A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987

Papp István: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára alapfunkcióiról. Műhelytanulmány

Egységben a hálózattal Mint már az előzőekből is kiderült, nincs realitása annak az elképzelésnek, hogy a KK és a hálózat között olyan munka- megosztás alakítandó ki, amely szerint a tudományos igényeket az előbbi, a közművelődésieket az utóbbi elégítené ki. Hiszen az általános társadalomtudományi szakkönyvtár fikciónak bizonyul a gyakorlatban, a szociológiai és a helyismereti szakirodal­mi-kutatási kereslet igen szerény, a fenntartási költségekkel messze nem arányos forgalmat jelent, s ugyanakkor éppen e két szakterületnek szüksége van egy sor olyan témakörre, mint határterületre, amelyen a közművelődési igények korlátozott kie­légítése többespéldányokkal megoldható. Ezekhez a megfontolásokhoz tegyük hozzá, hogy a tanulmányi és az általános tájékozódási igények tömeges mivolta kö­vetkeztében nem lehet egyetlen könyvtárra bízni az egész főváros viszonylatában ezek legmagasabb szintű rétegének kielégíté­sét. Vagyis a KK mellett más, teljesítőképes egységeknek/pl. Pataky, Kelenföld/ is hasonló színvonalú állományokat kell kiépí­teniük, ami a közművelődési funkciót illeti; ezeknek azonban természetszerűleg az alacsonyabb igényszintekre is tekintettel kell lenniök. /Más kérdés, hogy milyen mértékben engedhetik meg maguknak a külföldi napilapok, magazinok beszerzését, il­letve egyes szakgyűjtemények kifejlesztését; ez utóbbiakra még visszatérünk./ Viszont kényszerűségből, de igen határozottan el kell hárítania magától a KK-nak mindazokat a művelődési igényeket, amelyek egy meghatározott színvonalküszöb alatt maradnak /így a legfiatalabb korosztályokét is/, s amelyek kisebb részét a hálózat kétfedeles könyvtárai is képesek kielégíteni, nagyobb részük azonban a családi könyvtárakban talál adekvát ellátásra. Amikor az igények elhárításáról beszélünk, két dolognak tudatában kell lennünk: 1. ez az elhárítás nem elvi, hanem gyakorlati okok /a működési feltételek, elsősorban az elhelyezés szűkössége/ miatt történik, s ezen okok megszűntével a közművelődési funkció teljességét akarja vállani a KK, 2. az elhárításnak nagyon konkrét, az állománygyarapítást, szolgáltatásokat, a műkö­dés egészét érintő intézkedésekben kell testet öltenie. Ezek hiányában ugyanis a használók próba-szerencse alapon olyan igé­nyekkel is a KK-hoz fordulnak, amelyekkel a szomszédságukban lévő könyvtárat kellene felkeresniük. /Е könyvtárnak vi­szont mindenkor tudatában kell lennie az egész hálózat, ezen belül a KK létének, s a központ és a tagkönyvtárak szolgáltatá­sait mind közvetve, mind közvetlenül saját használói rendelkezésére bocsátania./ A közművelődési funkció legfelső szolgáltatási sávjának a KK-ra való telepítése azért is indokolt, mert anyagi okokból alig­ha megvalósítható alternatíva lenne a hálózat szolgáltatási képességének növelésével mentesíteni a KK-t minden közművelődé­si feladat alól. Ugyanis ez feltételezné az erőforrások egy részének átcsoportosítását a KK-tól a hálózatban, holott ugyanezek­kel a szakkönyvtári funkciót kellene ez esetben megerősíteni. Egy forintot pedig csak egyszer lehet kiadni. Nem érv a KK közművelődési funkciójának leépítése mellett az, hogy kisebb ilyen jellegű forgalmat bonyolít le, mint né­mely tagkönyvtár. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a KK-nak nem mennyiségi, hanem minőségi igényeket kell kielégíte­nie, ami óhatatlanul kisebb forgalmi mutatókat eredményez. A KK része a hálózatnak, vele együtt teljes a fővárosi könyvtári ellátás. A szakkönyvtári funkció kizárólagossá tétele ko­moly zavarokat eredményezne az egészében gyengén fejlett fővárosi közművelődési könyvtári ellátásban, növelné az egyes övezetek egyenetlen ellátottságát, csökkentené az egyes tagkönyvtárak állományépítési gyakorlatának rugalmasságát, fokozná az egyes tagkönyvtárakban a kihasználatlan állománytesteket. A hálózatba való szerves illeszkedés fontos és elengedhetetlen követelménye, hogy a KK a korábban leírt profiljának megfelelő szerzeményezést folytasson, s így alakítson ki olyan állo­mányt, amely a művelődési-tájékozódási-tanulmányi igények legfelső szintjének felel meg. Ez az alapja annak, hogy mintegy fájdalommentesen irányítsa át az alacsonyabb szintű olvasói igényeket a hálózati tagkönyvtárakba. /A fájdalommentességen azt értjük, hogy a KK nem kényszerül olyan alapszolgáltatás korlátozására vagy megszüntetésére, mint a kölcsönzés; inkább a tartalmi kínálat szűkítésével zárjunk ki bizonyos igénykategóriákat a KK-ból. semmint alapszolgáltatások megszüntetésével. Bár az sincs kizárva, hogy a jövőben ilyesmire is rákényszerülhetünk./ Az egyes nagyobb hálózati tagkönyvtárakban tervezett és létrehozott úgynevezett szakrészlegek nem befolyásolják e kon­cepció szerint a KK állománygyarapítását és szolgáltatásait, ami közművelődési profilját illeti. A szakrészlegek közül valójá­ban csak kettő, a képzőművészeti /Pataky/ és az irodalmi /Kertész-utca - bár ez nem nyújt kölcsönzési szolgáltatást/ működik az eredeti elképzeléseket megközelítően. A többiek inkább csak az adott gyűjtemény egy-egy szakjának erőteljesebb fejleszté­sét jelentették, - s ezek közül is jó néhány elsorvadt, vagy nincs összhangban a társadalmi kereslettel. Nem tartható az a tétel, hogy a hálózat szakrészlegeinek összessége kiadja egy általános gyűjtőkörű, központi könyvtár állományát. S nem lehet arról sem szó, hogy a túlélő szakrészlegeket valamely boldogabb jövőben integrálja állományába a KK. A szakrészlegek további sorsával tehát nem ennek a koncepciónak kell foglalkoznia. Itt csak annyit kell megemlítenünk, hogy közülük az életképesek az egész hálózat, tehát a FSZEK valamennyi olvasója számára nyújtják közvetlenül vagy közvet­ve szolgáltatásaikat; ennyiben a KK is támaszkodhat rájuk. Ez nem jelentheti azonban az.t, hogy a szakrészlegekre való hivat­kozással valamely szakterületen maga ne készüljön föl a magas szintű közművelődési igények kielégítésére. A fővárosban 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom