A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Békés Ilona: A könyvtároskép vizsgálata néhány 20. századi magyar szépirodalmi műben
- olvasmányt ajánló 40 %- könyvkölcsönző 9 %- egyéb könyvtári szolgáltatást végző 10 %- kapcsolatteremtést elősegítő pozitív tulajdonságokkal, 16 % valamint a kapcsolat-teremtésre való készséggel rendelkező- segíteni akaró 7,2 %- nehéz munka körülmények között dolgozó 0,3 %- kritikus hangvételű megítélése 1,9 % Az olvasottság, könyvekkel, irodalommal kapcsolatos tájékozottság inkább könyvtáros-erénynek számít, mint a műveltség, intelligencia. Legnépszerűbb motívum az olvasmányt ajánló könyvtáros. Messze lemaradnak mögötte a könyvtárosi feladat- és tevékenységi körök más formái. Szerencsére az emberi és segítő jellegű kapcsolatok motívumának említése, olyan társadalmi igényt fejez ki, amely a szerepkör szociális és karitatív funkcióit erősíti. A felmérés készítői úgy vélik és remélik, hogy a talán túlságosan is pozitív kép a társadalmi élet demokratizálódásával a megfelelő irányba fog változni. Csökken a könyvtárral szembeni távolságtartás, növekszik a mindennapi kapcsolatra alapozott kritizáló kedv. Erősödik a szolgáltató, a sokoldalúan informáló és a szociális-támogató funkció. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ a nyolcvanas évek első felében szociológiai vizsgálatot indított a könyvtáros pálya legjellemzőbb összetevőinek elemzésére.9 A fenti vizsgálat adatai közül mindössze egy közismert jellemzőt emelek ki: a pálya elnőiesedését. Míg György Aladár - író, művelődéspolitikus - 1886-ban csalódottságát fejezte ki, mert nőtársadalmunk műveltebb tagjai a könyvtárak legnagyobb részétől csaknem teljesen el voltak zárva, ahhoz pedig, hogy könyvtáros tisztséget betölthessenek, - pedig ezzel nagy mértékben fellendülne a közügy —, mint akár az Egyesült Államokban, még nagyon sok időre van szüksége a magyar társadalomnak,10 addig az eltelt száz, de kiváltképp az utóbbi ötven esztendő fejlődési iránya a következő: A könyvtáros pálya alapvetően női pálya lett, ez a kép él a köztudatban, és ezt igazolják a vizsgálatok is. Országosan a könyvtárosok 87 %-a nő, 13 %-a férfi, míg húsz évvel azelőtt még a férfiak aránya 30 % volt. Vidra Szabó Ferenc szerint közismert tény, hogy amikor egy foglalkozási ágat tömegével hagynak el a férfiak, akkor ott baj van: csökken a pálya presztízse.11 További elnőiesedés várható, s ezt az alacsony kereseti lehetőségekkel összefüggésben azzal magyarázza, hogy más pályákhoz viszonyítva a könyvtáros pálya tekintélye rendkívül alacsony. Egy reprezentatív vizsgálat tanulságai szerint12, alig van hazánkban néhány olyan szellemi foglalkozás, amelynek alacsonyabb lenne a presztízse, mint a könyvtárosé. A társadalmi megbecsülés rangsorában a könyvtáros mögött az adminisztrátor, a tisztviselő és az óvónő áll. A mintegy 200 foglalkozást felsorakoztató listán a könyvtárosok a 144. helyre kerültek.(A társadalmi státusz más országokban is hasonlónak mondható.) Amennyiben csak ezt veszem figyelembe, már a fentebb említett tendenciák is kilátástalannak tüntetik fel a könyvtáros pálya alacsony presztízséből való elmozdulást. Az USA-ban is folytattak kutatásokat az elnőiesedés okainak vizsgálatára, eredményeik a következők: A jó könyvtáros férfiak több vonatkozásban határozottan nőiesnek mutatkoztak. Olyan szociokulturálisan meghatározott viselkedésmódokról, mintákról volt szó, amelyet az iparilag fejlett társadalmakban a “nőies” jelzőkkel szoktak illetni. Nevezetesen a nőies férfiakról kiderült, hogy türelmesebbek, tapintatosabbak, kevésbé agresszívek, mint az átlagos férfiak.13 Az utóbbi két évtized témánkat érintő -főleg magyar vonatkozású -szociológiai és pszichológiai vizsgálati eredmények bemutatása után, vizsgáljuk meg, milyen könyvtáros-arculatot, könyvtárosképet bonthatunk ki az írók alkotásaiból. 130
