A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Barczi Zsuzsa: Könyvtárhasználati szokások vizsgálata a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
KÖNYVTÁRHASZNÁLATI SZOKÁSOK VIZSGÁLATA A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁRBAN Készült Budapest Főváros Önkormányzata Tudományos Alapjának támogatásával 1993 márciusában felmérést végeztünk a FSZEK hálózatába tartozó könyvtárak felnőtt látogatói körében azzal a céllal, hogy a könyvtári ellátás jelenlegi helyzetét a használói szokások és vélemények alapján értékeljük. A vizsgálandó komplex jelenséget praktikus szempontból a három legfontosabb dimenzió kiemelésével közelítettük meg. Az adatfelvétel a könyvtári szolgáltatások igénybevétele, a dokumentumok iránti érdeklődés, a könyvtárral való elégedettség, ill. a könyvtárral szembeni elvárások feltárására irányult. A felmérés során nem csak egzakt, tárgyszerű adatokhoz jutottunk, mivel a könyvtárról alkotott kép a látogatók szubjektív megítélése nyomán körvonalazódik. Ez utóbbiakat a könyvtár funkcióival összefüggésben, egyszersmind a könyvtár gyakorlatára vonatkozó konzekvenciákkal együtt fogjuk elemezni, mégpedig a minősítések tartalma és súlya szerint differenciáltan kezelve a megállapításokat. A szubjektivitás így sem küszöbölhető ki, a használói észrevételek jogossága a szakmai kompetenciára hivatkozva vitatható lehet. Elfogadásuk vagy elutasításuk mérlegelésekor azonban ne feledjük, hogy a könyvtárhasználó számára a mértékadó, s ezzel a könyvtár presztízsét meghatározó viszonyítási pont mindenkor saját tapasztalata marad. Egy szolgáltató intézmény szakmai kompetenciája pedig annál az elemi követelménynél kezdődik, hogy felelősséggel hallgatja meg az érdekelteket, a szolgáltatás igénybevételében érintetteket. A FELMÉRÉS MÓDSZERE A vizsgálatban a hálózat tizennyolc könyvtára (négy nagy: X., XL, XIII., XVIII. kerületi főkönyvtár, hét közepes: I., VI., VIII., IX., XVI., XIX., XXI. kerületi főkönyvtár; hét kis: V/l „XI/3., XV/3., XVI/1., X VHI/l., XXI/3., XXI/5. sz„ fiókkönyvtár) vett részt. Kiválasztásukban szerepet játszott a területi elhelyezkedésük (igyekeztünk földrajzilag lefedni a fővárost), a működésükről készült statisztikai kimutatások (a mintába kerülő könyvtárak tükrözzék a hálózati arányt a kölcsönzés dokumentumtípusok szerinti megoszlásában), az ellátórendszerben betöltött funkciójuk, ehhez köthetően nagyságuk, és kényszerítő körülményként az adatfelvétel lebonyolításának lehetősége. Az első két kritériumnak sikerült eleget tennünk; a nagyságrendet tekintve a közepes könyvtárak megfelelő részesedéssel képviselik a hálózatot, míg a nagy és kis könyvtárak arányos bevonásáról le kellett mondanunk. A felmérés időtartamát minimálisan egy hétben kellett meghatároznunk, amit a nem hagyományos dokumentumok (hangzó anyagok egy hétre, videókazetták két napra való) kölcsönzési ideje indokolt. A követelményeket (kielégítő mennyiségű adatbázis) és a feltételeket (megbízható, szabályszerűen végrehajtott adatfelvétel) egyeztetve az egyhetes intervallum a fenti kompromisszummal optimálisnak ígérkezett; kevesebb nagy és több kis könyvtári helyszín a mérési idő, ill. a szervezők számának növelésével járt volna. így szembe kellett néznünk azzal, hogy eredményeink elvileg eltérhetnek a hálózati átlagtól; ezért mintánk reprezentativitásának megítéléséhez külön-külön is elemeztük a három csoportba sorolható könyvtárak adatait. Ezekre a későbbiekben kitérünk, elöljáróban azonban elmondhatjuk, hogy több vonatkozásban nincs különbség a könyvtárak között; a kirívó különbségek nem a könyvtárak nagysága szerint mutatkoznak; néhány számottevő eltérés csak az összesített adatok szintjén tudható be a könyvtárak méretének, ezek alapvetően a használók társadalmi, demográfiai összetételével, s ebből eredően az igények rétegspecifikus jellegzetességeivel magyarázhatók. A könyvtárak nagysága másodlagos, közvetett, a használók jellemzőin keresztül érvényesülő magyarázó tényező: az aktív keresőkön belül a felsőfokú végzettségűek aránya a nagy könyvtárakban 38,1%, a kis könyvtárakban 23,0%, viszont a nagy könyvtárakban is ingadozik: 30,3% és 52,9% közötti a diplomások aránya. A megkérdezést az ún. önkitöltős módszerrel végeztük (a megkérdezettek maguk töltötték ki a kérdőívet). Ez egy viszonylag homogén közönségre szabott eljárás, mely kevés - de lényeges - információ megszerzésére használható. Sikeressége általában azon múlik, hogy az interjúalanyok mennyire érdekeltek a válaszadásban, mennyire egyértelmű a kérdések feltevése, a közreműködés mennyi időt, mekkora erőfeszítést követel tőlük. Mindezek tudatában szerkesztettük meg kérdőívünket, mégis aggodalommal és fenntartással láttunk hozzá a próbafelméréshez, mely minden várakozásunkat felülmúlóan arról győzött meg, hogy ez a lehetséges technika célravezető, eredményesen alkalmazható. 27
