A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Károlyi Ágnes: Levél a szociológiai tanszékekhez
Malajziával? És folytathatnám, hiszen az évek alatt összegyűlik egy-s-más. A kérdéseket feljegyezzük. A könyvtáros nem szívesen kérdezősködik, de azért jó, ha tudja, hogy hány oldalnak kell lennie a dolgozatnak, milyen hosszú lesz az előadás, aztán teszi, ami tőle és a lehetőségeitől telik. Valóban élvezetes munka. Az elmúlt hat év alatt egyetlen kérdés-kérés vonatkozott Zolára. Ebből az látszik, hogy legalábbis egyszer valahol, valamelyik szociológiai tanszéken biztosan elhangzott a neve. A hallgató azt kérdezte, hogy tudnék-e valami irodalmat javasolni a Nanáról. Bár Zola és a Nana nem rám tartozik: szépirodalom, - gondoltam - egyszerűbb, ha gyorsan elintézem ezt a kis ügyet. Igaz, hogy mire megtaláltam a legalkalmasabbnak látszó könyvet - és ez nem tartott sokáig - a hallgató elpártolt Nanától. Kiderült ugyanis, hogy ahhoz, hogy a Nanát „szociológiailag megközelítse” el kellene olvasnia a regényt, az viszont hosszabb, mint gondolta, s neki már nincs annyi ideje, - én viszont rábukkantam Révész Ferenc Zoláról írt könyvére. Révész Ferenc 1956-tól több mint húsz éven keresztül a könyvtár igazgatója volt. Ez a körülmény ébresztette fel a kíváncsiságomat. Elolvastam a könyvet, inkább füzetkét (1939-ben jelent meg a szerző saját kiadásában). A 19. század második felében előretörő természettudományoknak és a korszak francia regényirodalmának vázlatos áttekintése után Zola rövid életrajzát adja. Következik a korai irodalmi és publicisztikai művek ismertetése, feltűnik a „szociológiai regény” fogalom. A Rougon-Macquart ciklus kapcsán a negyedik rendnek az irodalomba való betörését hangsúlyozza. - Még néhány kérdés, amire a kis kötet választ keres: Szocialista volt-e? Pesszimista? Obszcén? Pénzéhes? Természettudományos műveltsége kiállta-e az idők próbáját? A hangnem lelkesen elismerő, de nem apologetizáló. Tapasztaltam, hogy ha egy könyvtárigazgató akár gyerekkorában, otthon, az apja kertjében - mondjuk - méhészkedett, akkor a könyvtárban, amelyet igazgat, legyen az - mondjuk - a szilikátipari kutatók szakkönyvtára — a méhészetnek legalábbis a legfontosabb szakirodalma képviselve van. Ebben bízhatok. Megnéztem tehát a katalógusban a Zolával kapcsolatos cédulaanyagot. Az eredmény meghaladta a várakozásomat, (ezért írok most ilyen szokatlan műfajú bibliográfiai esszét, levelet a tanszékeknek). A meglévő könyvek javarésze - és nem csak számszerűen - még Zola életében (1840-1902), vagy alig halála után megjelent Charpentier kiadás. Ezek persze későbbi hagyatékként, ajándékként is idekerülhettek. Megtudtam, hogy 1937-ben a francia kormány 10.000 frank értékű könyvet ajándékozott a könyvtárnak. De arra is gondolhatunk, hogy Szabó Ervin 1904-től munkatársa, 1911- től haláláig, 1918-ig igazgatója volt a könyvtárnak, olyan munkatársakkal körülvéve, mint Kőhalmi Béla, Dienes László és mások, - a könyvtártörténet nagyjai. Nekik Zola majdnem kortársuk volt, jobban értették, csodálták, mint manapság. Az állomány gazdagsága tehát valószínűleg nekik is köszönhető. ZOLA ÉLETMŰVE A KÖNYVTÁRBAN Zola jelentős művei - amennyire meg tudom ítélni - eredeti nyelven hiánytalanul megvannak a könyvtárban. Ami a szépirodalmat illeti: az 5 ifjúkori regény, a Rougon-Macquart ciklus 20 kötete, a Három város és a Négy evangélium három kötete (a negyedik kötet Zola tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt megíratlan maradt) mind megvan. Publicisztikájának - értve ezen a nem szépirodalmi (non fiction) műveket - a java ugyancsak megvan. Indokolt a , java” kifejezés, ugyanis olyan tanulmánykötetekről van szó, amelyeket még Zola rendezett sajtó alá. Zola saját becslése szerint az újságokba írt tanulmányai, cikkei mintegy 500 kötetet tennének ki. E töménytelen anyag javát Zola maga válogatta a tanulmánykötetekbe. Megvan például a „Le Roman experimental" 3. kiadása 1880- ból. És megvan a „La Vérité en marche” c. kötet, melyben a Dreyfus-ügyről és az abban vállalt szerepéről ír. Hannah Arendt könyvének (l.rész, 4. fejezet) a Dreyfus-ügyről szóló fejtegetése után, úgy gondolom, hogy a Dreyfus-ügy egyetemi hallgató számára túlságosan súlyos és szerteágazó téma. 188
