A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987

Papp István: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára alapfunkcióiról. Műhelytanulmány

Nincs mit csodálkozni ezen a folyamaton. Még ha - tételezzük fel -, korlátlanul állt volna rendelkezésre pénz, személyzet, raktári tér, akkor is törvényszerűen szűkült volna a KK gyűjtőköre részben a szakirodalom bővülése és differenciálódása, részben a hazai tudományos intézményrendszer /benne a tudományos és szakkönyvtárak/ fejlődése következtében. így a korábbi nemzetközi kitekintésű, általános társadalomtudományi irányultságot a dolgok ereje megszüntette, vagy ha úgy tetszik, a hazai kiadványokra redukálta. Szakirodalmi, kutatási igényeknek azonban - mint köztudott - a nemzetközi tudomány állását tükröző, nemzetközi szakirodalmi gyűjtemény felelhet csak meg. Egy ilyen gyűjtemény fenntartásának és fejlesztésének viszont sem a szükségessége /ld. a kutatóintézeti és könyvtári környezetet/, sem a lehetősége /ld. a működési feltételeinket/ nincsen meg.

A szakkönyvtári gyűjtőkör szűkítését azonban határozottan el kell választanunk a történetileg kialakult állomány kezelésétől. A meglévő állományt súlyos hiba lenne megfosztani azoktól az értékes elemeitől, amelyek a korábbi, szélesebb társadalomtudományi gyűjtés eredményeképpen halmozódtak fel. Ez a követelmény természetesen nem zárja ki, sőt feltételezi az állomány visszamenőleges megtisztítását, éppen e szempont következetes alkalmazásával.

Tehát az általános társadalomtudományos könyvtári ambíciók helyett a szociológiai szakkönyvtári szolgáltatások nyújtására kell korlátoznunk a KK profilját. Ne feledjük azonban, hogy ez is jelentős anyagi ráfordításokat igényel. /А külföldi szociológiai szakfolyóiratok előfizetésére 1988-ban mintegy 440 ezer forintot fordítottunk, a világon megjelent - becslés szerint - 6500 szociológiai műből 1987-ben 243-at szereztünk be kb. 480 ezer forint értékben./ E terhek ismeretében jogosnak látszik a kérdés: fent kell-e tartanunk továbbra is e funkciót? Az igenlő válasz mellett több érv szól:- a magyar könyvtárak gyűjtőköri megoszlását rendező jogszabály a Fővárosi Tanács VB egyetértésével jelölte ki a FSZEK KK-át a szociológia országos szakkönyvtárává;- az MTA és más intézmények eddig jelentős támogatásban részesítették a szociológiai szakirodalmi gyűjtést és szolgáltatásokat, - remélhetőleg a jövőben sem feledkeznek meg rólunk;- hagyományos gyűjtési gyakorlatunk néminemű folytatását az integráló diszciplínaként jellemezhető szociológiára való koncentrálás engedi meg /nyilván a kényszerű tematikai és nyelvi szűkítésekkel/;- bár számszerűleg nem nagy, de tudományos és társadalmi súlyát tekintve jelentős használói réteg máshol ki nem elégíthető szakirodalmi igényeit fedezzük le;- a szociológia azon társadalomtudományi diszciplínák közé tartozik, amelyek szélesebb, tehát művelődési-tájékozódási igényekkel jelentkező használói körre is számíthatnak.

Ez az utolsó, de igen súlyos érv vezet át bennünket a KK közművelődési funkciójához. Nem látszik termékenynek az a megközelítés, amely a szakirodalmi és a közművelődési funkciót egymással szemben kívánja kijátszani,-s egyik vagy másik előnyére-hátrányára sorrendbe állítaná őket,-s ennek megfelelően anyagilag dotálni, fejleszteni, illetve elsorvasztani. Inkább abból az alapállásból célszerű kiindulni, hogy két, egymással szervesen összefüggő, egymást erősítő és kiegészítő funkcióról van szó, akár úgy tekintjük, hogy a szorosan vett szakkönyvtárra épül rá egy szélesebb igénykört kielégítő állomány, akár úgy, hogy az általános gyűjtőkörű közművelődési könyvtár mélyíti el gyűjtését, diverzifikálja szolgáltatásait egy adott szakterületen.

Ahogyan azonban a szakkönyvtári funkció kényszerű-természetes beszűkülése végbement, különféle indokok miatt hasonlóképpen a közművelődési könyvtári feladatkör korlátozására - ha csak időszakosan is - sort kell keríteni, helyesebben: a már eddig nagyjából kialakult gyakorlatot rögzíteni, s amennyiben indokolt, finomítani, módosítani.

A KK közművelődési funkciója határait mindenekelőtt a hálózati tagkönyvtárakra tekintettel kell megvonni, de indokolt számításba venni a fővárosban működő, nagy, nyilvános, országos szakkönyvtárakat és felsőoktatási könyvtárakat is.

Kiindulópontul le kell szögezni, hogy eszményünk a teljes funkciójú, tehát valamennyi korosztály és társadalmi csoport valamennyi témakörre irányuló és szintben tagolódó tanulmányi, kiinduló tájékozódási és szórakozási igényeit kielégítő, s egyéb járulékos szolgáltatásokat /rendezvények, kiállítások stb./ is nyújtó közművelődési könyvtár. Lehetséges, hogy ez az eszménykép a távolabbi jövőben realizálható tervvé is válik, a mai /s valószínűleg hosszabb időre meghatározó/ körülmények között azonban csupán vonatkozási pontként szolgálhat. Ebből következően az alábbiak szerint körvonalazhatjuk a KK köz- művelődési funkcióját:- a gyűjtést illetően a következő megszorításokat kell érvényesíteni:- - tematikailag a társadalomtudományok és a művészetek terén kell teljességre törekedni, a természet- és alkalmazott tudományok irodalmából csak a legfontosabb, összefoglaló és közérdekű referensz műveket szabad beszerezni, a szépirodalmat pedig szigorúan válogatva;- - nyelvileg túlnyomórészt a hazai kiadású művekre kell szorítkozni, s a külföldön megjelent művek közül csak a legszükségesebb referensz és összefoglaló jellegű könyveket, valamint a klasszikusnak, illetve kiemelkedőnek számító szerzők munkáit eredeti nyelven;

46