A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Békés Ilona: A könyvtároskép vizsgálata néhány 20. századi magyar szépirodalmi műben
A magyar könyvtárügy fejlődésében a hetvenes években kulcskérdéssé vált a szolgáltatások színvonalának fejlesztése. E szakaszban fordult fokozott figyelem a könyvtáros személye felé. Olyan elemzések, tanulmányok készültek, amelyek nem szűkítették le a problémát a könyvtároshivatás szűkén vett szakmai kérdéseire, hanem összetett kérdésként, annak sokoldalú megragadására törekedtek. A könyvtár és a könyvtáros helyzetét társadalmi környezetének részeként elemezték, pszichológiai szempontú vizsgálatok születtek, melyek a könyvtáros személyiségét leginkább meghatározó jegyekből indultak ki, az értékrendszerből, a pályával való azonosulásból vagy elidegenedésből, a szakmai önismeretből 6 Megszületett a könyvtárkép, könyvtároskép fogalma. Az utóbbi az a kép, amely a könyvtáros személyiségéről és munkájáról - részben elvárásként, részben a reális tapasztalatok lecsapódásaként - a társadalom tudatában él. Megfogalmazódott az igény, hogy jó lenne közvetlenül is tanulmányozni ezt a képet, nemcsak a könyvtárral kapcsolatos magatartásformák - a használói vagy éppen a nem használói szokások - lenyomataként. Országos körű, felnőtt népesség körében végzett reprezentatív olvasásszociológiai felmérés keretében két alkalommal tettek ilyen irányú kísérletet a könyvtárkép empirikus vizsgálatára. Az 1978-as felmérési könyvtárkép kérdésével még csak kísérletképpen foglalkozott, lényegében a kérdéssor egy pontjára korlátozódott. “A könyvtár olyan hely, ahol... ” kezdetű mondat befejezésére. A vizsgálat kapcsán feltárt, felvázolt könyvtárkép elemei között a könyvtáros személyére, a könyvtárossal való kapcsolatra vonatkoznak a következők: A könyvtáros személyére, aki tanácsot, felvilágosítást ad, vagy akivel olvasmányokat lehet megbeszélni nagyon kevés utalás történt. Minden századik megemlített motívum sorolódott ebbe a kategóriába. A könyvtáros tehát alig-alig része a társadalomban élő könyvtárképnek. Az ajánló, “irányító”, beszélgető könyvtáros a rendszeresen olvasó könyvtári tagok válaszaiban bukkant fel, inkább az érettségizettek, az alkalmazottak és a nyugdíjasok; s legkevésbé a mezőgazdasági fizikai dolgozók és az értelmiségiek körében. A vizsgálat eredményeként úgy tűnt, hogy a munkások hajlamosak arra, hogy a válogatásiböngészési lehetőséget magányos akcióként képzeljék el. A diplomások pedig láthatólag felfedezték a könyvtáros nélküli könyvtárat: okkal vagy ok nélkül szinte teljesen kiiktatják könyvtárképükből a könyvtáros személyét. A könyvtárosnak a könyvtárképben játszott alárendelt szerepe általános jelenség, nemcsak értelmiségi probléma, még ha e rétegben észlelték is a legdrasztikusabb formában. Az 1985-86 fordulóján végzett felmérés keretében már a könyvtárosképet is vizsgálták8 “A könyvtáros olyan személy, ... ’’kezdetű mondatot kellett befejezni. A vizsgálat eredményei, észrevételei: A magyar felnőtt népesség csaknem egyötöde számára a könyvtáros meglehetősen idegen és ismeretlen személy. Főként az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, a könyvtárba soha nem járók és a könyvet nem olvasók számára. Az idegenség érzése fokozatosan csökken a magasabb iskolai végzettség, aktív könyvtári tagság, intenzívebb olvasói magatartás felé haladva. A könyvtáros személyére vonatkozó pozitív, de általános kijelentéseken túl - a megkérdezettek 4,5 %-a nyilatkozott így -, a konkrétabbak a következő motívumcsoportok: Szociológiai és pszichológiai vizsgálatok a könyvtárosokról A könyvtáros:- müveit, okos, intelligens, tájékozott- olvasott- kultúraközvetítő, nevelő 8,8 % 12 % 11-12 % 129
