A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Sz. Richlich Ilona: A főkönyvtári rendszer kialakulása a FSZEK hálózatában
Olvasók 1978-ban a hálózatnak 158 791, 1987-ben pedig 183 044 beiratkozott olvasója volt. /А lakosság 7,7 illetve 8,9 %-a volt tagja a tanácsi könyvtáraknak a fővárosban./ Az olvasók száma - bár évenként eltérő mértékben - az elmúlt évtizedben folyamatosan emelkedett, 1985-ben a könyvtár történetében először |a központi könyvtárral együtt/ meghaladta a 200 ezret. E közben az országos tendencia ellenkező irányú volt, a vidéki könyvtárak többségében stagnált vagy csökkent a könyvtárhasználat mértéke. Mindezek ellenére is a budapesti lakosok sokkal kisebb része veszi igénybe a könyvtárakat, mint más magyar városok lakói, és e tekintetben az elmúlt évek sem hoztak lényeges változást. Az országos átlag 15-17 %. Figyelemre méltó a 14 éven aluli olvasók számának és arányának folyamatos növekedése. Feltételezhetően demográfiai okok következményeként is, az elmúlt 10 év alatt 49 410-ről 67 386-ra nőtt a gyermekolvasók száma, és 29,9-ről 36,8 %-ra arányuk a beiratkozottakon belül. Az általános iskolás korú gyerekek közel 30 %-a veszi igénybe a könyvtárat a fővárosban. Az olvasói létszám kedvezően alakult a fiatalok javára a felnőttnek számító 14 éven felüli olvasók körében is. Százalékarányuk - a lakosság elöregedése miatt - nem nőtt, de pl. a középiskolások száma 15 005-ről 18 220-ra emelkedett. A gyerekekkel együtt olvasóink 48 %-a tanuló, és ez az örvendetes jelenség komoly erőpróba elé állítja a könyvtárat mind az oktatás által támasztott magasabb követelmények teljesítésében, mind a fiatalok növekvő tájékozódási igényeinek kielégítésében. A társadalom elöregedése ellenére csökkent az ötven éven felüliek részaránya, de így is olvasóink közel egyharmada idős, nyugdíjas korú. Az ő könyvtárhasználatukat számos tényező nehezíti, ellátásuk megkülönböztetett figyelmet igényel. A könyvtárhasználat mértéke A kölcsönzött dokumentumok mértéke lassan csökkent számuk 1978-ban 4556026, tíz évvel később 4443887 db volt. Ez a tendencia a használói igénystruktúra módosulásával indokolható, amely az életmód és életvitel átalakulásának következménye. Ezek ismeretében válik érthetővé az „egykönyves olvasók” számának szaporodása, a céltudatosabb, funkcionálisabb olvasás. A dokumentumok árának folyamatos emelkedése következtében pedig a helybenhasználat intenzitásának fokozódása. Ez utóbbi különösen szembetűnő. Amíg 1978-ban nem egészen háromszázezer, addig 1987-ben 553 823 használó vette igénybe az olvasótermeket, főként az újabb könyvtárak jól felszerelt, kényelmesen berendezett, hosszú ideig nyitvatartó részlegeit. Meg kell említenünk még az audiovizuális dokumentumok utóbbi években kialakuló és rövid idő alatt polgárjogot nyert könyvtári használatát, illetve kölcsönzését. Az imént említett helybenhasználat fokozódásában nem kis szerepet játszottak az egyénileg és csoportosan hallgatható hanglemezek és hangkazetták, és az egyre több helyen hozzáférhető videomüsorok. Érthető módon, amikor ezeknek a dokumentumoknak a kölcsönzése elkezdődött /a videokazetták kivételével/, rövid idő alatt a legnépszerűbb kölcsönzött állományrészekké váltak. 1983-ban 12 668, 1987-ben már közel ötvenezer volt a hangkazetták, lemezek, dia- és mozgófilmek, grafikák és számítógépes programkazetták együttes forgalma. A társadalmi folyamatok változásai és a könyvtárhasználat összefüggései A FSZEK az elmúlt évtizedben szembetalálkozott mindazokkal a kihívásokkal, amelyek a magyar társadalmi és gazdasági szférákban valamilyen módon megjelentek. A főváros településszerkezetének és demográfiai összetételének változásai, a lakosság életkori átstruktúrálódásának és az egymást követő oktatási reformoknak a hatása éppúgy orientálta a használói igényeket, mint ahogy pl. az életszínvonal fokozatos romlása, a dokumentumárak folyamatos emelkedése és a költségvetési keretek megcsappanása befolyásolta a dokumentumbeszerzést, szolgáltatás szervezést, egyáltalán az üzemeltetést. A teljesség igénye nélkül- a legjellemzőbbeknek ítélt példák közül - ismertetünk néhányat. A könyvtár ilyen társadalmi kihívásnak tekintette az ötnapos tanítási, majd az ötnapos munkahét bevezetése után a lakosság szabadidejéhez való alkalmazkodást. 1982-ben tizenöt kerületben a napi,főként esti kölcsönzési időt hosszabbítottuk meg-20 illetve 21 óráig-, abból a feltételezésből kiindulva, hogy ha az emberek tovább dolgoznak, később jutnak el a könyvtárba. A hálózatban összesen 285 órával emelkedett a nyitvatartási órák száma. A következő cél az volt, hogy az olvasók a hét végén is minél több könyvtárat kereshessenek fel. Ennek érdekében 9-ről 24-re emelkedett a szombaton vagy vasárnap is nyitva tartó egységek száma. A legtöbb ilyen rend szerint üzemelő könyvtár új lakótelepen vagy peremkerületben működik. Közülük azok, amelyek más művelődési intézmény /művelődési, úttörő- vagy ifjúsági ház/ épületében működnek, a „hagyományos” könyvtári feladatok ellátása mellett bekapcsolódtak az intézmény programjaiba /pl. Kelenföldön, Kőbányán, Csepelen vagy a Hámán Kató úton/. Némely helyen pedig - ilyen létesítmények híján - a könyvtár maga vállalta hétvégi szabadidős programok szervezését. így történt pl. Békásmegyeren, Pesterzsébeten vagy a Liszt Ferenc téri gyermekkönyvtárban. ^ 63
