A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Sz. Richlich Ilona: A főkönyvtári rendszer kialakulása a FSZEK hálózatában
A FŐKÖNYVTÁRI RENDSZER KIALAKULÁSA A FSZEK HÁLÓZATÁBAN A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1977-ben határozatot hozott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár korszerűsítéséről, amelyben kijelölte azokat a strukturális és szolgáltatási célokat, amelyek felé a könyvtárnak működési rendjében a következő időszakban haladnia kell. A határozatba foglalt fejlesztési koncepció - amely ,A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi könyvtárhálózatának fejlesztési koncepciója” címen vált ismertté és 1978 január 1-jén lépett hatályba - nem volt előzmények nélkül. Már az 1973-ban, egy akkor kiadott fővárosi határozat nyomán elkészített intézeti távlati fejlesztési terv ® a hálózat új szervezeti modelljét a „körzetesítés, a hálózaton belül megvalósítandó decentralizáció” elvét hangsúlyozva képzelte el. Fontos előzménynek tekinthetők a FSZEK 1974-76-os évkönyvében megjelent tanulmányban® kifejtett elvek, amelyek ugyan ,.határozati szintre nem emelkedtek, de gyakorlati vonatkozásban orientáló, eligazító funkciót töltenek be és munkaeszközként a rövidtávú tervezésnél, mint kiindulópont mindig” figyelembe veendők. Ezek pedig tömören megfogalmazva a következők:,A hálózat szervezetére vonatkozó távlati koncepciót is alapul véve szükségesnek látszik folyamatosan olyan szervezeti változásokat megvalósítani, amelyek erősítik a hálózat egységes szervezetét, bővítik a központi szolgáltatások körét, differenciált szolgáltatási szinteket hoznak létre és javítják az egy kerületen belüli könyvtári tevékenység helyi koordinálásának feltételeit.”® Az 1977-es határozat megjelenését követően Király Lászlóné és Szőke Tiborné tervtanulmányban® vázolta fel azokat a feladatokat, amelyeket a könyvtár vezetősége - a fenntartói döntés nyomán - a hálózatban megvalósíthatónak tartott. A határozat megjelenése óta tíz esztendő telt el. Ez a kerek szám csábít és kötelez is a mérlegkészítésre, az elveknek és terveknek a gyakorlattal való szembesítésére. Egyfelől ugyanis szemmel láthatóak azok a tényleges mozdulások, amelyek - jórészt az új koncepció szellemének megfelelően - új minőségeket és jelentős mennyiségi változásokat eredményeztek. Ilyenek például, - hogy csak néhányat említsünk - az egységesebb hálózat szervezet, a korábbinál differenciáltabb szolgáltatási kínálat, az egyre erősödő központi ellátás, vagy az olvasók és dokumentumok számának növekedése. Másfelől viszont az elmúlt tíz év alatt végbement társadalmi-gazdasági változások - amelyeknek hatásai a könyvtárakat, köztük a fővárosi hálózatot sem kerülték el -, arra sarkallnak, hogy értékeljük és szükség szerint átértékeljük szervezetünket, szolgáltatásainkat, sőt a kultúra közvetítésében betöltött szerepünket. Mondhatnánk ugyan, hogy a megvalósult dolgoknak nincs alternatívája, a jelenségek mögött azonban meg kell keresnünk az okokat, hogy reálisan vehessük számba az elért eredményeket és az elkövetett hibákat, a számadás igényével és a további lépékek előkészítése érdekében. Hálózatfejlesztési koncepció : struktúra és ellátás I A továbbfejlesztés alapját a két évtizeddel korábbi, 1957-ben kialakított centralizált hálózatszervezet képezte. Ez teremtette meg ugyanis a lehetőségét a tagkönyvtárak egységes ellátó rendszerben való működtetésének. /Jegyezzük meg jól: a lehetőség húsz éve adott volt!/ Az 1977-es tanácsi döntés a sturktúraváltás útjaként - az elaprózottságot és izolációt megszüntetendő - az egy kerületben lévő könyvtárak centralizálását, az úgynevezett főkönyvtári rendszer kialakítását jelölte meg. Ez a forma a közigazgatási rendszerhez igazodva minden kerületben egy főkönyvtár /vezető, felelős egység/ kijelölését irányozta elő. /Paradoxon, hogy a kerületi centralizáció a hálózat egésze felől decentralizáció!/ A szolgáltatásfejlesztés korszerű irányvonalaként pedig a lépcsőzetes ellátás konzekvens végrehajtását írta elő. Ez utóbbi alapját képezték, mintegy előkészítői és segítői voltak az ekkor már érvényben lévő.gyűjtőköri szabályzatok® és az alakulóban lévő központi szolgáltatások® A kijelölt főkönyvtárakra - így a határozat - kettős feladat hárul. Mint hálózati alközpontok igazgatási, szervezési teendőket látnak el. Ilyen pl. egy-egy kerületen belül a könyvtári tevékenység koordinálása, az apró önálló és önellátó egységek helyett egy ökonómikusabb kerületi szervezet működtetése /irányítási, munkaszervezési, gazdálkodási szempontból/, a többi közművelődési intézménnyel a korábbinál szervezettebb kapcsolat- építés stb. Mint kerületi báziskönyvtárak a szolgáltatási rendszerben a lépcsőzetes ellátás felső szintjét képviselik. Köréjük szerveződnek a kerület többi, lokális feladatokat végző egységei. Az új hálózati szervezet /amelynek előzményei, sőt első lépései az intézményen belül - mint látjuk - 34 éve már érzékelhetők voltak/ egyaránt kecsegtetett korszerű struktúrával és gazdaságos, ugyanakkor fejlett szolgáltatásokkal. 52
