A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Karner Katalin: Vendégváró Budapest. A fővárosi vendéglátás és idegenforgalom a városfejlődés tükrében 1873-1930
„ ... Budapestnek mindinkább emelkedő idegenforgalma természetszerűleg hatott a nagyobbszabású szállók építésére is, úgy hogy már a század első negyedében találunk a legnagyobb kívánalmakat is kielégítő szállókra. Egész a legújabb időkig tapasztalható, hogy az idegenek beszállásolására a város Dunapartjait tekintették kiválóan alkalmasnak. Budapest legszebb, sőt párját ritkító fekvésének és kilátásának felhasználása jellemzi éppen a régibb keletű szállókat: míg az újabbak előbb vasúti pályaházak környékeit, azután pedig a város újonnan keletkezett nagy forgalmú főútjait keresték fel ...”4 Az 1868-ban létrehozott Első Magyar Szálloda Rt. is a Duna partján építette fel a város első ötemeletes épültét, a múlt század legkorszerűbb szállodáját, az 1871-ben megnyílt, neoreneszánsz stílusú Grand Hotel Hungáriát. A Kerepesi úton, a hajdani Nemzeti Színház mellett a múlt század közepéig állt a földszintes Griff fogadó. Ennek helyén építették 1868-ban - Pannónia néven - az újabb, 72 szobás szállodát, amelyet 1892-ben 115 szobásra bővítettek. A Belvárosban, 1872-ben 50 szobával nyílt meg az Erzsébet királyné /ma Erzsébet/ szálloda. 1896-ban készült el a két körúti hotel, a Royal és Rémi /ma Nemzeti Szálloda/. A Britannia /ma Béke Radisson Hotel/ 1912-ben, míg a kiskörút csomópontjában az Astoria 1914-ben épült. A Központi /később Keleti/ pályaudvarhoz közeleső Baross téri Centrál /majd Központi/ Szálló 1889-től fogadta vendégeit. A mai Rákóczi úton 1895-ben a Metropol, 1911-ben a Palace, 1913-ban pedig az Imperiál Hotel nyílt meg. De azért a Duna-part is tovább őrizte kiváltságos helyét. Ugyancsak 1896-ban a Bristol került új szállodaként a Hungária mellé, majd 1913-ban, a Ritz Szálló megnyitásával ismét bővült a híres szállodasor. A korszak nevezetes szállodáit bemutató, gazdagon illusztrált reklámkiadványok, díszes menülapok és ritkaságnak számító emblémás tárgyak mellett egy vendégvárást jelző korabeli szállodai hangulatot idéző enteriőr is látható volt a kiállításon... A cukrászdák a reformkortól váltak igazi vendéglátóhelyekké. A főváros egyik legelegánsabb üzlete, az 1858-ban alapított Kugler cukrászda 1870-ben került a mai Vörösmarty térre. 1884-ben Kugler Henrik mellé betársult a híres svájci cukrászmester, Gerbeaud Emil s a következő évben már ő lett a tulajdonos. A kibővített és újonnan berendezett cukrászda vendégcsalogató árakkal várta a város polgárait. Gerbeaud rövid időn belül meghódította Pestet, sőt az egész országot. Üzlete az elegáns közönség találkozóhelye, és főleg a hölgyek számára a társasági élet divatos szintre volt. Meghonosította a francia izést, mindenekelőtt a párizsi krémes süteményeket. Feltalálta a később világszerte eltejedt konyakos meggyet és sokféle csokoládédrazsét is gyártott. Bonbonjait a maga tervezte díszes dobozokban árusította itthon és külföldön egyaránt. A bemutatott cukrászdái enteriőr mellett, a Gerbeaud jellegzetes tároló, kínáló és csomagoló eszközei is helyet kaptak a vitrinben. A polgárosodó nagyváros egyik jellegzetessége a kávéházak elterjedése. Ezért is növekedett a számuk a századelő Budapestjén csaknem félezerre. Ezidőtájt kezdték fővárosunkat a kávéházak városaiként emlegetni. Közép-Európa e táján az angol klubok és a francia irodalmi szalonok szerepét is pótolták. Elegáns berendezésükkel a társadalom minden rétegét vonzották, de nem csupán mint szórakozó- és pihenőhelyek. Az üzleti, a politikai és a kulturális élet információi itt áramlottak a leggyorsabban. Vendégkörük és szolgáltatásaik szerint erősen differenciálódtak; így válhattak híressé az irodalmi, politikai és müvészkávéházak. Az egykori New York kávéház csillárjaival megvilágított hangulatos enteriőr, jellegzetes kávéházi játékok és emblémás tárgyak, kávéház ihlette regények és számos fotó idézik meg a kávéházak emlékét. 143
