A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Tóth Gyula: Szabó Ervin útja az Emlékiratig
Az állandó bibliográfiai rovat vezetője Szabó Ervin. A kurrens bibliográfiából éves kötetekbe kumulálva, az egyetemes hasznosítást elősegítendő születik meg a Bibliographia Economica Universalis.37 A vállalkozás itthon és külföldön elismerést aratott, s maga Szabó Ervin is büszkén hivatkozott Curriculum vitae-jében3* Eduard Bernstein méltatására. A vállalkozás úttörő voltát és az egyetemes törekvésekbe való illeszkedést, egyáltalán a dicséreteket aligha szükséges folytatnunk. A teljesebb és így reálisabb kép viszont megkívánja, hogy jelezzük: az első pozitív reagálás után a vállalkozást érték bírálatok, kapott elmarasztalásokat is.3 9 A bírálatok egyszerre adnak bepillantást a bibliográfiai teljesség és a rendszerezés korabeli problematikájába, az egyetemes igényű vállalkozások akkori nehézségeibe, valamint Szabó Ervin „elkedvetlenedésének” egyik lehetséges okába, ami bibliográfusi tevékenységének átmeneti szüneteltetését is magyarázza. (Rögtön hangsúlyoznunk kell, hogy a bírálatok később jelentek meg, mint ahogy Szabó Ervin pályázatát, s így Curriculum vitae-jét a Fővárosi Tanács számára elkészítette!) Mit kifogásoltak a bírálók? Bernstein a Szabó Ervin által jelzett gondolatokat méltányoló, összességében méltató ismertetése40 után W.Sombart is ; türelemmel párosult megértéssel nyugtázta a nehézségeket, s bízott à hibák kijavításában.41 Bár ő már évenkénti kumulációt és az átfutási idő miatti késedelmet kifogásolta, s havi, vagy inkább kéthetenkénti önálló bibliográfiát sürgetett), egyértelműen leszögezte, amit különben mások is szóvá tettek, hogy „magától értetődő, hogy a bibliográfiának tartalmaznia kell a folyóirat-irodalmat, és jó tagolásúnak kell lennie.” Flippert42 már kevésbé toleráns, kifogásolta - amit különben Szabó Ervin is jelzett - kisebb nyelveken megjelenő írások hiányát, aztán tételesen felsorolta a szűkkörű válogatás miatt kimaradt szakfolyóiratokat. Keményen fogalmazott. „Több csodálkozást vált ki viszont a szerkesztőség hetykesége, hogy egy általában nem teljes művet pompázatos cím alatt hozzon nyilvánosságra . ..” A közgazdaságtan nemzetközi bibliográfiája a legélesebb bírálatot Adolf Brauntól kapta.4 3 Szerinte a hiányosságokat a szerkesztői bevezetés ugyancsak nem teljességre törekvőén sorolja fel, s a bíráló egyik legfőbb követelménye a teljesség igénye. Másik kifogása, hogy a szerkesztők csak az anyag egy részénél dolgoztak autopsia alapján, de többnyire bibliográfiai segédanyagokra támaszkodtak. Harmadik — valószínűleg az előbbiből eredő — észrevétele, hogy „az osztályozás gyakran csak külsődleges jegyek alapján történik”, s erre számos példát sorolt, csoportosítási következetlenségekre mutatott rá. Végkövetkeztetésében Braun egyáltalán nem volt udvarias. „Roppantul sajnálatos, hogy ez a mű szép kivitelével egyáltalán nem felel meg az igényeknek, amelyeket egy általános nemzetgazdasági bibliográfiával szemben lehet támasztani.” Sietünk kijelenteni, hogy a bírálatok részletezésével egyáltalán nem a deheroizálás volt a szándékunk. A bírálatok szókimondó megfogalmazásából nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, hiszen ez akkor eléggé általános jelenség volt. Szabó Ervin is tudott kíméletlenül kemény hangon bírálni.44 Szándékunk a reálisabb kép kialakítása, valamint annak megmutatása, hogy ezek a kritikák is hozzájárulhattak a bibliográfiai munkától való visszavonulásához, jóllehet az is kétségtelen, Szabó Ervin ezt a visszavonulást már 1903. október 27-én Paul Otlethoz írt levelében jelezte.45 Publikált levelezéséből azt is tudjuk, hogy mind Lippert, mind Braun bírálatára Szabó Ervin reagált. Sajnos az általa írt leveleket nem ismerhetjük. A Lippert-féle bírálat kapcsán írt észrevételekre Johannes Conrad, a Jahrbücher . . . szerkesztője válaszolt: a nyers kritika egyes kijelentéseit sajnálja, de Szabó Ervin válaszát nem közli. „Az egész forma, melyet választott, lehetetlenné teszi ezt számomra. Több ellenvetését teljesen alaptalannak látom.”46 Adolf Braun pedig maga válaszolt Szabó Ervinnek 1905. január 9-én. Talán nem fölösleges bővebben idézni belőle. „Rendkívül sajnálom, hogy bírálatom nem tetszett önnek. Természetesen kínos nekem, hogy egy elvtársam ellen irányult, de be kell vallanom, akkor sem történt volna másként, ha ezt előzőleg tudtam volna. A bibliográfia alapgondolata az, hogy minden művet tartalma szerint egy bizonyos hely illet meg. Ez talán lehetetlen, de csakis akkor képzelhető el, ha nagyszámú szakember végzi el közösen ezt a munkát. A kritikus természetes kötelessége, hogy abból induljon ki, amit a szerzők akartak, és lemérje, elérték-e céljukat. Még sokkal élesebben ki tudtam volna mutatni, hogy ez egyáltalán nem sikerült, de a recenziók számára fenntartott igen szűk helyre tekintettel csak néhány példára szorítkoztam ... Nagyon jól tudom, milyen nehéz a kritikusnak a szerző tetszését elnyernie. Igényt tartanék azonban arra a véleményre, hogy a könyvek tárgyilagos és igazságos bírálatára törekszem, mert mi sem áll tőlem távolabb, mint más szerzők minden munkájának a becsmérlése, éppen ellenkezőleg, azon fáradozom, hogy mindenben megtaláljam a jót, és egy részemről általában nem jónak talált műnek a Neue Zeit olvasói számára hasznos részeire rámutassak. Azt, hogy a szóban forgó könyvnél ez nem volt lehetséges, annál is inkább sajnálom, minthogy az ilyenfajta munkák szükségességét teljes mértékben elismerem.”47 (Érdemes felfigyelni arra, hogy a nemzetközi közgazdasági bibliográfiára baloldaliak, Szabó Ervin „elvtársai” figyelnek fel. Eszerint a Szabó Ervin-,jelenség” nem is olyan egyedülálló. A brüsszeliek szintén a baloldalhoz tartoznak, illetve ezek a baloldali recenzensek ugyancsak járatosak mind a szakirodalomban, mind a bibliográfia szakszerű értékelésében! Lehet, hogy az írott szó az eszmék terjesztésében, a valóság feltárásában, s a munkásmozgalommal való szoros összekapcsolódásával természetesebb jelenség, mint eddig hangsúlyoztuk?!) Szabó Ervin bibliográfusi tevékenysége mellett arra is törekedett, hogy a könyvtárban az olvasó minél otthonosabban érezze magát, s maximális kiszolgálásban legyen része. Azzal is megkönnyítette a könyvtár használatát, hogy könyvtárában tájékoztató (referensz) szolgálatot honosított meg. Ez is bizonyítja, hogy az indokolatlanul gyakran szétválasztott tevékenységi területek Szabó Ervinnél összekapcsolódnak, könyvtáros-bibliográfus egyszersmind a munkásmozgalom ekkor ugyancsak tevékeny munkásában. Nem véletlen jelenségként, hanem 122
