A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Jelentés - Használók
A gyerekek Az elmúlt években aggodalomra adott okot a gyerekolvasók elmaradása. Vizsgálatot is folytattunk ez ügyben felderíteni az okokat és megkeresni e káros tendencia megfékezésének lehetőségeit és eszközeit. A gyerekolvasók száma valamivel gyorsabban apadt, mint a felnőtteké. Magyarázhatnánk ezt azzal, hogy a gyerekek, az iskolások száma általában is csökken; hogy erősödnek az iskolai könyvtárak; a tény azonban tény marad: egyre kevesebb gyerek használja a könyvtárat, válik olvasónkká. Feltehetjük a kérdést: hogyan lehetne vonzóvá tenni a könyvtárat számukra, ha nem tudjuk megvenni a hallatlanul megdrágult, ráadásul gyenge fizikai állagú könyveket; ha nincs pénzünk szakképzett gyermekkönyvtárosok alkalmazására, mert olcsóbb egy munkanélkülit beállítani; ha munkaidőmérlegünkből alig telik az intenzív foglalkozásokhoz szükséges munkaórákra; ha nem kelhetünk versenyre a modem, bár kommersz képvilág tarka bódulatával, mert nem tudjuk a könyvtári teret érdekes és korszerű játékokkal, technikával fölszerelni; ha földrajzilag is egyre távolabb kerülnek könyvtáraink (hiszen fogy a számuk) a gyerekek lakóhelyétől és mozgáskörzetétől? 1996-ban - megállítandó ezt, a könyvtár jövőjét fölemésztő tendenciát - különös figyelmet fordítottunk rájuk. Rendszeres könyvtárhasználati foglalkozásokat, játszóházakat, vetélkedőket, kézműves szakköröket, szerepjáték-klubot, nyári olvasótábort szerveztünk a gyerekek számára; pályázatokat, szavaló- és rajzversenyeket indítottunk. Már maguk a számok is impozánsak: csak a Kőbányai Könyvtárban 194, Rákoskeresztúron 270, a Krisztinavárosban 90 foglalkozást tartottunk. A FSZEK Gyermekkönyvtáros Műhelye kezdeményezően és hatásosan fogta össze a különféle akciókat, s igen hasznos kapcsolatokat épített ki az érdekelt külső partnerekkel; előadássorozatával pedig a gyermekkönyvtárosok továbbképzéséhez járult hozzá. A gyerekolvasó állt az októberi Fővárosi Könyvtári Napok középpontjában is. Országos szakmai rendezvény a Liszt Ferenc téri Gyermekkönyvtárban, tudományos ülésszak a Központi Könyvtárban („Gyereksorsok 1996” címmel), valamint a hozzákapcsolódó kiállítás és a tanulmányokat is tartalmazó katalógus állította szélesebb dimenziókba a gyerekkönyvtári ellátást. Külső forrásokból kaptunk ugyan támogatást a foglalkozásokhoz és rendezvényekhez, az alapvető kiadásokhoz (személyzet és könyvbeszerzés) sajnos nem; a lelkesedés és elhivatottság oly könyvtárosi erénye segített leginkább bennünket abban, hogy talán túlzás nélkül nevezhetjük 1996-ot könyvtárunkban a gyermekek évének. A tudni- és tanulnivágyók Ha helyesen ítéljük meg a könyvtárhasználati szokások - s így az azokat követő könyvtárfunkciók - változásának irányait, akkor belátható időn belül az eddig elsőrendű rekreációt és az általában vett művelődést felváltja az információgyűjtő és - szétsugárzó, tanulmányi és célirányosan tájékoztató szerep. Véleményünket alátámasztja a tájékoztató kérdések özöne, ami nap mint nap elárasztja munkatársainkat (s aminek a forgalmi „dugók”, a zsúfoltság folytán egyre nehezebben tudnak megfelelni); továbbá a kölcsönzött vagy keresett művek, kiadványfajták (pl. CD-ROM) megoszlásán belüli arányeltolódás az információközlők, a tudnivalókat, ismereteket összegyűjtők és rendszerezők javára (aminek viszont a gyarapítási keretek szűkössége és az ebből fakadó dokumentumhiány, állományavulás miatt alig vagyunk képesek megfelelni); valamint a (főleg a központi és jó néhány nagyobb könyvtárunkban) szembeszökő jelenség, mely szerint a használói táboron belül egyre többen vannak azok, akiket sorsuk - a bennünket is sodró társadalmi átmenet - szorít rá az ön/át/képzésre, a lehetőségek közti tájékozódásra, a világ viszonyaival való célszerű ismerkedésre; azok, akik tudni és tanulni vágynak. 8
