A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Károlyi Ágnes: Levél a szociológiai tanszékekhez
napot Zola úr! című könyve. (Ford.: Görög Lívia, Bp. Gondolat.) Ebben találhatjuk Falvy Zoltánné bibliográfiáját Zola magyarul megjelent műveiről. Ami a bibliográfiában szerepel, az megvan a könyvtárban. Ezt biztonsággal állíthatja a könyvtáros, ha könyvtárának katalógusát összeveti (mint ahogy én tettem) az adott bibliográfiával, a bibliográfiának azonban - tudomásom szerint - nincs folytatása. A könyvtárnak van egy úgynevezett TEXTLIB Könyvadatbázisa, melyben közel 70 Zolával kapcsolatos 1965 után megjelent tétel szerepel. A gyakorlatban tökéletesen megfelel az igényeknek, de nem illeszkedik a Falvyné-féle bibliográfiához. Lehet, hogy csak új kiadásokról, vagy egy már lefordított mű újrafordításáról informál. Arra a kérdésre, hogy az utóbbi 30 évben jelent-e meg számunkra щ Zola — mű nem tud válaszolni. A könyvtáros tanszékek talán egyetértenének velem abban, hogy e bibliográfia folytatása hallgatóra méretezett feladat, s ugyanakkor hézagpótló munka lenne. „A RÓLA SZÓLÓ IRODALOM” Lanoux könyvével már rátértünk a „róla szóló irodalom” ismertetésére. Hét évvel az eredeti kiadás (Bonjour Monsieur Zola. Hachette, 1962.) után került hozzánk. A könyvtárban ez az egyetlen Zoláról szóló könyv, amelynek a szerzője nem magyar, de magyarra van fordítva. Ezzel viszont meg lehetünk elégedve. Dezalay (ld. alább) szerint ez a legjobb életrajz. Ebben igaza lehet, legalábbis 1973-ig, - könyvének megjelenéséig. Hogy azóta francia, angol, német, orosz nyelvterületen mi történt Zolával, arról nincs áttekintésünk. Lehet, hogy az utóbbi negyedszázadban jobb monográfiát is írtak róla. Ilyen messziről csak sejtheti az ember, hogy az ő „kedveltségi indexe” halála óta nem nagyon ingadozott. Lanoux - mint írja - tíz évet töltött hőse társaságában, tehát tíz évig írta a könyvét. A művek keletkezésének körülményei és belső motivációi olvasmányos formában tárulnak elénk. - Lanoux volt a főszerkesztője az 1960-1967 között megjelent második nagy Zola-sorozatnak, az 5 kötetes Rougon- Macquart kritikai kiadásnak. Ez a sorozat a N.R.F. Bibliothèque de la Pléiáde kiadásában, tehát parádés külsőben látott napvilágot. A katalógusban szereplő több, mint két tucat (zömmel francia) szerző művéből válogatva néhány további téma-lehetőség: Nem lenne érdektelen egy mai fiatal számára kézbevenni, esetleg lefordítani Jean Jaurès Le Travail című füzetét. (Biblothèque Ouvrière Socialiste, 1901. 29 p.). Az, hogy kivételesen feltüntettem a lapszámot a fuzetke jellemzését célozza, s még azt is hozzáfűzöm, hogy az ára 10 Centimes volt, formátuma 12-szer 10 cm. Tartalmilag, formailag a korabeli munkásmozgalom jegyeit viseli magán: egyszerű nyelvezet, áttekinthető szerkezet. Zola egyik evangéliuma mellett a Patkányfogó, a Germinal és a trilógia Párizs c. darabjának elemzését kapjuk. Leitmotiv: a teremtő munka a modem ember istene. Egy előadás lejegyzéséről van szó, amelyet Jaurès egy munkásakadémián mondott el. Nem kell bizonygatni, hogy Zola korának „modem”, kiemelkedően felvilágosult, liberális szellemű képviselője volt, bár Lukács György Zola liberalizmusát „naív”-nak nevezte. Jean Cocteau ugyancsak „naív”-nak tartja Zolát, de nem mint liberálist, hanem mint lírikust. Ugyanő és mások Zola modernségét főként szexuális vonatkozásaiban fogalmazták meg. A „szűzies” Zola valóban előfutára a manapság oly publikussá vált erotikus irodalomnak. Az ő Nanája pucéron jelent meg a színpadon egy olyan korban, amikor a férfiak még összerezzentek egy kivillanó női boka láttán. A szűzies jelzőt a tréfás baráti társaság akkor ragasztotta rá, mikor a Nanához gyűjtötte az anyagot. Híres dossziéi tanúsítják, hogy az anyaggyűjtést minden regényéhez tudományos körültekintéssel végezte. Mikor a Nanát írta - Lanoux szerint - megkérdezte barátaitól, hogy előtte, vagy utána kell-e fizetni. Zola és a nők - akár Zola és a' vallás - nem problémamentes téma. A Rougon-Macquart regényfolyamban a nők serege vonul fel az eredettől a negyedik generációig, azaz a bolond Adelaide- től, akinek a törvényes fia a Rougon-ok, törvénytelen lánya és fia a Macquart-ok őse, s aki az utolsó kötetben, 105 évesen még feltűnik, — egészen Clotilde-ig, aki Pascal doktor unokahúga és ifjú szerelme. Ahhoz tehát, hogy lássuk hogyan ábrázolta Zola a nőket elég sok regényt kell elolvasni. Márpedig a Zola-regények nem tartoznak a szórakoztató olvasmányok közé, nem üdítő bonbonok. A 190
