A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben
fizetett díj. Irányelvként szolgálhat, hogy a térítési díj maximuma a tényleges ráfordítás lehet; vitatható, hogy ez rezsivel együtt vagy rezsi nélkül számítandó. Olyan kérdések várnak itt még tisztázásra, mint a könyvtárközi kölcsönzésért, a távoli és helyi adatbázisok használatáért szedhető-szedendő díjak, a vállalkozások, szervezetek, intézmények részére nyújtott profitorientált szolgáltatások, a publikálási engedélyért szedett díj, vagy a szerzői jog érvényesítése az információhordozók használatában, s különösen kölcsönzésében. Lehetséges, hogy a törvényben elegendő egy általános, széles kereteket szabó rendelkezés, a további orientációt ismét szakmai irányelvekre lehetne bízni. Nem a törvényben szabályozandó, finanszírozástechnikai kérdésnek tűnik, hogy a könyvtár szabadon rendelkezhessen a bevételeivel vagy sem. Ugyanis a fenntartó kettő között választhat: úgy állapítja meg a könyvtár költségvetését, hogy beépíti a bevételeket is, vagy pedig elvonja az összes bevételt, de ennek fejében minden kiadásra költségvetési előirányzatot biztosít. A kérdés alighanem az államháztartási reform során fog eldőlni. A könyvtári rendszer Más összefüggésben már érintettük, hogy a könyvtár szolgáltatásainak csak egy részét képezik a közvetlenül nyújtott szolgáltatások; egyre növekvő részt tesznek ki a falakon kívülről beszerzett információk. Ez pedig csak akkor lehetséges, hogy az egyedi könyvtár nem izoláltan tevékenykedik, hanem egy könyvtári rendszer részeként működik. A tervezett könyvtári törvény szempontjából célszerű a könyvtári rendszerben különféle szinteket megkülönböztetni. Bocsássuk előre, hogy ez a rendszer és szintjei a törvénytől függetlenül is léteznek, a könyvtári szolgálat fejlődésének természetes folyományaként. Kétségtelen, hogy a rendszerszerű működés sok kívánnivalót hagy még maga után, ám a törvénynek egyik célja éppen az, hogy a rendszernek mint olyannak a fejlődését előmozdítsa az állampolgárok érdekében, akik általában egy adott könyvtáron keresztül lépnek kapcsolatba a rendszerrel. A könyvtári rendszer szintjei az alábbiak lehetnek. Az első szint a nyilvános közkönyvtárak rendszere, amely az egész országra ki kell hogy terjedjen a települési struktúrának megfelelően. Kívánatos, hogy ezen a rendszeren belül további alrendszereket különböztessünk meg, amelyek az egymással szorosabb kapcsolatba (közös fenntartás, szolgáltatási megállapodások stb.) lépő egységeket fogják össze. A második szint az országban működő valamennyi könyvtárból álló, országos könyvtári rendszer. A nyilvános közkönyvtárak szempontjából valójában indifferens az a sokféleség, amely mind az országos könyvtárpolitika, mind a könyvtári törvényalkotás számára komoly nehézségeket okoz. Innen nézve egyetlen dologra kell összpontosítani: meglegyenek és erősödjenek azok a kapcsolatok, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a közkönyvtárak használói hozzáférhessenek azokhoz az információkhoz, amelyek nincsenek meg falaikon belül, de használóik számára szükségesek. A harmadik szint a könyvtárak globális rendszere. Rendkívül fontos - és napjainkban már gyakorlatilag lehetővé vált, - hogy a közkönyvtárak használóik érdekében hozzáférhessenek a világon bárhol működő könyvtárak és információs intézmények, szervezetek, vállalatok nemzetközi közössége által kínált szolgáltatásokhoz. Összefoglalva: a nyilvános közkönyvtárakkal foglalkozó törvényfejezet (vagy törvény?) részletesen kell, hogy foglalkozzon a könyvtári rendszer első szintjével (s ennek különféle formációival vagy alrendszereivel), határozottan meg kell jelölnie azokat a pontokat, amelyek az országos rendszerhez fűzik, s utat kell nyitnia a nemzetközi rendszerhez való csatlakozáshoz is. A rendszer tagjai Az ország lakosságát könyvtári szolgáltatásokkal közvetlenül az éppen igénybe vett könyvtár, közvetve azonban a könyvtári rendszer, mint olyan látja el. Az egyes könyvtár ugyanis önmagában 80
