisták” és „nanatomisták” zajos tömege várja a kiadó előtt a Nanát. Zola „modem értelemben” is a menedzsment szakembere kellett legyen. Egyébként korának legtöbbet kereső írója volt. A pénz nagy szerepet játszott életében és regényeiben. Leplezetlenül irigyelte a Goncourt-fivéreket öröklött vagyonukért, ugyanakkor büszke arra, hogy munkával keresi és kereste meg a kenyerét. A Rougon-Macquart ciklus első kötete a pénzről szól: La Fortune des Rougons (1871). De а regényekből azt is pontosan megtudhatjuk, hogy mennyibe került egy pohár pálinka a Patkányfogó kocsmában, hogy egy női ernyő - faragott nyéllel, - mennyivel volt olcsóbb a Hölgyek Öröme áruházban, mint a vele szomszédos Bourras-féle butikban. Még egy ma divatos fogalom: az image, de ha menedzsmentet írtam: az imidzs. Zoláról számos fotó, festmény (köztük Manet-tól, Cézanne-tól), szobor, karikatúra készült. A kortársak gyalázkodó és magasztaló leírásai nagy bőségben fennmaradtak. Élete nyitott könyv az utókor számára. Az imidzsét azonban ő saját maga tervezte, teremtette meg. Hogyan csinálta? - Erről kicsit bővebben: Nem voltak illúziói önmagáról, pontosan ismerte képességeit és lehetőségeit. A H. Mitterand féle válogatás egyik kötetében (Du roman) két Flaubert-röl írt tanulmány szerepel, az egyikben az írót, a másikban az embert rajzolta meg. Az utóbbi - szerintem - Zola legsajátabb, legjobb tulajdonságait mutatja fel. Miközben Flaubert szeretetteljesen megrajzolt alakját sugárzóan a középpontban tartja, a környezetet az újságíró éles szemével, a fotográfus pontosságával írja le. A vasárnapi összejövetelek atmoszférája szinte tapintható. A résztvevők: a Goncourt-fivérek, Daudet, Turgenyev, egy-egy erőteljes vonással megrajzolva elevenen állnak előttünk. Saját magáról csak futólag tesz említést: „Ami engem illet, én egyáltalában nem csillogtam. Én így (társaságban) nem vagyok jó, csak ha feldühítenek, és meg kell védjem az igazamat.” Ilyen és ennél kifejezőbb - hosszabb - önportrékkal erőteljes, összetéveszthetetlen személyiségképet, imidzsét rajzol magáról, nem is szólva a regényeiben itt-ott felbukkanó alakokról, akik hasonlítanak hozzá, vagy akikhez ő akart hasonlítani. Zola műveinek magyar fordításáról. A könyvtár minden magyarra fordított Zola-művet beszerzett- legalábbis 1969-ig. Azt csak valószínűsíteni tudjuk, hogy azóta is beszerezte a Zola-könyvek fordításait. Ez furcsán hangzik, magyarázatra szorul: 1969-ben jelent meg nálunk Armand Lanoux: Jó 189
