A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Sz. Richlich Ilona: A főkönyvtári rendszer kialakulása a FSZEK hálózatában
A megnövelt napi nyitvatartási idő és a hétvégi szolgálat jobban alkalmazkodik a lakosság szabadidejéhez, de komoly erőfeszítéseket kíván a könyvtártól és a könyvtárosoktól. Mindezeket a többletszolgáltatásokat változatlan könyvtárosi létszámmal kellett megszervezni és az egységeket változatlan, költségvetési keretből üzemeltetni. A könyvtár szociális funkciójának erősödését jelezte a dokumentumok házhozszállításának bevezetése, amivel az idős, beteg, házhozkötött emberek gondjain akartunk enyhíteni. A 80-as évek elején különböző intézményektől kölcsönkapott gép kocsikkal, társadalmi aktívák részvételével és főként a könyvtárosok áldozatvállalásával alakult ki a könyvtári házhozszállító szolgálat. Könyvek, folyóiratok, majd a Soros Alapítvány támogatásával kapott hangoskönyvek ezrei jutottak el ily módon több száz idős vagy beteg emberhez. Sajnos néhány év elteltével a társadalmi támogatás csökkent, lehetőségeink egyre jobban leszűkültek, és ezt a humánszolgáltatást ma már egyre inkább csak a könyvtárosok lelkiismeretességén alapuló erőfeszítések tartják életben. A népesség elöregedé se társadalmi méretű gond, a problémák orvoslása is csak társadalmi szinten oldható meg. A fővárosi iskolai könyvtárhálózat fejletlensége is komoly erőpróba elé állította a gyermekkönyvtárakat. A problémáról ejtettünk már szót a kettős funkciójú könyvtárak kapcsán is. Rajtuk kívül a gyermekkönyvtárak mindegyikére is jellemző az iskolai feladatok átvállalása,/tanórák a könyvtárban, órakiegészítő és napközis foglalkozások tömege, a kötelező és ajánlott olvasmányok rendelkezésre bocsátása/amely megnehezíti, némely helyeken és időszakokban szinte gátolja a gyermekkönyvtári munkát. Háttérbe szorulnak az egyéni, a kötetlen foglalkozások, az írókról, olvasmányokról és a gyerekeket foglalkoztató „hétköznapi kérdésekről” folytatott beszélgetések. A gyerekek - hálózati struktúrából következő - elkülönítése pedig korlá tozza a könyvtár egészével való ismerkedésüket. Az általános iskolát befejező tanulók - ha egyáltalán felkeresik a felnőtt könyvtárat - hosszú ideig feszélyezve érzik magukat az új környezetben, a számukra idegen könyvtárosok között. A tárgyi feltételek gyökeres változására a gyermekkönyvtárügy sem számíthat a közeljövőben. Sem az iskolai, sem a köz- művelődési könyvtárhálózat - az ellátást megnyugtató módon javító - fejlesztése nem várható. Nagyon fontos - mondhatnánk kulcskérdés - hogy éppen a gyerekek ellátása terén próbálkozzunk adott lehetőségeinken belül új, jobb megoldások kutatásával. Hiszen a következő évtizedek könyvtárhasználóinak szokásait éppen a gyerekkori, a korai „beavatkozás" befolyásolhatja, terelheti jó irányba. A gyermekkönyvtári állományépítés anomáliáiról /párhuzamos, elkülönített gyűjtemények/ már szóltunk. A gyerekek könyvtárhasználatát kitágíthatja már az a lehetőség is, ha az egész könyvtárat igénybevehetik. Különösen fontos ez a 12-14 évesek számára, akiket a merev és évtizedekig szigorúan betartott 14 éves gyerekkönyvtári korhatár megfosztott, de legalábbis korlátozott az egész könyvtár birtokbavételében. Az 1985 óta mind elterjedtebbé és népszerűbbekké váló családi könyvtárak tematikus állománykínálatukkal, a kicsik számára elkülönített gyermekkuckóval, otthonos, barátságos berendezésükkel mintegy „humanizálták” a könyvtárakat a gyerekek számára is. Természetesen hiba lenne, akár a fentiekre hivatkozva, „a könyvtár a tudás birodalma, a tudományok tárháza” szemléletet teljesen elvetni. Azok a gyerekek, akik az iskolai órákhoz, ismereteik gyarapításához elmélyült munkát kívánnak végezni megtehetik ezt a „közös” olvasóteremben, a felnőttekkel együtt. Az 1986-ban megfogalmazott hálózatfejlesztési elképzelések ebben az irányban jelölték ki a gyerekek könyvtári ellátásának útját. Az eddigi eredmények /6-8 ilyen könyvtár/ biztatóak, a gyakorlatban is igazolták az elképzelések helyességét. Utaltunk már arra, hogy az életmódváltozások több-kevesebb áttétellel, hatással vannak az olvasói és könyvtárhasználati szokások alakulására. Pl. a televíziózás elterjedése, a kiskertmozgalom népszerűsödése, az egyre tömegesebben vállalt túlmunka, a különféle jövedelemkiegészítő tevékenységek növekvő szerepe mind-mind az olvasásra fordítható idő csökkenésével járt. A hajszolt életvitel és a romló anyagi helyzet következtében a könyvtárlátogatók száma ugyan nem lett kevesebb, de fokozatosan ám gyökeresen megváltoztak a könyvtárhasználati szokások. A változások érintették a használat formáit, és tartalmát egyaránt. Erősödő tendencia, hogy az olvasók többsége egyre rövidebb időt tölt a könyvtárban. Ezalatt - és minél gyorsabban - hozzá akarnak jutni az igényelt dokumentumokhoz. Ezzel függ össze, hogy minden eddiginél többféle médiát szeretnének hazavinni, kölcsönözni. Az ilyenfajta igények fokozódnak, és némely dokumentumfajták, így pl. a kurrens periódikumok és az audiovizuális információhordozók iránt szinte robbanásszerűen jelentkeztek. A fenti folyamattal egyidejűleg - a dokumentumárak emelkedésének következményeként - növekvő igény tapasztalható a drága kézikönyvek, és folyóiratok iránt. Ez a magyarázata a hclybcnhasználat növekedésének egy igényes, diákokból és főként értelmiségiekből álló olvasói réteg részéről. Szoros kapcsolat fedezhető fel az életmódváltozás és az olvasmányok tartalma között is. A hajszoltság. fáradtság következtében mind népszerűbbé válnak a rekreációs - a kikapcsolódást, könnyű szórakozást nyújtó műélvezetek, és nő a krimik, sci- fik, könnyűzenei hangfelvételek, kalandos videomüsorok kedvelőinek tábora. Az anyagi gondok növekedésével hozható ösz- szefüggésbe a prakticista, céltudatos könyvtárhasználat terjedése. 64
