A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Fodor Béla: Kelényi Béla Ottó (1897-1944)
Ebben szerepet játszott, hogy Kelényinek és a könyvtár vezetésének jó kapcsolata volt a Városháza pénzügyileg illetékes vezetőivel, akik adott esetben a fővárosi hitelkeret terhére lehetővé tették a könyvtár számára a könyvvásárlást. (Az igazsághoz tartozik, hogy korszakunkban, egészen a második világháborúig a Budapesti gyűjtemény kivételezett helyzetben volt a Könyvtár egészén belül. Ez megmutatkozott a pénzügyi keret elosztásában, de egyéb területeken is: pl. a Wenckheim-palota átalakításával megnyílt új könyvtárépületben juttatott reprezentatív olvasóteremmel, a gyűjtemény bibliográfiai munkáihoz biztosított kvalifikált munkaerőben stb. Hogy ebben mennyi volt Kelényi személyes érdeme, illetve, hogy a könyvtárvezetőség önmagában is nagyra értékelte-e a gyűjteményt, azt már nehéz eldönteni; valószínűleg mindkettő szerepet játszott.) Kelényi azonban nem csak jelentős számú könyvritkasággal gyarapította a gyűjteményt, hanem a várostörténeti kutatások egyéb, forrásértékű dokumentumaival is. Már korán felismerte az ún. kisnyomtatványok, - mint pl. reklámcédulák, számlák, színlapok, kották stb. - jelentőségét. A gyűjteményben külön kezelték és külön katalógust vezettek erről az anyagrészről. Szisztematikusan gyűjtötték a fővárosi vonatkozású képes ábrázolásokat és térképeket, melyek a topográfiai vizsgálatokhoz nélkülözhetetlenek. Ezen túlmenően elkezdték kicédulázni a könyvekben és folyóiratokban található, és a fővárosssal kapcsolatba hozható illusztrációs anyagot, mellyel mai szóval élve, egy „ikonográfiái adatbázist” hoztak létre. Úttörő módon az 1930-as években már külön fényképgyűjteményt alakítottak ki a gyűjteményben. Az 1920-as évek végén indult meg a „Budapest-gyűjtemény bibliográfiai munkálatai” című sorozat, melynek fő célja a gyűjtemmény anyagának feltárása és közzététele volt. A bibliográfiai munkálatok vezetője, irányítója egyes esetekben tényleges szerkesztője Kelényi volt.(10) (Itt jegyezzük meg, hogy tudomásunk szerint Kelényi rendezte az első könyvtári kiállítást 1936-ban, Buda visszafoglalásának 250. évfordulójára.) Könyvtári munkája mellett, de attól nem függetlenül Kelényi rendszeresen publikált a korszak történeti szakfolyóirataiba.(11) A „száraz”, csak a szakmabelieknek szóló tanulmányok mellett, számos színes, kis várostörténeti cikket írt a művelt közönség számára.( 12) Irodalmi munkásságának egy érdekes része, hogy vonzódott a csillagászathoz illetve annak történetéhez. E tárgykörben írt munkája, melyben a Pázmány Péter Tudományegyetem csillagvizsgáló intézeteit ismerteti, ma is forrásértékű.( 13) Jelentősebb tanulmányai a könyvtár által kiadott Évkönyvek és a Tanulmányok Budapest múltjából című könyvsorozatokban jelentek meg. A Fővárosi Könyvtár által 1907- óta megjelentetett Értesítő 1931-ben Évkönyvvé változott, ami a kiadvány tartalmi gazdagodását is jelentette: ebben publikálhatták a könyvtár munkatársai tudományos dolgozataikat, amelyek általában a könyvtár új szerzeményeihez illetve meglévő anyagához kapcsolódtak.(14) A Tanulmányok Budapest múltjából tanulmánykötet-sorozat a korabeli várostörténeti irodalom egyik fő orgánuma volt. Itt jelentek meg Kelényinek az 1930-as években szinte sorozatban a város múltjával foglalkozó tanulmányai.! 15) Bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy amikor a főváros vezetése elhatározta Budapest történetének elkészítését, Kelényit bízták meg a monográfia tervezetének elkészítésével, és az első kötet felelős szerkesztői munkájával. Talán ez volt Kelényi életében a legnagyobb szakmai elismerés, melyet személye és munkássága kapott. Szerkesztői feladatai során kapcsolatba került a kor neves és vezető történészeivel, köztük Mályusz Elemérrel, aki egyebek mellett a helytörténetírás jelentős alakja volt.(16) A Budapest monográfia szerkesztői feladatai évekre igénybe vették Kelényi idejét és energiáit. Bizonyára nem rajta múlt, hogy a terv nem valósult meg, és csak a Budapest az ókorban című első kötet, és a törökkori fővárost bemutató harmadik kötet jelent meg 1942-ben. További kötetek sajnos nem születtek. Mindeközben a hivatali ranglétrán zökkenőmentesen haladt előre; 1935-ben I. osztályú könyvtárossá, 1936 végén peidg II. osztályú főkönyvtárossá nevezték ki.( 17) Kelényi az 1940-es évek elején úgy élt, mintha nem is tombolt volna körülötte a második világháború: tanulmányt írt, szerkesztett, olasz nyelvű képeskönyvecskét állított össze Pest-Budáról, végezte a könyvtári aprómunkát.(18) Nyaranta a főváros Balaton parti üdülőjébe utazott pihenni. ECSETVONÁSOK KELÉNYI B. OTTÓ PORTRÉJÁHOZ Kelényi személyiségvonásait, karakterét két forrás alapján próbálom meg rekonstruálni: az egyik Marót Miklós visszaemlékezése, a másik Kelényi „Minősítési lapja”,( 19) melyet hivatalból a főváros alkalmazottjairól vezettek. 61
