A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Jelentés - Állomány
A gyerekek mellett, akiket vissza kell csábítanunk, ők akiket meg kell nyernünk a szervezett és dúsított információ áradatával, ők határozzák meg jövőnket. A hátrányos helyzetűek A könyvtáros lelkiismeret arra sarkall, hogy a fizikailag vagy szociálisan hátrányos helyzetbe kerülteknek szükségleteikhez szabott ellátást nyújtson; ám ezt a rendelkezésre álló erőforrások, az alapszolgáltatások munkaerőigénye alig teszik lehetővé. Megkevesbedtek a házhozkötöttek, akiknek könyvtárosaink helyükbe viszik a kívánt könyveket (nincs szállítójármű, a támogatók is nehezebb helyzetbe kerültek), szigorúbban kellett korlátoznunk az ingyenes szolgáltatások körét, kevesebb nyugdíjas klubra és programra telik; s általában is háttérbe szorult a közművelődési könyvtár ún. szociális funkciója. Szinte kizárólag az odaadó könyvtárosok személyes elkötelezettsége és áldozatvállalása következtében lelhetőek még fel könyvtárainkban ezek a szolgáltatások. Valamit - ha csekélyét is - tudtunk tenni: a vakok és gyengénlátók körében oly népszerű hangoskönyveink gyűjteményét a Soros Alapítvány segítségével fejlesztettük. Újabb öt egységünkben férhetőek hozzá a kazetták; de - tudjuk - ez kevés. Állomány A könyvtár több mint könyvek tára - ám hová lenne könyvek nélkül? A kérdés nem csak költői. Állományunk fogy, tartalmi értéke avul, fizikai állapota kopik. Az állomány építése Keserű tapasztalatunk, hogy a könyvtárak kihasználtságával nem tart lépést - sőt, éppen fordítottan arányos - a gyűjtemények fejlesztése. Egyre több pénzért egyre kevesebb kiadványt szerezhettünk be időszakunkban. Az egy könyvre jutó kölcsönzések száma emelkedik: az állomány fizikai állapota gyorsuló ütemben romlik; magyarul: a könyvek elkopnak. A nagyobb egységek úgy- ahogy még képesek választékot nyújtani (bár ebben már a Központi Ellátó Szolgálatra szorulnak), de igen ritkán vásárolhatnak az olvasói érdeklődéssel arányosan többes példányokat. Fokozódik a kereslet az idegen nyelvű művek iránt; kielégítéséről azonban a legtöbb helyen le kell mondani, ami könyvtáraink provincializálódásához vezet. A drágulást alternatív, kedvezményes beszerzési források felkutatásával próbálják kivédeni; ám a réven vesztik el, amit a vámon megnyertek: a könyveket maguknak kell feldolgozniuk, ami a szűkös munkaerőalapjukat terheli, azaz ugyancsak pénzbe kerül. Vásárlóerőnk csökkenését és a könyvek drágulását szakmai és szervezeti intézkedésekkel nem tudtuk ellensúlyozni; bár ezek nélkül még tragikusabbra fordult volna helyzetünk. A hat régióra alapozott szervezet lehetővé tette a könyvtárak gyűjtőkörének finomabb összehangolását, a funkciók megosztását, állományok, azok részei átcsoportosítását. A beszerzési javaslatokat az egyes könyvtárak teszik igazodva használóik elvárásaihoz, a döntéseket viszont már egyre több helyen az egész régió szolgáltatási rendszerét figyelemmel kísérő bizottság hozza. Minden évben kevesebb folyóiratot és napilapot tudunk előfizetni (holott a piaci választék bővül), s - érthetően - az olvasói érdeklődés rohamosan növekszik. A gyarapodás csökkenése ellenére sem állhatunk le az elavult és elrongálódott könyvek kivonásával. Korábban megnyugtató egyensúlyt teremtettünk a bevett és törölt könyvek között; most néhány könyvtárunkban aggasztóan borul ez a kívánatos arány. A tendencia 1995-re ijesztően fölerősödött. Túl lévén az avitt könyvek garmadájának kivonásán, már az elrongyolódott könyveket kényszerülünk selejtezni. Megkezdődött az állomány leépülése mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben. E kór, a túlhasznált elsősorban a szak- és gyerekkönyvek körében pusztít, megtámadva a könyvtári szolgálatot is. 9
