A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben
nem képes a rendkívül szerteágazó, tartalmukat és szintjüket tekintve végtelenül differenciált egyéni igényeket kielégíteni. Ezért megkülönböztetett jelentősége van annak, hogy a könyvtári szolgáltatások törvényi szabályozása során a könyvtári rendszer fogalma kellőképpen tisztázódjék. Szakmai szempontból egy ország könyvtári rendszere felöleli az országban működő valamennyi könyvtárat, végső soron beleértve a magánszemélyek tulajdonában lévő könyvgyűjteményeket is. S valóban, hogyha a lakosságnak a könyvtárakkal szemben támasztott elvárásait tekintjük, voltaképpen hiba lenne megfeledkezni vagy kizárni akár csak a kizárólag magáncélra szolgáló könyvtárakat is a rendszer fogalmából. Ha azonban a könyvtári ellátás rendszerét jogi keretek közé akarjuk foglalni, a könyvtári rendszer fogalmát rugalmasan és dinamikusan kell felfognunk. A könyvtári törvény ugyan deklarálhatja, hogy a könyvtári rendszert a fentiek szerint a legtágabban értelmezi, azonban az ellátáshoz való jogra, az ellátásért viselt felelősségre, a kötelezettségekre és jogosultságokra, a használat és a működés szabályaira stb. vonatkozó jogi rendelkezéseket messze nem lehet valamennyi könyvtártípusra és fenntartóra egységesen megállapítani. Ezért a legcélszerűbb a könyvtári ellátás rendszerét egy koncentrikus körökkel ábrázolható modellel leírni. Az egyes köröknek a centrumtól való távolságát a nyilvánosság foka határozza meg: minél korlátozottabb a használat, annál kisebb mértékben vesz részt az adott könyvtár a könyvtári ellátás országos rendszerében. A legbelsőbb körbe tartoznak azok a könyvtárak, amelyek valamennyi állampolgár számára nyitottak, bárki korlátozás nélkül használhatja őket. (Az esetleges megszorításokat - pl. 16 éves korhatár, a muzeális dokumentumok védelme - ld. a használók jogairól és kötelezettségeiről szóló fejezetben.) Ezek közé a könyvtárak közé tartoznak az önkormányzatok által fenntartott közkönyvtárak és állam által fenntartott, ugyancsak közkönyvtárnak minősülő nemzeti könyvtár és az országos szakkönyvtárak. A második körben azok a könyvtárak foglalnak helyet, amelyeket ugyan közpénzből tartanak fent, azonban egy bizonyos használói kör kiszolgálására hivatottak. (Ezek a könyvtárak általában egy másik intézmény keretében működnek.) Vagy pontosabban fogalmazva: nem kötelesek bárkit, korlátozás nélkül kiszolgálni, hanem az anyaintézményük (fenntartójuk) által meghatározott körnek nyújtanak szolgáltatásokat, s az anyaintézményen (fenntartón) múlik, hogy milyen szélesen vonja meg a-használói kör határait és hogyan állapítja meg a használat feltételeit, azaz milyen távolságra kíván elhelyezkedni a könyvtári ellátási rendszer centrumától. Ebbe a csoportba tartoznak a különféle önkormányzati és állami szervezetek és intézmények (általános és középiskolák, főiskolák és egyetemek, kórházak, fegyveres testületek, hivatalok stb.) könyvtárai. Még távolabb esnek a különféle autonóm szervezetek (egyházak, egyesületek, társaságok, alapítványok, vállalatok, vállalkozások stb.) által fenntartott könyvtárak a rendszer központjától, bár elvileg ugyanaz érvényes reájuk, mint az előbbi kategóriába tartozókra: a fenntartójuk állapítja meg használói körüket és a használat feltételeit, szabályait. A negyedik körbe tartoznak a magánszemélyek könyvtárai. A könyvtári ellátás rendszere szempontjából itt is a tulajdonoson múlik, hogy mások számára és milyen feltételek mellett kívánja hozzáférhetővé tenni könyvtárát. (Akár vállalkozás formájában, pl. kölcsönkönyvtárként.) Ez a négy, koncentrikus kör teszi ki a könyvtári ellátás országos rendszerét. Mint kitűnik, két tényező határozza meg a centrumtól való távolságukat: az egyik a használat korlátozottsága, a másik a tulajdon jellege (a köz- vagy a magánszférához tartozik-e a birtokos. A két tényező együttes hatása szabja meg a könyvtár nyilvánosságának fokát. A könyvtár teljes nyilvánossága alatt az értendő, hogy az ésszerűen megszabott feltételek mellett bárki használhatja az adott könyvtárat. A nyilvános könyvtárak vonatkozásában a könyvtári törvénynek kell kimondania ezt a követelményt, illetve meghatároznia a feltételrendszert. Az első körbe tartozó könyvtárak vonatkozásában már követelményként támasztottuk, hogy bárki, korlátozás nélkül használhatja őket; a használat feltételeinek mindenesetre olyanoknak kell lenniük, hogy lehetőleg mindenki képes legyen teljesíteni őket. 81
