A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Klinda Mária: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ősnyomtatványai II.
A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁR ŐSNYOMTATVÁNYAI II. Évkönyvünk 1966-1967-es kötete könyvtárunk 53 ősnyomtatványának jegyzékét közölte.(l) Az azóta eltelt időben sem vétel, sem ajándékozás útján nem gyarapodott e gyűjtemény, ma mégis 59 (egy kizárttal együtt 60) ősnyomtatványt tartunk számon: 29-et a Budapest gyűjteményben, 30-at pedig a régi és ritka könyvek „09”-es gyűjteményében. A „gyarapodás” az esetek többségében a XVI. századi nyomtatványok részletes feltárásához kapcsolódik. E munka során derült fény ugyanis a 09-es gyűjteményben korábban nem katalogizált, vagy impresszum nélkül, esetleg kolligátumban, csonkán rejtőző XV. századi nyomtatványokra. A következőkben a korábbi közlemény tárgyalásmódját követve illesztjük a gyűjtemény történetébe az utóbbi években azonosított ősnyomtatványokat, majd azok jegyzékét közöljük, folytatólagos sorszámozással. A harmincas évek páratlanul bőkezű és értő szerzeményezését - mely Kelényi B. Ottó osztályvezető érdeme - a már erre az időszakra regisztrált 30 ősnyomtatványon kívül 4 további példány gazdagítja. Köztük az első és valószínűleg a legjelentősebb az elveszettnek hitt, ám valójában csak mintegy két évtizedig lappangó egylevelesbécsi inkunábulum, Johannes Muntz Tabula minutionuma (58. sz.), melyet a gyűjtemény történeténél említettünk ugyan, mint 1931-es vételt,(2) de a jegyzékben leírását mellőztük. Szerencsére az országos ősnyomtatvány-katalógus nem vette tudomásul az egyetlen hazai példány hiányát és közölte leírását.(3) A budai délkör szerint összeállított, az érvágásra 1495-ben alkalmas napokat megjelölő kétszín- nyomású kalendáriumból a miénken kívül csak a cambridge-i egyetemi könyvtár és a klostemeuburgi ágostonrendi kolostor példánya ismeretes, míg a Ballagj Aladár által leírt bajmóci (bojnicei) példány(4) sorsát homály fedi. Könyvtárunk a kissé sérült naptárlapot előkerülése alkalmából restauráltatta és 1976-ban hasonmás kiadásban közreadta, Sipos György pedig két alkalommal is ismertette.(5) Ugyancsak 1931-ben vásárolta a könyvtár azt a címlapján Paep budai könyvárus jelvényével ellátott, Velencében nyomtatott esztergomi misekönyvet, amelyet az impresszum téves olvasata következtében a szakirodalom egy része ősnyomtatványként tart nyilván. Mint ilyent közli 1931-es évkönyvünk is az év kiemelkedő beszerzései közt,(6) mi azonban a hatvanas évek rekatalogizálása kapcsán ősnyomtatványaink sorából kizártuk és az erre utaló В 0930/12 jelzetét В 0941/383-ra (1500 utáni könyvritkaságok) változtattuk. Mivel azonban aCIH 2319, bár kétes inkunábulumként („[31. Mart. 1500 vei 1. Ápr. 1502]”), példányunkat korábbi jelzetével együtt közli, indokoltnak látjuk most betűrendi helyén, Missale Strigoniense alatt, de tételszám nélkül leírni. Az Országos Széchényi Könyvtár 1990-ben közzétett antikva-katalógusában már antikvaként hozza, az 1502. év mellett mindkét dátum értelmezéssel.(7) A kérdést lezártnak tekinthetjük az RMKIII. Pótlások 1. füzetében p. 28. alatt közölt helyesbítésével, mely egyértelműen 1502-ben jelöli meg az RMK III. 58. megjelenésének évét. így most már csak 59 ősnyomtatvány tulajdonosának vallhatjuk magunkat, holott korábban a „hatvanadik ősnyomtatvány” megtalálásáról adtunk hírt, a Nicodemus-evan- gélium meghatározása kapcsán.(8) E misekönyvet részletesen mi is majd XVI. századi nyomtatványaink között fogjuk leírni, de addig is felhívjuk a figyelmet néhány korabeli magyar nyelvű jegyzetére és a dallambejegyzésekre, melyek közül három mindeddig olvashatatlanul át volt ragasztva.(9) 1938-ban Halász Gyulától vettük meg Arrianusnak Nagy Sándor tetteiről írt, 1508-ban Pesaróban nyomtatott munkáját, melynek régi leírása a terjedelemhez számolt egy hozzákötött hét levélnyi nyomtatványt. Az antikva-katalógus munkálatai során derült ki, hogy e töredék egyetlen zenei tárgyú ősnyomtatványunk teljes szövegét, Cleonides (Kleoneidés) Harmonicum introductoriumát (54. sz.) tartalmazza, míg a vele egybenyomtatott többi mű, a teljes példányon olvasható kolofonnal együtt, hiányzik.(lO) Bár a kötetet későbbi bőrkötés borítja, kétségtelen, hogy a kolligátum mindkét darabja egykor Wolfgang Lazius (1514- 1565) bécsi humanista tulajdonában volt, ki 1546-ban már I. Ferdinánd udvari orvosa volt. Ez évből datálódik bejegyzése az Arrianus mű címlapján („Sum Vuolfgangij Lazij Vien[nensis] Medici 1546”), míg az ősnyomtatvány címlapjának tetején álló rövidebb és keltezetlen tulajdonosi bejegyzését körülvágással felül megcsonkították. E nyomtatványból hazánkban nem őriznek teljes példányt, de mind a kalocsai, mind a székesfehérvári csonka példány teljesebb a mienknél. Az évtized utolsó évében több tucat antikvával együtt Faragó antikváriumában(l 1 ) vásárolt a könyvtár egy impresszum nélküli régi nyomtatványt, melyet katalógusunk a közelmúltig hely, nyomda és év nélkül tartott nyilván.(12) A XIV. század neves teológusának és hitszónokának, Matthaeus de Cracovia Dialógusának (57. sz.) több XV. századi kiadása is ismeretes. Példányunkat a szakirodalom egy része a speyeri Konrad 32
